Az energiaellátás biztonságát egyrészt a külső kapcsolatok átértékelésével, másfelől belső intézkedésekkel igyekszik az EU garantálni. Nem kisebb súlyú kérdésekre kell választ találniuk az uniós szakértőknek és vezetőknek, mint hogy belenyugodhat-e az EU az OPEC-függőségbe, miként lesz képes az olajár-ingadozások hatását kompenzálni, illetve hogyan kezelhető a hosszú szállítási útvonalakból adódó topológiai kockázat. Egyelőre nincsenek meggyőző és határozott válaszok ezekre a kérdésekre.

A készletezés nyilvánvalóan csak átmeneti megoldást jelent, azonkívül rendkívül forrásigényes is. Ma uniós szinten 90 napos kőolajkészleteket tartanak. A források diverzifikálása némiképp enyhítheti az OPEC-függőséget, az azonban világosan látszik, hogy a közösség országai egy vagy több távoli szénhidrogénforrással kell együttműködjenek, saját készleteik ugyanis messze nem elegendőek az ellátáshoz. Rendkívül fontos változásnak tartják megfigyelők, hogy már uniós szinten is megjelent a nukleáris alternatíva mint az ellátásbiztonság egyik lehetséges garanciája. Az atomenergia-felhasználás megítélésének változását jelzi, hogy számos európai országban, ahol korábban határozottan elutasították például népszavazáson a nukleáris áramtermelést, most ismét napirendre került ez a lehetőség.

Szakértők szerint a külső bizonytalansági tényezők kezelése mellett komoly figyelmet kell vagy kellene szentelni a belső lehetőségek feltárására, így a hatékonyság javítására és az alternatív források feltárására. Számos közösségi kezdeményezés jelzi, hogy az energiafelhasználás visszafogásának jelentőségét már Brüsszelben is felismerték, elég csak az épületek energiahatékonyságára vonatkozó, 2006. január 1-jével életbe lépő irányelvre gondolni.

Az ellátásbiztonság fenntartásához ugyanakkor nyilvánvalóan szükség van az ellátórendszerek karbantartására és fejlesztésére. Az egyes tagországok szabályozását úgy kell alakítani, hogy kellőképpen ösztönözzön az ilyen jellegű befektetésekre. Az áram- és a gázpiacon is leginkább a nemzetközi kereskedelmi útvonalak bővítése látszik sürgősnek. A nemzetközi villamos távvezetékek rendszere ugyanis alapvetően vészhelyzet esetére készült, jelenleg azonban komoly külkereskedelmi forgalmat bonyolít. A földgázvezetékek pedig erősen behatárolják az uniós államok beszerzési forrásait.

A megújuló forrásokkal kapcsolatosan egyes elemzők szerint túlzottak a várakozások. A kontinens nyugati felében rendkívüli mértékben fejlődik például a szélenergia-termelés, s ez rendszerirányítási szempontból jelentős problémákat vethet fel. Hatvani György, a gazdasági minisztérium energetikai helyettes államtitkára nemrég több szakmai fórumon is jelezte, a megújuló források támogatására nyilvánvalóan szükség van, az erre rendelkezésre álló anyagi forrásokat azonban úgy kell elosztani, ahogyan össztársadalmi szinten a leghatékonyabb, vagyis annak a zöldenergia-forrásnak a fejlesztését kell támogatni, amelyik a legjobb lehetőségeket kínálja. Magyarországon egyértelműen a biomassza ez a forrás, ellentétben például a szél- vagy a napenergiával.