Magányos, elszigetelt vezetők
Kevesebb idő a családra, a barátokra, a felszínes kapcsolatok sokasága, a presztízselfoglaltságok mind-mind a vezetők elmagányosodásához vezetnek. Különösen akkor, ha egyáltalán nincs család, vagy olyan mértékben szorul a háttérbe, hogy már nem javítható a kapcsolat. Martin László, a Pécsi Tudományegyetem klinikai, munka- és szervezetpszichológusa szerint sok magas beosztású ember képtelen a státusával együtt járó reprezentatív, presztízselfoglaltságaiban osztozni a házastársával. Az elszigetelődés oka lehet még a "főnöki" és az "átlagemberi" gondolkodás közti különbség. A felemelkedő karrier sok korábbi kapcsolatot tönkretesz, nő az irigyek száma, így kevesebb olyan ismerős marad, akik szintén enyhíthetnék a belső magányt.
A frissen kinevezett magas beosztású vezetőknél korán elkezdődik az elszigetelődés, ha nem figyelnek oda. Az elmagányosodás stresszel járó állapotában nemcsak a korábbi kapcsolatok csökkenése zavaró, hanem az újabb csoportokba történő beilleszkedés is nehézséget okoz. Számos, pályája delén lévő vezetővel készült interjúból, valamint jeles államférfiak memoárjából kiderül, úgynevezett "lonely man"-ként, magányos emberként élnek - mondja Martin László. A magány és izoláció a paranoid élményfeldolgozásnak kedvez, amely a külső valóság reális élményét egyre inkább helyettesíti a tudattalan vágyak által alkotódó belső valósággal. Ennek az ördögi körnek a lényege abban áll, hogy a kisebbrendűségi komplexusokkal gyötört vezetők, akiknek többsége túlkompenzál, képességeiket meghaladó feladatok elvégzésére vállalkozik. Ahhoz, hogy elégtelensége ki ne derüljön, egyre jobban izolálódik, viselkedéses elhárító manőverei felerősödnek, és ebben a helyzetben mindinkább elszakad a realitástól. Mindez csökkenti az empátiájukat, szociális érzékenységüket is. (VG)
