Gazdaságkövető képzési politikák
A foglalkoztatási és képzési szakállamtitkár hozzátette: az egyéni képzésekben való részvétel támogatása is alapvetően ettől függ, kivétel ez alól néhány hátrányos helyzetű célcsoport, és természetesen a nem szakmai (nyelvi, általános) képzések. A támogatások egyébként a jövőben is sokféle csatornán jutnak el az akkreditált intézményekhez, amelyeknek ezek alapján ingyenesen vagy kedvezményesen kell nyújtaniuk a tanulni vágyó felnőtteknek a képzéseiket. Sőt, a szaktárca középtávon szeretné megteremteni az egyéni képzéstámogatás rendszerét is. A képzőknek az általános megoldás a pályáztatás lesz, mind a munkaerő-piaci alap, mind az uniós források (elsősorban társadalmi megújulás operatív program [támop], társadalmi infrastruktúra operatív program [tiop]) esetében. „Nem kívánunk alapvetően változtatni a munkaügyi központok által nyújtott képzési támogatások rendszerén sem, ám a mikro- és kisvállalkozások saját dolgozóinak képzését hazai forrásokból is kiemelten kívánjuk segíteni” – húzta alá Székely Judit. A szakképzési hozzájárulásról szóló törvény módosításával ugyanis e vállalati kör számára lehetővé válik, hogy a bérköltségük közel egy százalékát fordíthassák saját dolgozóik képzésére, vagyis ennyivel csökkentsék a befizetési kötelezettségüket.
Jó hír, hogy a szervezett felnőttképzésben évről évre egyre többen vesznek részt. Míg például 2003-ban a képzések száma 5100 volt, a beiratkozottak létszáma pedig 94 ezer körül alakult, addig az idén már 483 intézmény közel hatezer képzésről szolgáltatott adatot az elektronikus statisztikai adatgyűjtési rendszeren keresztül. Ez mintegy 140 ezer képzésben részt vevő felnőttet jelent.
A tapasztalat azt mutatja, hogy a felnőttek jellemzően az Országos képzési jegyzékben (OKJ) szereplő, államilag elismert szakképesítés megszerzésére felkészítő tanfolyamokon vesznek részt. A képzésekre legnagyobb számban a 20–40 év közötti felnőttek iratkoznak be. A szakmák közül a legnépszerűbbek (mintegy 60 százalék) az alacsony iskolai végzettségre épülő kis- és nagyüzemi ipari képesítések, a személyi szolgáltatási, a vendéglátó-ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi szakmák, valamint a számítástechnikai, gazdasági és igazgatási szakképesítések. Sokan jelentkeznek különböző szintű nyelvtanfolyamokra is. A normatív támogatás céljára rendelkezésre álló keretösszegből 50 intézménnyel kötött a minisztérium támogatási megállapodást. Ebből több mint háromszáz képzés valósul meg, közel négyezer felnőtt (ebből 3690 fogyatékossággal élő) részvételével.
A Foglalkoztatási Hivatal és az irányítása alatt álló intézmények – a megyei (fővárosi) munkaügyi központok, valamint a regionális képző központok – szintén jelentős számú felnőttnek biztosítanak képzési, át-, illetve továbbképzési lehetőséget. Ezek elsődleges célja a részt vevő felnőttek munkaerő-piaci esélyeinek növelése, foglalkoztathatóságuk javítása, hiányzó kompetenciáik pótlása.
A megyei munkaügyi központok a helyi igényeknek megfelelő munkaerő-piaci programok indításával, kiemelt célcsoportok számára biztosítják a felnőttképzésben való részvétel lehetőségét. A hivatal tájékoztatása alapján 2006-ban nyolc megye indított 13, képzéssel kombinált munkaerő-piaci programot, ebben közel nyolcszázan vettek részt.
A programok fele a romák speciális igényeit is figyelembe vette: biztosították számukra a szakképzés megkezdéséhez szükséges általános iskolai végzettség megszerzését, és volt olyan munkaerő-piaci program is, amely érettségizett roma álláskeresők számára kínált közösségfejlesztő asszisztensi tanfolyamot, ennek sikeres elvégzését követően álláslehetőséget is kínált a munkaügyi központ. A regionális képző központok valósítják meg a halmozottan hátrányos helyzetű felnőttek társadalmi beilleszkedését és foglalkoztatását elősegítő központi programot, amely a tavalyi évben indult és 3000 fő kvalifikációs szintjének emelését célozza.
