Gyanús a hosszú titulus
A meghatározhatatlan, csak mondatszörnyetegekkel körülírható állások terjedése ellen emelt szót legutóbbi írásában a Financial Times újságírója. Lucy Kellaway annak a jelenségnek üzen hadat, amely egy funkció nélküli, valódi igazgatási vízfej növekedését takarja, főleg az állami és a helyhatósági apparátusokban, de gyakran a vállalatoknál is.
A szerző egy roppant egyszerű tesztet ajánl: ha valaki egy hivatalos vacsorán ül, és a szomszédjának nem tudja egyetlen, rövid mondattal elmagyarázni, hogy mivel foglalkozik, akkor az illető vagy atomtudós, vagy az állása teljességgel felesleges. A munkahelyen ugyanennek úgy kellene kinéznie, hogy a vezető megkéri minden munkatársát, röviden foglalja össze a teendőit. Akinek nem jön össze az egymondatos válasz, azt el kell bocsátania, ha ugyanez senkinek sem sikerül, akkor pedig neki magának is mennie kell. Árulkodónak tartja a szerző a hosszú titulusokat is, amelyeket valójában maximum két szóval ki kellene fejezni, például úgy, hogy ügyvezető vagy gazdasági igazgató. Ennek folytán – állítja a szerző – a humánerőforrás-igazgató is viszszatérhetne eredeti funkciójához, és valóban személyzeti igazgatóvá válhatna.
Az elrettentő példák sorából a szerző idéz egy hirdetést a The Guardianből, amelyben London egyik északi elővárosának helyhatósága keresi az „élhetőségi témák menedzserét”. Munkaköri leírásában az áll, hogy az adott önkormányzat motivációs vezetőt keres, akinek megvan az elszántsága és kitartása az intézmény stratégiai céljainak teljesítésére, és jól megérti a szomszédsági problémák kezelhetőségét célzó megoldásokat, mindezt az adófizetők által viselendő 38 010 fontos éves javadalmazásért. Kellaway intézmények, sőt vállalatok álláskiírásait elemezve jut arra a következtetésre, hogy a jelenség általános, és eleve gyanúsnak kell tekinteni azokat az eseteket, amelyekben halmozódnak az olyan szavak, mint stratégia, hatékony, rendszer, teljesítés, fenntartható, legjobb gyakorlat (best practice), növelt értékű. (VG
