A fűnyíróelv veszélyes a közszféra dolgozóira
A feladat alapú foglalkoztatás bevezetése hozhatja el a működési Kánaánt a közszférában, ekkor ugyanis már nem a hatáskörökhöz duzzasztják fel a létszámot, hanem a napi teendőkhöz optimalizálják a munkaerőt - állítja Vadász János, a közszolgálati reformért felelős kormánymegbízott. A feladat alapú foglalkoztatás része a teljesítmények mérése, amely csak elméletileg működik ma a közszféra egyes területein, ám a tényleges célját nem éri el. Rossz a rendszer, átalakításra szorul - fogalmazott lapunknak. Az egyéni munka mérhetővé tétele azért is fontos, mivel az új közszolgálati törvény - a tervek szerint - ennek függvényében alakítaná át a béreket. A teljesítmény és a munkajövedelem között - mint a versenyszférában - a közszféra egészében közvetlen kapcsolatot teremt a törvény - hangsúlyozza Vadász. Ha a kormánymegbízotti hivatal terve szerint jövő tavasszal életbe lépne az új szabályozás, akkor intézményszinten a vezetőknek, a vezetőt irányítóknak, a szakmának, az ügyfeleknek, a szakszervezet képviselőinek és az értékelteknek is részt kell venniük az értékelés folyamatában.
A teljesítményértékelést - bár az eddigi tapasztalatok szerint alacsony hatásfokkal - már bevezették a közszférában, ám úgy tűnik, hogy eddig az ebben részt vevők - értékelők és értékeltek - a rendszer eredményeit és tanulságait nem vették igazán komolyan - állítja Pozvai Zsolt. A Develor Tanácsadó Rt. vezérigazgatója elismeri, hogy a közszféra belső működése sok mindenben eltér a vállalatokétól, ez azonban nem jelenti azt, hogy a versenyszférában jól bevált gyakorlat egyes elemei ne lennének alkalmazhatók az államigazgatás szervezeti egységeinél is. A Develor tapasztalatai szerint a közszférából hiányzik még az a professzionális készség, amely az értékelések szakszerű levezetéséhez szükséges, sőt az érintettek a rendszer nyújtotta előnyökkel sincsenek tisztában. Létszámcsökkentések esetében, vagy amikor a minőségi csere a cél, a teljesítményértékelés valóban szolgáltathat eredeti céljaitól függetlenül hasznos információkat. Azonban annak eldöntésére, hogy mely munkatársaink a legmegfelelőbbek az adott pozíciók betöltésére, és melyektől kell megválnunk, hogy nagyobb teljesítményt érjünk el, nem az eszközökön múlik, hanem magukon a vezetőkön - hangsúlyozza Pozvai Zsolt. Indoklása szerint egy felelős döntéseket hozó vezetőnek a magán- és a közszférában egyaránt meg kell tudnia határozni, hogy melyik munkatársa alkalmas és melyik nem egy-egy posztra. Ha ez nem így van, akkor ez jel arra, hogy gyanakodni kezdjünk, ki nincs a megfelelő helyen - húzza alá a vezérigazgató.
Bár egyre szembetűnőbb az a kormányzati igény, hogy a közszférán spórolni kell, működésének átvilágítása pedig elkerülhetetlen, egy teljesítményértékelési rendszer kialakítása és kipróbálása legalább két évet vesz igénybe. Mindezt a küldetés, az értékek rögzítését és a folyamatok szabályozását követően. A sorrend nem felcserélhető - hívja fel a figyelmet Szatmáriné Balogh Mária. A Convictus-Consult Vezetési Tanácsadó Kft. ügyvezetője szerint az államigazgatásban gyakran nemcsak túlbonyolítják a bürokráciát, hanem egymást is túldolgoztatják az intézmények a nem racionálisan szervezett folyamatok mentén. Épp ezért azt javasolja, hogy az alapoknál kell kezdeni az átszervezést, amelynek egyik feladata épp az új rendszerek kezelésének megtanítása lenne azoknak, akik maradnak, és feladat a fokozatos létszámcsökkentés is a feleslegessé válóknál. Mindezt azonban csak a valós teljesítmények alapján szabad megtenni, a fűnyíróelvnek sok veszélye van - állítja. Egyrészt a folyamatok átszervezése nélkül a sok munka kevés emberre jut. A maradók annyira túlterhelődhetnek, hogy a stressz következtében megnő a megbetegedések vagy az elvándorlók száma, ezzel tovább terhelve a maradókat.
A folyamatok nem egyszerűsödnek, tehát újra megjelenik a létszámnövelés iránti igény.
A még megtartott ellátások is sérülnek, a rendszer működése tovább lassul, ez pedig a lakosság és a vállalkozások érdekei ellen hat - hangsúlyozza a Convictus-Consult ügyvezetője. Az is előfordulhat, hogy olyan szakembereket küldenek el a közszférából, akik magasabb végzettségűek, rugalmasabbak, nyelvet beszélnek, talán értik a piac működését, mivel azonban később érkeztek az államigazgatásba, így a régi, ám a megújulást kevésbé vállalókkal szemben esélytelen a bent maradásuk. Mindez további tudás- és lendületvesztést hozhat.
