Pókhálót szőnek a gázvezetékek

Számos tényező készteti a gáztermelő és -felhasználó országokat új vezetékek építésére Eurázsia-szerte. A kínálati oldalról mindenekelőtt az orosz Gazprom indított, illetve tervez nagyobb beruházásokat, mert nyugat-szibériai lelőhelyei kimerülőben vannak, s a helyettük művelés alá vonandó újakat is össze kell kötnie vevőivel. Újonnan felhozandó gázkincse a Jamal-félszigeten, a Nadim régióban és a sarkköri térségben található, illetve a Barents-tengeren, Murmanszk közelében.

Időközben szállításainak végpontjai is változtak. A világ legnagyobb gázipari cége Észak-Amerika, Nagy-Britannia és Délkelet-Ázsia piacára akar betörni. Elérésükhöz nemcsak új csövekre, de gázterminálokra is szüksége lesz. A gázcseppfolyósító üzemek építésébe maga is beszállna. Az elsőt a Leningrádi körzetben tervezi, Uszty–Luga kikötője mellett. Ezt a Murmanszk környéki Stokman gázmezőről kiinduló cső látja majd el gázzal.

Míg a cseppfolyós földgázt elsősorban Észak-Amerikába, a gáz halmazállapotút Európába szánja a Gazprom. E célból nemrég döntött az észak-európai gázvezeték megépítéséről. A cső a Szentpétervár közelében lévő Viborgnál kerülne a tenger mélyére, s csak Németországnál, esetleg – meghosszabbítva – Nagy-Britanniánál kerülne ismét a felszínre.

A napokban adták át a világ legmélyebben fekvő (helyenként két kilométerrel a tenger szintje alatt húzódó) gázvezetékét a török főváros, Ankara és az oroszországi Izobilnoj között. A Kék folyam (Blue Stream) elnevezésű vezetéken időközben már jóval több gázhoz jut Törökország, mint amennyire szüksége lenne – a felesleget tervei szerint a Közel-Kelet többi országa, elsősorban Izrael felé próbálja majd továbbadni. Ezáltal Ankara ellensúlyozhatná eddigi meglehetősen egyoldalú függését az orosz gázszállítástól, hiszen tranzitállammá válva immár Oroszország is függne Törökországtól.

Törökország máris újabb vezeték építésére készül. Ez a Kék folyammal párhuzamosan haladna, s új alternatívát kínálna az orosz földgáz mediterrán piacokra való eljuttatásához.

A kínálati oldal az elmúlt években erősen bővült, főként a szovjet utódállamok cégei révén. Türkmenisztán, Üzbegisztán és Kazahsztán kezdetben elsősorban a Gazpromnak adta el a gázt, ám ma már igyekeznek függetleníteni magukat. Saját gázuk önálló értékesítése érdekében ők is vezetéképítésbe kezdtek.

Eközben az iráni gáz európai exportját lehetővé tévő gázvezeték építésére készül Irán és Ukrajna. Két nyomvonal lehetséges. Ukrajnából vagy Magyarországon, vagy Szlovákián át visz a gáz útja nyugatra. Az építési projektbe bevonandó államok között Örmény-, Oroszországot és Grúziát említették korábban.

Már megkezdődött a közel-keleti és kaszpi földgáz európai uniós szállítására hivatott Nabucco földgázvezeték romániai szakaszának építése is. A cső Törökországon, Bulgárián, Románián, Magyarországon és Ausztrián halad majd át, s Francia-, Németország és más uniós országok ellátását szolgálja. Aktív a vevői oldal is. A nagyobb felhasználók ellátásuk biztosítása érdekében igyekeznek beszállni a vezetéképítésekbe is. Megtalálható közöttük a világ szinte összes nagy szénhidrogén-ipari cége: a ConocoPhillips, a ChevronTexaco, a Statoil, a Royal Dutch/Shell, a BP Amoco Plc., az ExxonMobil, a Norsk Hydro és a PetroCanada.