Mindenki tegye azt, amihez ért

A számviteli főiskoláról kikerülve a kilencvenes évek elején saját könyvelő céget alapított. Milyen tapasztalatokat szerzett ebből az időszakból?

Már főiskolás koromban, a csoporttársaimmal közösen alapítottuk meg azt a könyvelő céget, amelyet a tanulás mellett működtettünk. Az a korszak annyiban volt más, mint a mostani, hogy felértékelődött a cégalapító személyiségek szerepe. Ha valakinek akadt egy jó ötlete, és elég ügyes volt a megvalósításához, pillanatok alatt akár egy kisebb cégbirodalmat is összehozhatott. Manapság inkább a vállalatok kerülnek előtérbe, és az alapító neve csak akkor, ha valamiért ráirányul a média reflektorfénye. A különbség a könyvelés területén is megmutatkozott: akkortájt a jogi keretek között is sokkal nagyobb szerepe volt az ügyességnek, az ügyeskedésnek, mint most.

Miért érezte úgy, hogy érdemes váltania, és a saját vállalkozását feladva olyan multinacionális szervezetnél folytatni, mint a Deloitte & Touche?

A könyvelést csak az első lépcsőfoknak tekintettem a karrieremben. Az egyik legnevesebb nemzetközi társasághoz kerülve, még a hazai piac hőskorában nagyobb rálátásom lehetett a világban zajló szakmai folyamatokra, miközben megismerhettem egy nagyon fegyelmezett, feszes könyvvizsgálati módszertant. Felfigyeltem arra is, hogy Magyarországon kevesen értették és ma is kevesen értik, hogy a könyvvizsgálat igazi szerepe a szolgáltatás. A könyvvizsgáló akkor dolgozik jól, ha az üzletfelek életében egyszerre tölti be a háziorvos és a gyóntató pap szerepét. Sohasem szerettem azt a megközelítést, hogy a könyvvizsgáló ellenőriz, és ez alapján mond véleményt. Ma is azt várom el a könyvvizsgálónktól, hogy éljen együtt a céggel, tudásával segítse a mi törekvéseinket.

Hogyan?

A könyvelés a való élet vetülete a számok nyelvére fordítva. Ha például szeretnék lebonyolítani egy tranzakciót, akkor a szerződés megkötése után szükségem van arra, hogy annak az üzleti hatásai a könyvelésben is úgy jelenjenek meg, ahogyan azt elterveztem. Könyvvizsgálóként sokszor tapasztaltam, hogy a cégek pontosan tudták, mit szeretnének, de a szerződéseikben ez nem tükröződött. Az adott tranzakciónak a könyvelésben egészen más volt a hatása a társaság vagyonára, pénzügyi helyzetére, mint ami az eredeti szándék volt. Akkor éreztem úgy, hogy jó könyvvizsgáló vagyok, amikor a nagyobb ügyletek végrehajtása előtt a cégek kikérték a véleményemet arról, hogy a megfelelő formával és tartalommal kötik-e a szerződéseiket.

Tizenegy év után váltott, ráadásul egy magyar magánvállalkozáshoz igazolt át. Nem gondolt saját cég alapítására?

Azért éreztem, hogy eljött a váltás ideje, mert a könyvvizsgálat alapvetően hátrafelé tekintő tevékenység. Ha szarkasztikusan akarok fogalmazni, azt is mondhatnám, hogy a kórbonctanhoz hasonlít, hiszen alapvetően mindig visszafelé tekint. Az életemben viszont elérkezett az az időszak, amikor úgy döntöttem: "csinálni" akarom a tranzakciókat és nem ellenőrizni. De nem voltam olyan élethelyzetben, hogy saját cégen keresztül tudtam volna fenntartani magamat. Akkortájt születtek meg a kislányaim, és bármennyire is biztos voltam magamban, egy magáncég létrehozása mindig komoly kockázatokkal jár, amelynek nem akartam kitenni a családomat.

A Bankár csoportnál milyen területekkel foglalkozott?

A névjegyemen a corporate finance és a kontrollingigazgató szerepel: ezt a két pozíciót most is betöltöm. A kontrollingterület, igaz, más összefüggésekben, közel áll a könyvvizsgálathoz, a corporate finance keretében pedig a tranzakciók tervezésével, végrehajtásával foglalkozom. Mindemellett 2004 nyarán - tulajdonosi képviselőként - a Bankár csoporthoz tartozó Telki Magánkórházba kerültem, ahol újfajta működési modell megteremtésében vettem részt. A Telki kórház alapvetően egy magán egészségügyi szolgáltató kórház modelljét képviseli. Időközben azonban sikerült leszerződnünk az egynapos sebészetre az OEP-pel. A gazdaságosságot megcélzó stratégia keretében az üzemelés harmadik pillérét úgy fektettük le, hogy külföldi betegeket is szerveztünk a kórházba. Az én szerepem leginkább ez utóbbi megteremtésében és megerősítésében volt.

Mit gondol arról, hogy a Telki kórházról nem a legjobb vélemény alakult ki a közvéleményben?

A mai, szakmailag is nagyon átpolitizált világban a nagy politikai összefüggések nélkül semmilyen vállalkozás nem lehet sikeres az egészségügyben. Mindez a lehetőségekre és a megítélésre is visszahat. Amíg eleve diszkriminálják a magánegészségügyet, addig hiába az erőfeszítés: a siker addig nem érkezik el, amíg a megkülönböztetés meg nem szűnik. Mindenesetre azt gondolom, hogy hoszszú évek után a kórház rálépett arra az útra, amely az elismertséghez vezethet.

