Céges túlélés együttműködéssel
A kreativitásról, a problémamegoldást segítő tényezők összegyűjtésének képességéről és ezek tudatos felhasználásáról szól a katonai professzión alapuló tréning - foglalta össze a modern szakirodalomban "bushcraft" néven jegyzett tréningtípus lényegét Makrai Tibor István. A Develor Rt. túléléstechnikai szakértője, trénere szerint a módszer alkalmazza a legmodernebb katonai kiképzési, csapatépítési, pszichológiai eszközök egy részét, ám mégsem militáns program. A katonai fegyelem és a testületre jellemző formaságok ugyanis nem jelennek meg - egyetlen kivétellel. A delegált tennivaló nem munka, hanem feladat, küldetés, amely elől kitérni, azt elhalasztani vagy kifogásokkal megkerülni nem lehet, mert abban az esetben a közösség látja kárát. Ennek kiküszöbölésére, és egy kooperáló tagokból álló csapat létrehozására irányul az outdoor tréning első lépése is.
A résztvevőkből binomokat, vagyis párokat alakítanak ki, akik a tréning során végig egymásra utaltak és egymásért felelnek. A program alatt folyamatos a döntésre és a közös stratégia kialakítására irányuló kényszer a munkatársak között, ám ehhez magas szintű kommunikáció kialakítása szükséges. Makrai Tibor István tapasztalatai szerint az ilyen helyzetekben az emberek saját gondolatai gyakran elnyomják a társuk ötleteit, így nem tudják egymást erősíteni, inspirálni. Jól bevált és kedvelt gyakorlat a kommunikációs készség és a vezetői kvalitások megismerésére, fejlesztésére a világítás nélküli éjszakai túra. Aki vezeti az oszlopot, lát egy keveset az útból és a veszélyekből, akadályokból. Biztonságban van, ezért gyorsan megy előre, a mögötte haladók sosem tudják követni. Lemaradnak, idegesek lesznek, félni kezdenek. Ha a vezető nem néz hátra, felbomlik az oszlop, "elvesznek" a kollégák.
A tanulság egyszerű, vezetők és vezetettek számára: rendszeresen hátra kell nézni, és biztosítani kell a folyamatos információáramlást "előre-hátra". Makrai Tibor István a tréningek folyamán különös súlyt helyez a vezetői készség fejlesztésére, a "leadershipre".
Az USA hadseregében már a hetvenes években eldöntötték, hogy bizonyos posztokra nem menedzserek, hanem leaderek kellenek. Ugyanis a terepen, vagyis éles helyzetekben a vezetőnek nemcsak egyes döntések meghozatalára, de példamutatásra és a többiek motivációjára is alkalmasnak kell lennie.