Az idén – az új kormányzati struktúra létrehozása kapcsán – a szak- és a felnőttképzés irányítása a Szociális és Munkaügyi Minisztérium (SZMM) feladatkörébe került. Ez régi javaslata volt több szakmai-gazdasági szervezetnek, köztük a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarának – emelte ki Székely Judit, s elmondta: az egységes irányítás megvalósításának elsődleges célja az, hogy az állam azonos prioritások, azonos szemlélet mentén végezze jogalkotó-szabályozó, illetve fenntartó-fejlesztő-támogató tevékenységét ezeken az egymáshoz sok szállal kapcsolódó területeken. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy egyenlőségjelet lehet tenni az iskolarendszerű és az azon kívüli szakképzés közé. „Az egységes szemlélet és problémakezelés sokkal inkább azt jelenti, hogy mind az iskolarendszerű, mind a felnőttképzésben megvalósuló szakképzésben meghatározó szerepet kívánunk adni a gazdaság igényei érvényesítésének; ez mindkét területen felveti a képzési struktúra és tartalom alakításának, valamint a képzés minősége fejlesztésének, illetve összehangolásának problémáját” – húzta alá a szakember. Hozzátette: biztosítani kívánják, hogy a szakképzés és a szakképzés fejlesztésének állami támogatása, a rendelkezésre álló források elosztása az iskolarendszerű és a felnőttképzésben egymással összefüggésben, a párhuzamosságok kiküszöbölésével történjen. Cél az is, hogy az államilag elismert szakképesítések esetében az azonos bizonyítványok ugyanazt a tudást jelentsék, függetlenül attól, hogy iskolarendszerben vagy felnőttképzésben szerezték-e meg azokat.
A jövő évi változásokkal kapcsolatban Székely Judit elmondta: „Különösen fontosnak tartom, hogy a munkaerő-piaci alap képzési alaprészének szakmai-tartalmi forráselosztására a jövőben egységes testület tesz majd javaslatot. E testületben – amely az eddig egymástól függetlenül működő Országos Szakképzési Tanácsot, illetve az Országos Felnőttképzési Tanácsot váltja fel – az iskolarendszerű szakképzés és a felnőttképzés képviselői mellett számszerűen is döntő részt képviselnek a gazdaság szereplői. Ezzel is azt kívánjuk elérni, hogy a gazdaság szempontjai legyenek a meghatározók a szakképzés forrásainak elosztásában.”
A bizonyítványok egyenértékűségét elsősorban a szakmai vizsgák rendszerének megújításával és az ellenőrzésének erősítésével kívánja a szaktárca biztosítani. Úgy tűnik, ebben is együttműködő partnerre talált a gazdasági érdekképviseletekben, különösen a kamarában, amely egyes szakmai vizsgák elnöki teendőinek ellátása mellett a gyakorlati vizsgák komplex ellenőrzési rendszerének kidolgozásában is részt vesz majd.
Székely Judit úgy véli, a közfoglalkoztatási formák (közcélú, közmunka, közhasznú foglalkoztatás) „csupán” a foglalkoztatási szintet javítják. Ezek a lehetőségek azonban az egyének vonatkozásában korlátozott időtartamúak, és nem vagy csak igen kis mértékben járulnak hozzá a foglalkoztathatóság tartós javításához. Felméréseik szerint ugyanis a támogatott foglalkoztatás lejártával a résztvevőknek elenyésző hányada tud a versenyszférában elhelyezkedni. Ez nem meglepő a foglalkoztatáspolitikusok számára, hiszen a közfoglalkoztatásban részt vevők zöme alacsony iskolai végzettségű, szakképzetlen munkavállaló, márpedig tudjuk, hogy a magyar munkaerőpiac egyre kevésbé „vevő” a nem megfelelő képzettségűekre – emelte ki. Éppen ezért fontos feladatnak tartja a munkavállalás szempontjából hátrányos helyzetűek képzését, továbbképzését. Az elmúlt időszakban egyébként a hazai és ESZA-forrásokból is kiemelten támogatták a keresletvezérelt felnőtt- és munkaerő-piaci képzést. Jó példa erre a Lépj egyet előre program, amelynek folytatására – uniós forrásokból – 2007 elejétől lesz lehetőség. A közmunkaprogramok támogatási rendjéről szóló 49/1999. (III. 26.) Korm.-rendelet módosítása folyamatban van, ebben jogszabályi szinten szabályozásra kerül, hogy a közmunkaprogramoknál támogatás ítélhető meg képzések költségeire is. Ennek alapján biztosíthatóvá válik a 2007-ben indított közmunkaprogramok komplex módon történő végrehajtása, vagyis az ezekben részt vevő személyek a program időtartama alatt a munkaerőpiacon hasznosítható képzettségekre is szert tehetnek.
Székely Judit a jövő egyik legfontosabb feladatának és egyben a legnagyobb kihívásának azt tartja, hogy olyan képzési struktúrák működjenek, amelyek rugalmasan, a munkaerőpiac konkrét, valós igényeinek kiszolgálására hivatottak, és a lehető legnagyobb számban biztosítják a képzettséget szerző személyek tartós elhelyezkedését, egzisztenciájuk megalapozását. Ehhez az Állami Foglalkoztatási Szolgálat, ezen belül a munkaügyi központok képzési támogatási rendszerének is oly módon kell hozzájárulni, hogy azok a képzési programok élvezzenek a támogatásoknál elsőbbséget, amelyek valós munkaerő-piaci, munkáltatói igényeken alapulnak, illetve a prognózisok alapján az elhelyezkedés biztosítása a szakma megszerzésével jelentősen nő. „Ennek érdekében a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarával közösen működtetjük és továbbfejlesztjük azt az adatgyűjtési és információs rendszert, amelynek segítségével folyamatosan aktualizálható a keresett és túltelített foglalkozások részletes jegyzéke; az információk mind területi, mind ágazati bontásban rendelkezésre állnak” – fogalmazott a szakállamtitkár. KI
