Változások karmestere

Átalakulás, az alkalmazkodás képessége – a távközlési ágazat elmúlt több mint egy évtizedét alighanem ezzel lehetne leginkább jellemezni, ami az itt dolgozók életére is kihatott – mondja Nagy Bálint, a Magyar Telekom kommunikációs igazgatója. A változást jól érzékelteti, hogy 1995-ben, amikor csatlakozott a Matávhoz, hiánygazdálkodás jellemezte az ágazatot, és a telefon egyet jelentett a hangtovábbítással. Mostanra húzó iparággá vált a távközlés, az egyik legnagyobb versenypiaccá, miközben kiszélesedett a paletta: teret nyert többek között a mobil, az internet, a kábeles telefon, sőt már a televíziót is lehet telefonvonalon fogni. A dinamikus fejlődést mutatja az is, hogy több mint tíz éve a telekomszektor hirdetési szempontból alig volt jelen, a kommunikációra szánt büdzsé mindössze néhány százmillió forintot tett ki, reklámkampányok pedig alig léteztek; ezzel szemben jelenleg a magyar gazdaság dobogós helyezésű hirdetője a távközlés. Az elmúlt több mint egy évtized legfőbb üzenetét Nagy Bálint abban látja, hogy aki nem képes alkalmazkodni az akár félévente radikálisan változó feltételrendszerhez, az elbukik. A cég tulajdonosváltozásokon is átesett, miközben a tőzsdei jelenlét sajátosságaival is meg kellett ismerkednie. Az egymástól számottevően különböző amerikai és német vállalati kultúra jelenléte – „megspékelve” a magyarral – folyamatos kihívások elé állította a vezetést. Mérföldkövet jelentett a 2005-ös esztendő a távközlési cég számára, a német Telekom ugyanis bevezette saját márkáját a magyar piacra is, és ez minden korábbinál mélyebb és markánsabb nyomot hagyott a cégen – véli Nagy Bálint. Kommunikációs szempontból rendkívüli kihívásként értékeli az igazgató az elmúlt 11 évet. Sikeréhez jelentősen hozzájárult, hogy „hagyták dolgozni”, azaz megvalósíthatta azt a stratégiát, amelyet idejövetelekor kidolgozott. Enélkül a Matáv például nem kaphatta volna meg az 1990-es évek második felében a magyar kultúra legnagyobb támogatója címet – hangsúlyozza Nagy Bálint, aki számára ez az időszak olyan „ínyencségekkel” is szolgált, mint a cég részvényeinek New York-i tőzsdei bevezetése.
Milyen ágazat vagy cég jelenthet ilyen kihívást az MTelekomtól az év végével távozó Nagy Bálint számára a jövőben? Egyelőre nem dőlt el, hol folytatja – hangzik a válasz. Egy biztos, a marketingkommunikációs pályát nem kívánja elhagyni, hiszen húsz év tapasztalatát nem szeretné fiókba tenni, és saját vállalkozás indításában sem gondolkodik.
Ember. A nagy szerelme mind a mai napig a légi közlekedés és első munkahelye, a Malév – vallja Nagy Bálint. A légi közlekedés, a repterek világa már gyermekkorában megigézte, amikor külkereskedő szüleivel gyakran utazott, s a jogi egyetemen is követte ezt az irányt: légijogból írta a doktoriját. A Malévhoz kapcsolódik eddigi karrierje legnagyobb fegyvertényének tekintett és a legnagyobb büszkeséggel emlegetett feladata is: 1988-ban Nagy Bálint egy maroknyi csapat részeként komplex, mindenre kiterjedő projekt keretében megújította a Malév piaci stratégiáját, küldetését és teljes vizuális arculatát. Személy szerint ő irányította – 27 évesen – a magyar légicég teljes vizuális átalakítását.
A Matávhoz az átalakuló nagy magyar vállalat vonzotta, bár kezdetben aligha gondolta volna, hogy újabb arculatváltásokat kell levezényelnie, majd egy új márka bevezetésével fejezheti be telekomos karrierjét.
Az empátia, a tolerancia és az együttműködés fontos a számára, bár, mint mondja, talán túlzottan erre helyezte a hangsúlyt. Lehet, hogy több keménységgel és kevesebb szakmai kompromisszummal bizonyos változásokat hatékonyabban tudott volna véghezvinni – fogalmaz. „Nem tartom magam radikális vezetőnek, szeretem, ha minél több érintett azonosul a döntésemmel” – mondja, s hozzáteszi: abból a szempontból nem tartja magát első számú vezetőtípusnak, hogy elsősorban a szakma érdekli, s nem taktikai játékos, nem szereti a mellébeszélést, a fölösleges köröket.
A tanítás és a zene sem hiányozhat mindennapjaiból, bár – mint mondja – sok időt elvesznek, s időnként zavarja, hogy az elmúlt tíz év alatt öt könyvet ha el tudott olvasni. Abból azonban nem enged, hogy este ne hallgasson komolyzenét, s a hétfőnként a Rádiócaféban futó műsorára is komolyan felkészül. A tanítás szakmai létszükséglet – vallja –, hiszen minden egyes órára készülni kell, s ezzel rákényszerül arra, hogy rendszerezze a gondolatait, továbbfejlessze magát.