Vétó a kamarai felvételre
Nem jogszabálysértő az ügyvédi kamara mérlegelési jogkörben hozott határozata, amely a felvételi kérelmet vagyon elleni bűncselekmény kapcsán hozott jogerős elmarasztaló ítélet miatt utasította el – szögezte le a Legfelsőbb Bíróság (LB) a következő ügyben.
A felperest nem vette fel tagjai sorába az ügyvédi kamara. Határozata értelmében az érintett vagyon elleni bűncselekményt követett el, mégpedig mint a megyei önkormányzat főjegyzője, e tisztségében széles körben ismert személy. Emiatt az ügyvédi hivatás gyakorlásához szükséges és elvárt közbizalomra érdemtelen, függetlenül attól, hogy a pénzbüntetést kifizette, ezért büntetlen előéletűnek minősül.
A felperes a bírósághoz fordult, de keresetét elutasították. A megyei igazságszolgáltató fórum álláspontja szerint a kamara körültekintően mérlegelte a felperes által elkövetett cselekményt. Kifejtette: az érdekelt korábban betöltött tisztségéhez kapcsolódó közismertségére, köztisztviselői tevékenységére is figyelemmel helyesen állapította meg, hogy a megyei közigazgatás egyik első embereként elkövetett vagyon elleni bűncselekmény miatt nem felelhet meg a törvény elvárásainak.
A felperes a jogerős ítélet felülvizsgálatát kérte az LB-től. Szerinte az ítélet olyan jellegű etikai magatartást fogalmaz meg, amelynek tartalmát a törvény konkrétan nem fogalmazza meg. Hivatkozott az ügyvédi törvény egyéb pontjaira, amelyek alapján lehetőséget látott felvételére. Az LB azonban nem találta alaposnak kérelmét. A törvényt idézve utalt arra, hogy nem vehető fel a kamarába az, aki az életmódja vagy magatartása miatt érdemtelen az ügyvédi hivatás gyakorlásához szükséges közbizalomra. Kiemelte: az ügyvédi kamara a közbizalomra való érdemtelenségről mérlegeléssel határozhat, de ennek szempontjait a törvény nem írja elő. A bíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy helyesen élt-e a kamara mérlegelési jogosítványával.
Az LB úgy ítélte meg: helyesen mutatott rá a bíróság, miszerint a közbizalomra való érdemtelenség vizsgálatánál nem hagyható figyelmen kívül, hogy a felperes a kifogásolt – büntetőbírósági határozat alapját is képező – magatartást vezető tisztségviselőként, az egész település által jól ismert személyként követte el. Beosztásánál fogva egy magasabb szintű erkölcsi elvárásnak kellett volna megfelelnie, amely szoros összefüggésben áll az ügyvédi tevékenység feltételéül megszabott közbizalommal.
