Mit húzunk a lábunkra?
Az Európai Bizottság a tavalyi év közepén kezdett vizsgálódni – Olaszország panasza nyomán – a kínai és vietnami cipődömping ügyében. A vizsgálat eredménye szerint a két ázsiai ország cipőgyárai adókönnyítések, kedvezményes finanszírozási feltételek, nem megfelelő értékbecslési szabályok, valamint a piaci ár alatt bérelhető földterületek segítségével kínálhatják áruikat ilyen olcsón az EU piacán. Peking a múlt héten kilátásba helyezte, hogy a Világkereskedelmi Szervezetnél keres elégtételt, ha az EU teljesen hibás jogi és ténybeli érvekre alapozva bevezeti a szankciókat.
A közel 20 százalékos büntetővám jóval elmarad ugyan az Olaszország által szorgalmazott ötventől, ám egyes tagállamokban még így is ellenérzéseket válthat ki. Svédország, Dánia és Hollandia decemberben arra szólította fel a bizottságot, hogy ne siesse el a döntést, és a gyártók mellett a kiskereskedők, illetve a fogyasztók érdekeit is vegye figyelembe. Bendt Bendtsen dán gazdasági miniszter a Financial Timesnak a hét végén írt levelében úgy vélekedett, hogy a drágább ázsiai cipők költsége az európai fogyasztók számára az itteni gyártóknál lecsapódó haszon tízszeresét is elérheti. A brit lap megjegyzi azonban, hogy az északi országok liberalizmusát az is magyarázhatja, hogy sokuk már régen Ázsiába szervezte ki cipőgyártását.
Kínai statisztikák szerint az ország textil- és ruhaipari exportja tavaly 21 százalékkal emelkedve elérte a 115 milliárd dollárt. Vietnam cipőexportja egy év alatt hét százalékkal, 300 millió euróra nőtt; a legfontosabb felvevőpiacot az EU jelenti. Ázsia összességében már a világ cipőgyártásának háromnegyedét adja, miközben az európai termelés 1995 és 2003 között 19 százalékkal esett vissza.
A magyar piacot már nem rendezheti át jelentősebb mértékben a tervezett intézkedés – tudtuk meg Várszegi Árpádtól, a Bőr- és Cipőipari Egyesülés elnökétől. A hazai cipőkereskedelem viszonylag évek óta stabil képet mutat, hiszen a távol-keleti áruk már 7-8 évvel ezelőtt elérték Magyarországot, mintegy 65 százalékos részesedést szerezve az összforgalomból. A pozíciók ma már gyakorlatilag változatlanok, az uniós védővám csak az árakban hozhat változást: néhány százalékos drágulás lehetséges.
A Magyarországon évente eladott mintegy 30 millió lábbeliből csak 2,5-3 milliónyit gyártanak hazai cégek, míg 17-18 millió pár származik Kínából, illetve Vietnamból. A magyar gyártók eddig termelésük 80 százalékát exportálták jobbára Nyugat-Európába, de ez a lehetőség egyre szűkül. A magyar cipőipar a költségek növekedéséből adódóan már nem tud versenyképes beszállító maradni, csak a kisebb, igényes és magas árszínvonalat képviselő üzemek maradhatnak talpon. A cipőgyártás becslések szerint mintegy 6500 főt foglalkoztat hazánkban, de a folyamatban lévő felszámolási eljárások és gyárbezárások miatt nehéz felmérni a tényleges állományt.
A kereskedelem szempontjából sem hoz különösebb változásokat a bevezetendő vámtétel az árak 3-5 százalékos emelkedésétől eltekintve. Vámos György, az Országos Kereskedelmi Szövetség főtitkára azonban arra hívta fel a figyelmet, hogy az intézkedés nem érinti a feketekereskedelmet, hiszen az a vámfizetés megkerülésével, illegálisan országba kerülő árukból táplálkozik. Ez a fajta tevékenység pedig az állami bevételkiesés mellett azoknak a cégeknek is kárt okoz, amelyek a szabályok betartásával működnek, hiszen olcsóbb áraikkal vásárlókat vonnak el. A feketekereskedelem emellett számos fogyasztóvédelmi, minőségbiztosítási kérdést is felvet, mindezek miatt pedig az ellene való fellépés a magyar gyártók, kereskedők és az államháztartás szempontjából is kedvező eredményeket hozhatna.
