Forma-1: hamvadó cigarettavég
Európának nem kell a dohány
Az Európai Bizottság (EB) először 1998-ban hozott határozatot a dohányreklámok unión belüli teljes tilalmáról. Ekkor még úgy festett, hogy a dohánygyárak a 2006-os idény végéig jelenhetnek meg szponzorként a Forma-1-ben.
Két évvel az első döntést követően, 2000 októberében azonban az EB felülbírálta a korábbi határozatát, s David Byrne, egészségügyért és fogyasztóvédelemért felelős főbiztos vezetésével úgy döntöttek, hogy előrébb hozzák a határidőt, s már 2005 július 31-től száműzik a cigireklámokat Európából.
A Nemzetközi Automobil Szövetség (FIA) a 2000-es döntést követően rögtön tiltakozni kezdett a korábbi határidő megváltoztatása ellen. Az élesedő vitát – amely során az FIA már azzal is fenyegetőzött, hogy elviszi az öreg kontinensről a Forma-1-et – furcsamód pont a cigarettagyártók oldották meg.
A sorozat három legnagyobb dohányipari cége: a Philip Morris, a British American Tobacco valamint a Japan Tobacco 2001 szeptemberében aláírta a dohánytermékek nemzetközi marketing előírásairól szóló egyezményt, amelyben úgy határoztak, hogy 2006. december elsejétől semmilyen sporteseményt nem támogatnak.
Az egyezmény elfogadása lényegében egyet jelentett a Forma-1-ből való kivonulás bejelentésével, hiszen a dohánygyárak számára a száguldó cirkusz volt az utolsó olyan jelentősebb sportesemény, amelyen népszerűsíteni tudták termékeiket (az olimpiáról 1968-ban, a labdarugó-világbajnokságról pedig 1986-ban tiltották ki őket).
Van aki megy, van aki marad
A cigireklámok tilalma igen érzékenyen érinti a sorozatot, hiszen bár az elmúlt években folyamatosan csökkent a dohánygyárak hozzájárulása a csapatok működési költségeinek finanszírozásához, szakértők szerint a F1-be áramló pénznek még ma is jelentős hányada érkezik ezektől a vállalatoktól.
Bár pontos számokat nem tudni, a Grandprix.com szerint évi mintegy 300-350 millió dollárhoz juthat a dohánygyártóktól a száguldó cirkusz. Ez az összeg körülbelül megegyezik egy közepes csapat éves költségvetésével, a teljes sorozat büdzséjének pedig akár 10-15 százaléka is lehet.
Az elmúlt években tíz istálló közül ötöt szponzorált valamely nagy cigarettagyár: a Ferrarit a Philip Morris (Marlboro), a Renault a Japan Tobbaco (Mild Seven), a McLarent a Reemstma (West), a Hondát a British American Tobacco (Lucky Strike) a Jordant pedig a Gallaher Group (Benson & Hedges) támogatta.
Az öt társaság közül eddig három jelezte, hogy a közeljövőben elhagyja a Forma-1-et. A McLaren autóin már idén is a Johnnie Walker logója fogja helyettesíteni a West emblémáját, a Lucky Strike és a Mild Seven feliratok pedig a 2006-os idény végén tűnnek el a Hondák illetve a Renault-k oldaláról.
A tavaly még a Jordan istállót támogató Gallaher Group idén az utód csapat Midlandet fogja szponzorálni, ám nagy valószínűség szerint ezúttal nem a Benson & Hedges cigarettákat, hanem a Sobranie márkát szeretné a társaság népszerűsíteni a Forma-1-el.
Azt egyelőre nem tudni, hogy a 2006-os idény után is folytatja-e a szponzori tevékenységét a Gallaher, de könnyen elképzelhető, hogy jövőre ők is távoznak a sorozatból. Biztosan nem követi azonban versenytársai példáját a Philip Morris, amely a Dohánytermékek Nemzetközi Marketing Előírásairól szóló egyezmény ellenére is meghosszabbította szerződését Ferrarival. A társaság öt éves megállapodást írt alá tavaly szeptemberben Jean Todt csapatával.
Merre tovább?
A legnagyobb kérdés az, hogy hogyan fogják pótolni ezek a csapatok a dohánygyárak távozásával kieső dollárokat. Az szinte bizonyos, hogy hasonlóan bőkezű szponzorokat nem lesz könnyű találni.
Mivel a dohánygyárak az elmúlt években már sehol máshol nem tudtak reklámozni, ezért a Forma-1-es istállóknak viszonylag erős alkupozíciójuk volt velük szemben a szerződések megkötésekor. A jövőben azonban az erőviszonyok sokkal kiegyenlítettebbek lesznek, hiszen mostantól nem a szponzorálónak kell majd küzdenie a megjelenési felületért, hanem a szponzoráltnak a támogatókért.
Szakértők szerint azonban hosszútávon nincs mitől tartani a támogatóikat vesztett istállóknak, hiszen a dohánygyárak távozásával számos olyan nagyvállalat jelenhet meg a Forma-1-ben, amelyek korábban pont a cigireklámok engedélyezése miatt kerülték el a száguldó cirkuszt.
Így a nagy szponzorokat több kisebb pótolhatja, sőt a támogatók közötti verseny fokozódása ismét a szponzorációs összegek emelkedéséhez vezethet. A dohányipari cégek megüresedett helyét pedig talán a globális távközlési vállalatok, az energiaital- és az alkoholgyártók pótolhatják a jövőben.
Lehetőségek
A dohánygyárak távozásával kieső pénz egy része pótolható lenne, ha a Forma-1-es istállóknak sikerülne megegyeznie a FOM-mal a közvetítési jogdíjak értékesítéséből befolyó összeg igazságosabb elosztásáról.
Jelenleg a csapatok a Concorde-szerződés alapján a kereskedelmi jogokból származó pénz mindössze 47 százalékát kapják meg. Az igazságtalannak vélt megoldás miatt a gyári csapatok már évek óta egy konkurens sorozat beindításával fenyegetőznek, s erre még mindig sor kerülhet, ha a helyzetet a szerződés 2008-as lejártáig sem sikerül rendezni.
Rövidre zárhatja a bevételcsökkenés problémáját ugyanakkor May Mosley, FIA elnök az egyes csapatok kiadásainak korlátozására tett javaslata. Moosley szerint az egyes istállók költségvetését évi 57 millió fontban kéne limitálni, ami kevesebb, mint ötöde a jelenleg legtöbbet költő Ferrari éves büdzséjének.
