Megmutatná, hogy mit tudnak
Az üzlet. Az 53 éves Szegedi Szefo Zrt. száz százalékban állami tulajdonú társaság, amely a megváltozott munkaképességűek foglalkozási rehabilitációja mellett, tisztán piaci alapon, felső kötöttáruk gyártásával foglalkozik. Az évi kétmilliárd forint költségvetésű társaság az elmúlt öt évben pozitív eredményt ért el, 1350 alkalmazottja közül 950 megváltozott munkaképességű.
Az ember. A fogyatékos munkatársak nem kérnek sajnálatot, miközben rendkívül nagy az önfegyelmük, emberi tisztességük pedig példamutató – osztotta meg tapasztalatait Kiss Sándor, a Szegedi Szefo Zrt. vezérigazgatója. Mindez üdítő színfolt a versenyszféra azon speciális részében, ahol hazánk, a termelékenységet tekintve, mintegy 50 százalékkal van elmaradva az EU-átlagtól.
A szakember az áfész-nél kezdte a pályafutását, ahol az akkor még újdonságnak számító jövedelemérdekeltségű, illetve szerződéses üzemeltetési forma megismerése és gyakorlata volt a legizgalmasabb számára. A banki, a kockázatitőke-társasági és a vállalkozói gyakorlat hármasa nemcsak később alapított magáncégénél, hanem a Szefónál is hozzájárult a sikeres vállalkozási, valamint reorganizációs stratégiák megalkotásához. Amikor a Szefóhoz került, számolnia kellett azzal, hogy a folyamatosan csökkenő állami támogatás és az egyre keményebb jogszabályi környezet mellett csak akkor maradhat meg a cég, ha saját erejéből válik versenyképessé. A menedzsment ezért az állami támogatást eszközbővítésre, beruházásra és ezzel párhuzamosan piacszervezésre, -építésre fordította. Így kerültek kapcsolatba az egyik leggyorsabban fejlődő textilipari multival, a Paul & Shark világmárkát birtokló olasz Damával, amely az elmúlt három évben olyan elégedett volt tevékenységükkel, hogy február elején ötéves, nettó ötmilliárd forint értékű exporttermelési szerződést kötött a céggel. Ez a biztos megélhetés mellett több mint száz munkahely létesítését is lehetővé teszi.
A cégvezető szerint az, hogy a Dama a távol-keleti gyártók helyett hosszú távra is a Szefo mellett kötelezte el magát, egyértelmű bizonyítéka, hogy a szegedi cégnél valódi, tudásalapú termelés folyik. Hozzáteszi: miközben előny, hogy az alapanyag nem köt le forrásokat, a bérmunka rendkívül kemény alkalmazkodást is igényel. A Paul & Shark ugyanis csak úgy képes fenntartani a vevők érdeklődését, hogy a nagy rendelésállományon belül rendkívül kicsi – általában 500 alatti – az egyes modellek darabszáma.
A szakember legnagyobb büszkeségének azt tartja, hogy sikerült egy saját márkát kifejleszteniük, igaz, ez öt évet vett igénybe. A sors iróniája, hogy a Chance – magyarra fordítva esély – márkanevű termékeik mégsem idehaza, hanem Moszkvában, Szentpétervárott és Észtországban lettek sikeresek, ahol már saját mintaboltjuk is nyílt. Kiss Sándor elgondolkodtatónak tartja, hogy a hazai piacon a magyar cégeknek lassan esélyük sincs a multik mellett a márkaépítést finanszírozni. Ezért csak bizakodik abban, hogy előbb-utóbb idehaza, a saját nevükben is megmutathatják, mit tudnak. (ÉMZ)
