Járulék helyett különadó lesz

Járuléktöbblet helyett különadó jogcímén kell majd a munkáltatóknak megfizetniük azt az egyéni járulékkülönbözetet, amely a bevallott munkavállalói jövedelem és a minimális járulékalap közötti különbség után már szeptembertől is fennáll. Ezt tartalmazza a 2007-től hatályba lépő adómódosítások parlament előtt fekvő, jelenleg a módosító indítványokról való határozathozatalra váró javaslata. A változást természetesen a spórolás indokolja, törvényességével (és értelmével) kapcsolatban azonban aggályok vethetők fel.

A nyári adómódosító csomag iktatta be a társadalombiztosítási ellátások fedezetéről szóló törvénybe azt a rendelkezést, amely a munkaviszonyban és a hozzá hasonló jogviszonyokban meghatározta a munkáltató által fizetendő járulék minimális alapját. Ez szeptembertől havi 125 000, jövő januártól 131 000 forint. A munkáltató természetesen bejelentést tehet az adóhatóságnak, hogy a munkavállalóját megillető tényleges bruttó havi jövedelem nem éri el ezt a minimális szintet, s ekkor jogosult a tényleges jövedelem után járulékot fizetni.

Ha azonban a munkáltató ilyen bejelentést nem tesz, viszont a tényleges jövedelem nem éri el a járulékalap minimumát, akkor mind a munkáltatói, mind pedig a munkavállalói járulékot az utóbbi összeg, tehát a járulékalap minimális összege után kell megfizetni.

A törvény szeptembertől hatályos előírása akként rendelkezik, hogy ebben az esetben a munkavállalót terhelő járuléktöbbletet (amely a tényleges jövedelem és a minimális járulékalap különbözete után áll fenn) a munkavállaló helyett a munkáltató köteles viselni. Ez utóbbi előíráson módosít a januárban hatályba lépő csomag. A járuléktöbbletet (amely tehát a munkavállalói járuléktöbblet, de amelyet a munkáltató visel) a módosítás immár különadóként szabályozza.

A módosítást a törvényjavaslat indokolásában azzal magyarázza a Pénzügyminisztérium, hogy a korábbi szabályozás alapján (amelyben tehát a járuléktöbbletet még járuléktöbbletnek hívják) az a furcsa helyzet állt elő, hogy a munkavállaló keresőképtelenség esetén nagyobb jövedelmet kap táppénzként, mint amennyit keresőképes állapotban kapna munkabérként. A táppénz összegét ugyanis a járulékalapot képező jövedelem alapján kell meghatározni. Ha tehát a járulék alapja magasabb, mint a tényleges jövedelem, akkor valóban jobban megéri táppénzt kapni.

A módosítás azzal kívánja ennek elejét venni, hogy különadóvá kereszteli át az eddig járuléktöbbletnek hívott, a munkavállaló helyett a munkáltatót terhelő kötelezettséget. Az azonban erősen megkérdőjelezhető, hogy a módosításnak ekként van-e értelme. A módosító törvény ugyanis nem változtat azon a szabályon, miszerint a munkavállalói járulék alapja azonos a munkáltatói járulék alapjával, utóbbi pedig akkor is legalább a törvény szerinti érték, ha a tényleges jövedelem azt nem éri el. Nem változik a javaslat szerint a táppénzre vonatkozó azon szabály sem, hogy a táppénz összegét a járulékalapot képező jövedelem után kell számítani.

Mindössze annyi történik tehát, hogy a változatlan alapon számítandó fizetési kötelezettséget a jogalkotó új névvel illeti. Igaz, szándéka szerint az így bevezetett különadóhoz a szeptembertől hatályos szabályozással ellentétben már nem tartozik azzal arányos összegű társadalombiztosítási ellátási jogosultság, ennyiben tehát – álláspontom szerint – új fizetési kötelezettségről van szó. A törvényjavaslat jelenleg a parlamenti vitában a módosító indítványokról történő határozathozatal előtt áll, viszont a tervek szerint január 1-jén hatályba lép. Ez viszont nem áll összhangban az államháztartási törvény azon rendelkezésével, amely szerint a fizetési kötelezettségre vonatkozó törvény kihirdetése és hatálybalépése között legalább 45 napnak el kell telnie.

A szerző ügyvéd, adótanácsadó