Macskahere, öszvérfülzsír, antibébi
Őseink valószínűleg hálát adtak volna a sorsnak ugyanezekért a nehézségekért. Az elmúlt évszázadokban ugyanis elképesztő módszereket kellett eltűrniük.
Se hatásosnak, se vonzónak nem tűnik például az a 6. század elejéről származó tipp, amely szerint az asszonyoknak zacskóba helyezett macskaherét vagy öszvérfülzsírt ajánlatos amulettként hordaniuk gyermekáldás ellen. Nem kevésbé elrettentő az egyiptomi iskola: az ókoriak ösztrogént tartalmazó gránátalmamagból és viaszból is készítettek kúpot, amely a hüvelybe felnyomva elrettent minden spermiumot. De az egyiptomiak szentül hittek a krokodilürülékből készült labdacsban is, melyet a kúpokhoz hasonló módon használtak. Később évszázadokon keresztül félbevágott citromot helyeztek a méhnyakra, mivel a savas környezet kedvezőtlenül hat a spermiumokra.
Már az ókorban is voltak „klasszikus” óvszerek: ezek főként állati bélből vagy halbőrből készültek. Kondomszerű eszközöket már korábban is használtak a férfiak, de az első írásos emlék ezekről az 1600-as évekből maradt ránk. Maga a kondom szó állítólag egy 17. századi orvos nevéből származik: dr. Condom egy vászontokot készített a kicsapongásairól híres II. Károly számára. Az 1840-es években aztán Hancock és Goodyear dolgozta ki a gumi vulkanizálásának technikáját. Ez tette lehetővé az óvszerek tömeges gyártását. Az 1930-as években a pesszárium és a méhnyaksapka vált a leggyakoribb fogamzásgátló eszközzé Európában.
Európában 1961 volt az első év, amikor a nők már megtervezhették, hogy mikor akarnak gyermeket szülni, és elkerülhették a nem kívánt terhességet. AS Network
A méhen belüli fogamzásgátló eszközök története is több ezer évre nyúlik vissza. Először a tevéknél alkalmaztak méhbe helyezett köveket, hogy a hosszú karavánutak alatt megakadályozzák az utódnemzést. Innen jöhetett a csirke villa alakú mellcsontjával kapcsolatos ötlet, egy időben ezt helyezték a hölgyek méhébe.
A hormonális fogamzásgátlás alapötletéül az a 19. századi megfigyelés szolgált, hogy a terhesség alatt a peteérés szünetel. Adolf Butenant német biokémikus 1929-ben azonosította sikeresen a női nemi hormont, amiért kémiai Nobel-díjat kapott
A méhen belüli fogamzásgátló eszközök története is több ezer évre nyúlik vissza. Először a tevéknél alkalmaztak méhbe helyezett köveket, hogy a hosszú karavánutak alatt megakadályozzák az utódnemzést. Innen jöhetett a csirke villa alakú mellcsontjával kapcsolatos ötlet, egy időben ezt helyezték a hölgyek méhébe.
A hormonális fogamzásgátlás alapötletéül az a 19. századi megfigyelés szolgált, hogy a terhesség alatt a peteérés szünetel. Adolf Butenant német biokémikus 1929-ben azonosította sikeresen a női nemi hormont, amiért kémiai Nobel-díjat kapott -->
