Megelőzhető az infarktushalál
Tételes feladatlistát kapnak a háziorvosok és a mentősök arról, mit kell tenni a hozzájuk került infarktusos beteggel. A kezelési teendőket a Magyar Kardiológusok Társasága (MKT) és a kardiológusok szakmai kollégiuma a múlt héten konszenzussal dolgozta ki, s ez megfelel a világszerte alkalmazott eljárásnak. A kezelés alapelvét annak megfelelően dolgozták ki, hogy a beteg a fájdalomérzet időpontjától számítva mennyi időn belül jut el a szívgyógyászati központba. Akik a tünetek észlelésétől számított 90 percen belül bekerülnek, a leghatásosabb katéteres koszorúér-tágítást kapják, az ennél később érkezőknél már a mentőknek el kell kezdeni a vérrögképződés gyógyszeres feloldását, hogy minél kisebb mértékű legyen a szívizomelhalás - mondta Kiss Róbert Gábor, az Országos Gyógyintézeti Központ főorvosa. Az Országos Mentőszolgálattal is egyeztettek, kérve, készítsék el a 90 perces beszállítás határainak országos térképét.
Az ellátás tekintetében a legjobb helyzetben a fővárosban és környékén élők vannak, mivel itt 2003. január óta öt szívcentrumban, 24 órás ügyeleti szolgálatot biztosítva látják el az infarktusos betegeket. Tavaly kétezret esetet láttak el, s mindössze két százalék volt a halálozás, ez világszínvonalú eredménynek számít. A betegek 88 százalékánál katéteres beavatkozással a megnyitott érbe úgynevezett stent implantátumot ültettek be.
Hazánkban összesen 11 katéteres laboratórium működik, az idén további hármat adnak át - jelentette be Rácz Jenő egészségügyi miniszter. A kormány célja az ország teljes lefedése: mintegy 80 kilométeres körben elérhető legyen a katéteres diagnosztikai és terápia.
Zámolyi Károly, az MKT elnöke riasztó adatokkal állt elő: hazánkban az összes halálozás feléért a szív- és érrendszeri betegségek tehetők felelőssé, amelyek közös oka az érelmeszesedés. Az Egészségügyi Világszervezet felmérésére szerint e betegségeket tekintve Oroszország, Bulgária és Románia mögött hazánk a negyedik. Évente harmincezer infarktus következik be, s ha a beteg 10-24 órán belül nem kap megfelelő kezelést, a folyamat visszafordíthatatlanná válhat. Ez is oka az évi 13 ezer infarktushalálnak.
Jánosi András, a Szent János Kórház professzora az OEP által közelmúltban kiadott, a kórházak infarktusellátását minősítő véleményével kapcsolatban elmondta: a törekvés jó, ám a minőségi indikátorokat nem lehet pusztán a finanszírozás adatbázisával mérni, ez esetben az eredmény félrevezető. Nem elég csupán az életkort, a nemet figyelembe venni ahhoz, hogy lemérjék a kardiológiai ellátás színvonalát. Az infarktushalálozásban különféle társbetegségek, szövődmények is közrejátszanak, s tudni kell azt is, a kórházba került beteget hol érte az infarktus, kitől kapta meg az első kezelést, s milyen mértékű szívizomelhalással került a szívcentrumba. Az orvosi szakma munkacsoport felállítását javasolja az OEP részvételével az infarktusellátás minősítésére.
