Még nem múlt el a madárinfluenza veszély

Becslések szerint csak Magyarországon mintegy 15-20 milliárd forintos kárt okozott 2005-ben a gazdaságban a H5N1 madárinfluenza-vírus - áll az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állatrendszertani és Ökológiai Tanszékének és a Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Kar, Kórbonctani és Igazságügyi Állatorvostani Tanszékének lapunkhoz eljuttatott közleményében. A madárinfluenzáról az utóbbi időben kevesebbet hallunk, ám ez korántsem jelenti azt, hogy a veszély véglegesen elmúlt volna. Példa erre a Fucsien-változat megjelenése, amellyel szemben az eddig használt H5N1 vírus elleni baromfi-oltóanyagok hatástalannak tűnnek. Aggodalomra ad okot az is, hogy Észak-Amerikában egyes vadrécefajokban egyre gyakrabban találják meg a H5N1 vírus - egyelőre még - kis megbetegítő képességű változatait. A baromfira nézve nagy megbetegítő képességű H5N1 vírus komolyabb baromfijárványt először 1997-ben okozott Hong Kong-ban, és ugyanekkor fertőzött meg első ízben embereket is. A radikális közegészségügyi intézkedéseknek köszönhetően a veszély hamarosan megszűnt, a vírus eltűnt, majd ezután hat éven keresztül „lapult” a vadon élő vízimadarakban. A vírus 2003-2004-ben azonban újra támadott és az első kiterjedt fertőzési hullám során szétterjedt egész Délkelet-Ázsiában, sokmillió szárnyast pusztított el és több mint ötven humán áldozatot is szedett. A második hullám 2005 tavaszán indult el és drámai járványtani változásokat idézett elő: kilenc év után a vírus elhagyta evolúciós központjának számító Délkelet-Ázsiát és nyugat felé terjedve eljutott Európába és Afrikába. Egy délkelet-ázsiai felmérés 2004-2005-ben azt mutatta ki, hogy a H5N1 altípusnak több genetikai vonala létezik és ezek más-más régióban terjedtek el, a kórokozó tehát területenként más-más felületi antigén-tulajdonságokkal rendelkezik. Ehhez képest bombaként robbant a hír a kutatók között, hogy a sokféleség 2006 első felében megszűnt és a H5N1 vírus délkelet-ázsiai elterjedési területének nagy részén egy új törzs, a Fucsien-változat vált meghatározóvá. A Fucsien-törzs a korábbiakhoz hasonlóan nagy megbetegítő képességű a baromfira nézve és az emberre is veszélyes. 2005. novembere óta Kína-szerte 22 humán megbetegedést jelentettek, amelyek közül valamennyit már az új változat okozta. A Fucsien-törzs gyors térnyerésének mechanizmusa nem ismert, az azonban egyértelműen látszik, hogy a házi récék és ludak tekinthetők vírusgazdának, mivel egy felmérés szerint ezeknek a háziszárnyasoknak mintegy 4-6%-a tünetmentesen hordozza és ennek megfelelően terjeszti is a kórokozót. Néhány neves kutató összefüggést lát a Fucsien-törzs elterjedése és a 2005 őszén beindult tömeges baromfioltások között, amelyeknek az volt a célja, hogy Kína valamennyi háziszárnyasát immunizálják a H5N1 vírus ellen. A beoltott baromfikban nagy mennyiségben találtak olyan ellenanyagokat, amelyek hatásosak a 2005-ös változatokkal szemben, ám csak kis mennyiségben mutattak ki olyan ellenanyagokat, amelyek a Fucsien-törzset elpusztítanák. Az oltások tehát erős szelekciós erővel bírtak, mivel visszaszorították a régi vírusváltozatokat és elősegítették egy új felületi antigénekkel rendelkező változat nagyobb arányú terjedését a régióban. A H5N1 vírus állandó genetikai változásával olyan törzset „kreált”, amely képes volt „kimenekülni” az oltások hatása alól, ezért (is) lesz nehéz véglegesen legyőzni a vírust. A Fucsien-törzzsel foglalkozó kutatók attól tartanak, hogy az új változat a harmadik nagy járvány megindítója lehet, amely eljuthat akár Európáig is. Európában és Magyarországon mind a sajtóban, mind a közgondolkodásban elterjedt az a vélekedés, hogy a madárinfluenza-járvány már lecsengett, s nem kell törődnünk vele. Ez azonban messze nincs így. A H5N1 vírus egyes vadrécefajokban képes tünetmentesen meglapulni és akár évekig lappangva „csendben maradni”, majd egyszer, egyelőre ismeretlen körülmények hatására újra támadásba lendülni. Minden egyes ilyen támadás hatalmas kárt okoz a gazdaságban, egyetlen kisebb járvány Magyarországnak tízmilliárd forintos nagyságrendű anyagi veszteséget jelentett. A H5N1 vírus kiszámíthatatlansága közismert a kutatók körében, ezért is történt világméretű összefogás legyőzésére. A védekezés sok tudományág művelőinek összefogását igényli, ezért a virológusok, az állatorvosok, az orvosok, az ökológusok és az ornitológusok együtt munkálkodnak világszerte. A legfontosabb, hogy a H5N1 vírust egész elterjedési területén figyeljék. Ehhez rendszeresen monitorozni kell mind a háziszárnyasokat, mind a vadon élő madarakat, majd a belőlük izolált vírusokat virológiailag és genetikailag folyamatosan jellemezni kell. A világ minden részéről nyert adatokból a kutatók közös, nagy adatbázisokat hoznak létre és azokat sokféle szempontból értékelik, elemzik. A háttérben zajló elemzőmunka a közvélemény számára nem túlságosan érdekes, ám azért arról jó tudnunk, hogy tudósok hada dolgozik azon, hogy a veszélyes H5N1 vírus a jövőben a lehető legkevesebb kárt okozhassa. A témában fontos a lakosság hiteles, tényszerű és közérthető tájékoztatása is, amely révén egy esetleges újabb járvány során elkerülhető a tévinformációk és a pánik elterjedése, illetve csökkenthetők az anyagi veszteségek is. Ehhez nyújt segítséget többek közt az ELTE kutatójának, Michl Gábornak A gyilkos kór madárszárnyakon érkezett című nemrég megjelent könyve, amely mindenki számára érthetően beszél korunk egyik legnagyobb veszélyéről. VGO