Milyen következtetéseket szűrt le ebből az időszakból?

Azt, hogy a kórházak vezetését nem szabad orvosokra bízni. Mindenki tegye azt, amihez igazából ért. Aki orvosi egyetemet végzett és arra tett esküt, hogy embereket gyógyít, annak nem kórházat vezetni, hanem gyógyítani kell. Ez nagyon keményen hangzik, de ez a meggyőződésem, mert egy kórház vezetése sokkal inkább pénzügyi, gazdálkodási, mintsem egészségügyi feladat.

Miként került a Bakony Művekhez, amely amellett, hogy a szocializmusban beszállítóként az első magyar cégek egyikeként kapcsolódott az autógyártásba, máig képes volt fennmaradni és növekedni.

Menet közben kaptam a felkérést, hogy operatív igazgatósági elnökként a pénzügyi, számviteli és kontrollingterületeket felügyelve egy gazdasági igazgató segítségével vegyek részt a Bankár csoporthoz tartozó Bakony Művek Rt. irányításában. A társaság két meghatározó tevékenységgel foglalkozik. Fő profilja az autóalkatrész-gyártás, a nagy présgépeken való autóalkatrész-megmunkálás. Ennek az üzletágnak a kiszolgálására van egy nagyon jól működő szerszámüzemünk, amely közel 80 százalékban házon belülre dolgozik: a termeléshez szükséges szerszámok javítását, karbantartását végzi. E mellé kapcsolódik a harmadik profil: az Electrolux számára gyártjuk a hűtőgép-párologtató alkatrészeket, az evaporátorokat. Ez utóbbi tevékenységünk áttelepítése Veszprémből Hajdúnánásra éppen most áll tervezés-szervezés alatt. Hajdúnánáson zöldmezős beruházást hajtottunk végre a nyíregyházi Electrolux kiszolgálására.

Milyen feladattal került a veszprémi társasághoz?

Igen komoly beruházások kellettek ahhoz, hogy az evaporátor gyártása megvalósuljon, és az autóalkatrész piaci jelenléte is stabil maradjon. Majd a tulajdonosok úgy döntöttek, hogy az új kapacitás hatékony működtetésére már egy más összetételű és szemléletű menedzsmentre van szükség, mint az, amelyik az előre menekülésben, vagyis a beruházás végrehajtásában vállalt szerepet.

Miért, ön milyen típusú menedzser?

Az én erősségem a racionális szemlélet és a pénzügyi ismeretek. Erre alapozva képes vagyok arra, hogy az újonnan létrejött jelentős, ugyanakkor minőségi termékek előállítására alkalmas gyártókapacitás megfelelően hasznosuljon.

Egy magyar cég vezetőjeként milyennek látja a többi magyar vállalat túlélési esélyeit a jelenlegi globalizált és a multik által uralt világban?

Nekünk azért van esélyünk, mert a nagy autóalkatrész-gyártók a magas költségek miatt igyekeznek kelet felé vinni a gyártási kapacitásaikat. Mi geográfiailag nagyon jó helyen vagyunk, és így a hídország szerepét tölthetjük be a nyugati cégek és a nyugati, illetve keleti piacok között. De mindez a többi iparágra is érvényes: a nagy nyugati cégek már nyugodtan jönnek Magyarországra, mert megbízhatónak tekintik. A nálunk olcsóbb munkaerővel kecsegtető, keletebbre fekvő országokba azonban csak a nagy kockázatot vállaló cégek mennek el. Viszont ők vannak kevesebben?

Meddig tervezi a jövőjét a Bakony Műveknél?

Addig maradok, amíg a tulajdonosok igénylik a munkámat. Addig biztosan, amíg kidolgozzuk azokat a mérési, ellenőrzési módszereket, amelyekből egyértelműen látszik, hogy milyen hatékonyan dolgozunk és milyen növekedéssel számolhatunk a jövőben. Ez legalább 6-12 hónapos feladat.

Ez nem is tűnik annyira soknak. Milyen érzés, hogy mindig új helyen kell megvívnia a maga csatáját?

Világéletemben emberekkel foglalkoztam, velük beszélgettem, tőlük szereztem tapasztalatot. Ez, illetve a megoldandó feladat iránti szakmai alázat a titka az egésznek, mert ha valaki ebben jó, akkor sikeres problémamegoldó lesz.

Amikor ismeretlen céghez kerül, miként méri fel a terepet?

Leülök beszélgetni a kollégáimmal, hiszen ilyenkor az emberek tartanak az új vezetőtől. Ezt a feszültséget csak úgy lehet feloldani, hogy elmondom mit és miként csináltam korábban, és felvázolom a jövőképemet, amelyben nem az szerepel, hogy mindenkitől meg akarok válni. Már csak azért sem, mert mindenkor csapatban dolgoztam, és ezután is ez a tervem. Hiszek abban, hogy két egymást értő ember jóval többet ér, mint ha két embert egyszerűen csak egymás mellé állítunk.

Az új helyre szokott magával vinni embereket?

Nem.

Miért?

Azt gondolom, ha valahol együtt kezdünk dolgozni, úgyis kiderül, hogy milyen a fogadóközeg, melyek a kollégák erősségei és gyengeségei. Ha akadnak gyenge láncszemek, akkor meg kell nézni, hogy az mitől van. Ha akadnak menthetetlenül gyengék, akkor vagy más feladatot kell nekik találni, vagy meg kell tőlük válni. Ugyanakkor nem hiszek abban, hogy a kívülről jött emberek okosabbak - csak másként látnak dolgokat -, mint azok, akik már több éve ugyanazt csinálják.