Csodaszer a bioüzemanyag?
Szokatlan koalíció sorakozott fel az Egyesült Államokban a George W. Bush elnök által múlt héten bejelentett grandiózus terv támogatására, amelynek célja, hogy a világhatalom 2025-ig több mint 75 százalékkal csökkentse a Közel-Keletről származó olajimportját. Az első hallásra futurisztikusnak hangzó terv megvalósításában a növényi alapanyagokból előállított újfajta bioüzemanyagoknak kellene a fő szerepet játszani, amelyek a program számításai szerint hat éven belül versenyképesek lesznek a foszszilis alapúakkal szemben.
A környezetvédők érthető okokból támogatják – a máskor élesen támadott – Bush elnök programját, hiszen a növényi alapanyagú üzemanyagok alkalmazásával lényegesen csökkenthető a gépjárművek károsanyag-kibocsátása, ráadásul megújuló energiaforrásról van szó. A bioüzemanyag-program mellé álltak azok a washingtoni héják is, akik az ország biztonsági helyzetének javulását várják az energiafüggőség csökkentésétől. A támogatók között vannak az amerikai autóipari vállalatok is, amelyek a bioüzemanyagokkal közlekedni képes gépjárművek piacán sokkal versenyképesebbek az ázsiai gyártókkal szemben, mint a – benzin-elektromos meghajtású – hibrid autók értékesítésében. A program mögé felsorakoztak az agrártermelők is, akik új piacokat remélnek terményeik, valamint az eddig értékesíthetetlen mezőgazdasági hulladékok számára. Igaz, az elnöki programot némi szkepticizmussal illették amiatt, hogy a bioüzemanyagokkal kapcsolatos jövő évi kutatásokra szánt 150 millió dollár aligha lesz elegendő érdemi előrelépés eléréséhez. Nem kevés gúny volt kiérezhető az Egyesült Államoknak olajat szállító országok tisztviselőinek nyilatkozataiból sem.
Mindenesetre más zöldprogramokhoz képest a bioüzemanyagok tekintetében az Egyesült Államoknak nincs oka szégyenkezésre, legalábbis a bioüzemanyagok jelenlegi 3 százalékos aránya magasabb az európai országok 2 százalékos átlagánál. Már most is 95 bioetanolgyár működik az Egyesült Államok területén, s az elkövetkező másfél évben 32 hasonló üzem átadása, továbbá kilenc meglévő létesítmény bővítése várható.
De megvalósítható-e egyáltalán a széles támogatottságnak örvendő célkitűzés, és ösztönzést ad-hat-e ez esetleg más országoknak is? Az amerikai programalkotók szeme előtt minden bizonnyal Brazília példája lebegett, amely már az 1970-es évek közepén meghirdette bioüzemanyag-programját, az energetikai függőség kedvezőtlen következményeire, valamint cukoripara túltermelési válságára reagálva. A cukornádból előállítható bioetanolra épülő stratégia megvalósításának eredményeképpen Brazíliában jelenleg kevesebb fosszilis eredetű benzint használnak fel, mint harminc évvel ezelőtt, s mára a bioüzemanyagok aránya elérte az 50 százalékot. Ennek, valamint az újabb helyi olajfúrásoknak köszönhetően a dél-amerikai ország várhatóan még ebben az évben teljesen függetleníteni tudja magát az olajimporttól, s a tömegtermelésnek köszönhetően oly mértékig sikerült leszorítani az előállítási költségeket, hogy a bioüzemanyag már 35-50 dolláros olajár mellett is versenyképes a fosszilis alapú termékekkel szemben. Persze mindehhez 30 évre volt szükség.
Némi késlekedéssel, de Magyarországon is megmozdult valami, összhangban az európai uniós politikával. A Mol Rt. tavaly óta használ bioetanolt a benzingyártásnál, január végén pedig tendert írt ki gázolajhoz keverhető biodízel-komponensek és alapanyagok beszállítóinak kiválasztására. Ezzel 2008-ra a Mol Rt. által gyártott gázolajban is eléri a 4,4 százalékot a növényi alapanyagok aránya. Ezzel párhuzamosan az energiatermelésben is lendületet vett a növényi eredetű biomassza felhasználása. Az elmúlt három évben négy hazai erőműben álltak át a biomassza égetésére, s nagyrészt ennek köszönhető, hogy a megújuló források részaránya az energiatermelésen belül a 2003-as 0,7 százalékról 2005-re 2,65 százalékra emelkedett.
A biokomponensek aránya egyértelműen növekszik a következő években is. Ez Magyarország esetében is mérsékelheti valamelyest az importfüggőséget, s komoly segítséget jelenthet a krónikus mezőgazdasági túltermelés levezetésében, valamint az agráriumban élők pótlólagos jövedelemforráshoz juttatásában. Ennek ellenére a növényi alapanyagok nem jelentenek minden bajra gyógyírt. Jelentősen behatárolja a lehetőségeket, hogy magyarországi viszonylatban még mindig csak állami támogatással tehető versenyképessé az alkalmazásuk, márpedig a költségvetés keretei igencsak szűkösek. Emellett a gazdaságosan kiaknázható növényi alapanyag mennyisége sem végtelen. Így a potenciálisan elérhető összes biomassza elégetésével is legfeljebb a hazai energiaszükséglet 28 százalékát lehetne kielégíteni, miközben az ésszerűen felhasználható mennyiség ennél jóval kisebb. Mindezt figyelembe véve a hazai szakértők úgy vélik: a biokomponensek részarányát – a jelenlegi feltételek mellett – az üzemanyag-felhasználáson és az energiatermelésen belül sem lehet tíz százalék fölé emelni a következő évtizedben. (NIG)
Új stratégiát fogadott el tegnap az Európai Bizottság a bioüzemanyagok felhasználásának ösztönzésére. A stratégia célja a bioüzemanyagok térnyerésének elősegítése az EU-ban és a fejlődő országokban, valamint a felkészülés segítése a növényi alapanyagú termékek nagy volumenű felhasználására. Emellett cél azon fejlődő országok támogatása is, amelyekben a bioüzemanyag-előállítás hozzájárulhat a fenntartható gazdasági fejlődés megvalósításához.
