Piacosított számszabályozás
Új díjakat állapított meg az Informatikai és Hírközlési Minisztérium (IHM) a távközlési szolgáltatók által használt telefonszámok után. A szeptember végi hatálylyal életbe lépő új rendelet a korábbiaknál magasabb díjat számít fel a rövid - három-, négy-, ötjegyű - kódok után. A rövid számok képezik az azonosítók legszűkebb keresztmetszetét, számuk csak igen korlátozott mértékben növelhető. A távközlési szolgáltatók ügyfélszolgálata számára rendszeresített azonosítók száma például száz, ugyanakkor már száznál több nyilvántartásba vett ilyen szolgáltató van. Többe kerülnek mostantól a piacon "jobban eladható", a szolgáltatóknak nagyobb bevételt jelentő emelt díjas szolgáltatási számok is.
Kevesebbet kell fizetni ezzel szemben az internetes hozzáféréshez használt telefonszámok után. A szabályozó szándékai szerint ezzel is támogatja a szolgáltatás hazai terjedését. Nem változott a számmezők egyszeri lekötési díja és a hagyományos számok használatáért fizetett összeg a 2001. évi rendelethez képest. Ez a tárca indoklásában a szolgáltatók terheinek mérséklését célozza. Szakértők szerint viszont - változatlan díjak mellett is - az előfizetői költségekben nő ezen állandó tétel súlya, mivel a verseny éleződése a szolgáltatókat a tarifáik és változó költségeik jelentős csökkentésére ösztönözik.
A számozási díjak jelenlegi rendszerét a mobilszolgáltatók számára általában előnytelennek tartja a Pannon GSM. Indoklása szerint ugyanis a mobilszolgáltatók a számtartományok elenyésző hányadát (20-as, 30-as, 70-es) használják, ugyanakkor a vezetékesekhez mérten a számozási díjak nagyobb hányadát kell fizetniük.
A telefonszámok utáni használati díjak rendszerét 2001-ben vezette be az állam. Akkoriban a koncessziós távközlési szolgáltatók egyenesen bújtatott adónak minősítették a díjat. Úgy vélték, a koncessziós díjban egyszer már megfizették a számhasználatot is. Európában nem egységes az ezzel kapcsolatos szabályozás, bár a díjazási rendszert több országban is alkalmazzák.
A számozási díjból befolyó összeg a piacot felügyelő hatóság - korábban a Hírközlési Főfelügyelet, ma a Nemzeti Hírközlési Hatóság - egyik fontos bevételi forrása. A kormány annak idején ezzel szándékozott pótolni a szabályozó hatóság korábbi tevékenységének - a távközlési berendezések engedélyezésének - megszűnése nyomán kieső forrást.
