Az epilepszia nem elmebaj
Az epilepsziák közel háromnegyede a huszadik életév előtt kezdődik, így a gyermekek személyiségfejlődését és szocializációját a helytelen önértékelés és megbélyegző környezeti hatás kórosan befolyásolhatja – mondta Jerney Judit, a Budai Gyermekkórház és Rendelőintézet Kht. Epilepsziacentrumának főorvosa annak kapcsán, hogy a közelmúltban átadták az idei epilepsziapályázat díjait. A díjátadáson elhangzott: a minden századik gyermeket érintő betegség már kiskorában kirekeszti a beteget és a családját a társadalomból. Ma hazánkban mintegy 60-80 ezer epilepsziás él.
Az epilepszia nem elmebetegség, hanem az agy olyan működési zavara, amelyet megfelelő életvezetéssel egyensúlyban lehet tartani. A központi idegrendszer rohamokban – időszakonként, sűrűbben vagy ritkábban – megnyilvánuló zavara amiatt alakul ki, hogy az ingerlésgátlás egyensúlybomlása következtében egyszerre egy nagyobb csoport idegsejt bioelektromos kisüléseket produkál, ezáltal az adott agyterület működése egy időre torzul.
A köztudatban az epilepszia egyetlen tüneteként a nagyrohamot tartják számon, amely eszméletvesztéssel, a végtagok megfeszülésével, rángatózásával, esetleg szájhabzással jár. Az epilepszia azonban mint az előidéző okok, a megnyilvánulási formák, a kezelhetőség és lefolyás, valamint a kórjóslat tekintetében különböző.
A múlt század első felében az epilepszia megállapítására és kezelésére tett diagnosztikus és terápiás törekvések jelentős változást hoztak az epilepsziás betegek életében. Ezt segítették az új képalkotó eljárások (komputertomográfiás rétegvizsgálat, mágneses rezonanciavizsgálat, az agyi véráramlás kimutatására szolgáló módszerek). Jelentős változást hozott az újabb antiepilepsziás gyógyszerek alkalmazása, s bizonyos epilepsziatípusokban lehetővé vált a műtéti megoldás.
Az epilepsziával kapcsolatos elméleti, genetikai és klinikai kutatások jelentős eredményeket hoztak ugyan, de jelentős a szakadék a köztudat vélekedése és az új szakmai ismeretek között – állítja a főorvos. Az epilepsziás beteg hátrányosabb helyzetben van azokkal a betegekkel szemben, akiknek heveny, tehát átmenetileg fennálló tüneteik vannak, mert nekik a kórral tartósan, évekig, vagy egyes esetekben egész életen át együtt kell élniük. A tünetek jelentkezése kiszámíthatatlan – bár esetenként felismerhetők bizonyos provokáló körülmények –, az epilepsziával élő ember maga is bizonytalanná, visszahúzódóvá válhat, önbecsülése csökkenhet.
A Richter Gedeon Rt. a Magyar Epilepszia Ligával együtt kiírt epilepsziapályázatán az egyéni kategóriában első díjat (600 ezer forintot) kapó dr. Ráksonyi György a betegséggel való megküzdés és a rehabilitáció szempontjából nélkülözhetetlen egyéni tréning, a pszichoedukációs program modelljét kívánja kidolgozni. A csoportos kategóriában első helyezést dr. Altmann Anna és munkatársai nyerték el, ők tematikus kirándulásokon próbálják kiszélesíteni az epilepsziás kisgyermekek életterét, ezzel kompenzálva a hiányt, amelyet éppen a betegség még mindig nem szűnő társadalmi megítélése idéz elő.
