Variációk piacnyitásra

FELKÉSZÜLÉS. Magyarországnak legkésőbb 2007-re teljesen meg kell nyitnia villamosenergia-piacát. Az új játékszabályokat új villamosenergia-törvény rögzíti majd, amelynek egy most formálódó modell adja az alapját. A modell a Magyar Energiahivatalnál készül, a munkában a piaci szereplők részt vehetnek. A Boston Consulting Group (BCG) elkészítette az E.On megbízásából a MEH szakértői anyagától némileg eltérő, saját modelljavaslatát. A Világgazdaság e modell egyes állításainak alátámasztását kérte a BCG illetékeseitől, illetve szembesítette őket néhány, a teljesen liberalizált piacot ellenző érvvel.

Biztonság, állam nélkül. „Magyarországon a helyi sajátosságokhoz igazodva kell megnyitni a teljes villamosenergia-piacot. A megfelelő feltételek melletti verseny mérsékelheti az árakat. Ám ehhez az állami beavatkozást fel kell számolni a piaci mechanizmusokkal is jól működtethető szegmensekben” – válaszolt az állam kiűzetését firtató kérdésünkre Konrad Wetzker, a BCG magyarországi elnökhelyettese és igazgatója.

„A központi tervezés időszakát jellemezte és pazarláshoz vezetett az a szemlélet, hogy az ellátásbiztonság minden pénzt megér” – emlékeztetett Ságodi Attila, a BCG árampiaci szakértője. Szerinte az állam szerepét a követelmények előírása és betartatása mellett a szükséges működési modell kialakítására kell korlátozni. Ebben biztosítani kell, hogy a Mavir hozzájusson – immár piaci alapokon – a rendszerstabilitáshoz szükséges típusú és mennyiségű energiához. A piacon kialakuló árjelzések ösztönzik a potenciális befektetőket a rendszer számára szükséges kapacitások kiépítésére, és ez hosszú távon is biztosíthatja az ellátásbiztonságot. Emellett fontos, hogy az állam megfelelő erővel és szakértelemmel lobbizzon az EU-s szinten deklarált növekvő regionális összefonódás magyar szempontból optimális megvalósulásáért, ahol a várhatóan növekvő kereskedelmi volumen mellett is garantálható a hazai rendszer stabilitása.

A direkt állami szerepvállalás vállalati szinten egyébként sem mutatkozott sikeresnek Magyarországon – tette hozzá Konrad Wetzker. A szabályozás kiszámíthatatlansága a magánszektorban bizonytalansághoz vezet, az állami tulajdonlás pedig nem serkenti a működés hatékonyságának a javulását. Jó példa erre a Mol esete: ahogyan csökkent benne az állami hányad, úgy javultak a gazdasági mutatói.

Határidők és mozgástér. A hazai szabályozásnak elég nagy játéktere van arra, hogyan valósítsa meg a villamos energia piacának teljes felszabadítását. Konrad Wetzker szerint például a hosszú távú áramvásárlási megállapodásoknak (HTM) meg kell szűnniük, ahogy ezt az EU el is várja, de egy-, két- vagy akár hároméves átmeneti időszak is lehetséges a felbontás lebonyolításához. Fontos viszont, hogy törvényben rögzített határidőt állapítsanak meg a HTM-ek megszüntetésére és az átmenet időtartamára. Arról is rugalmasan lehet dönteni – bár ez az érintett országokkal meghozott közös határozat –, hogy az ország milyen ütemben bővítse regionális, főként cseh- és lengyelországi, esetleg déli átviteli és kereskedelmi kapcsolatait. Nem ellentétes a liberalizációval – bár nem is segíti azt –, ha a regionális együttműködés bővülése lassan halad. Többféle megoldás képzelhető el a háromelemű Paks–Mavir–HTM állami csomagot kézben tartó MVM további sorsára is. Megmaradhat később is egy cégnek, átalakulhat hárommá is, amely/amelyek beengedhetnek magukba privát tőkét is. Az elsődleges a piaci viszonyokat figyelembe vevő gyors és határozott ütemű liberalizálás, ezt követi az MVM működési körének és esetleges privatizációjának a társadalom szempontjából a legnagyobb értéknövelést biztosító meghatározása.

Alapkövetelmények. A rugalmasság célja nem a liberalizáció elhúzása, hanem az, hogy a kitűzött célokat ne elhamarkodva, esetleg károkat okozva, hanem sikeresen érje el az ország. Ilyen cél a közüzem teljes megszűnése. Ságodi Attila szerint ide már az átmeneti időszakban sem lenne szabad visszaengedni onnan kilépett fogyasztókat – illetve a lakossági fogyasztók csak időbeli korlátozással léphetnének vissza –, hiába ösztönözné erre őket a várakozásaiktól eltérő áralakulás. A jelenlegi rendszerbe kódolt torz árviszonyokat fel kell számolni, és abból sem lehet engedni, hogy a lakosságon (kis vásárlóerejű fogyasztókon) kívül minden fogyasztó a szabadpiacon jusson áramhoz. A lakossági árnak is a piaci nagykereskedelmi árakon kell majd alapulnia, így válna részévé az egységes árampiacnak. Az átmeneti időszakban a kereskedelmi árképzés formuláját azonban a hatóság – MEH – ellenőrizné.

Élet a HTM-ek után. A mielőbbi piacnyitáspártiak szerint a hosszú távú áramvásárlási megállapodások nem ösztönzik költségcsökkentésre az erőműveket. Ez így valóban túlzás – ismerte el Ságodi Attila. Tény viszont, hogy a HTM-ekkel rendelkező erőművek a költségcsökkentési megtakarításaikat nem adják tovább a vevőiknek, azaz ez a pénz nem kerül viszsza a piacra. Újításra, új technológiák bevezetésére sem ösztönzik őket a szerződéseik, a verseny lehetőségét pedig eleve kizárják. Ságodi Attila szerint is nehezebben jutnak majd beruházási hitelhez a HTM, azaz biztos vevő felmutatása nélkül az erőműtársaságok. Viszont ugyanebben a helyzetben vannak ma a független termelők is.

Mi történjen, ha a vevő szeretne HTM-et? Ez esetben csak olyan erőművi kapacitásokat és olyan időtartamra lenne szabad lekötni, amely nem sérti a verseny érdekét. E kapacitásokat – az erőmű méretétől függően – a többi szereplővel megosztva, például aukciókon lehetne értékesíteni. A hazai áramtermelői kapacitások 40 százalékát képviselő Paks termelését eleve nem köthetné le egyetlen cég az érvényes uniós szabályok szerint.

Tíz év késés. Látni kell viszont, hogy az MVM nem CEZ: a magyar cég tíz évet késett a regionális megjelenéssel. Mindazonáltal a jó eszközgazdálkodással kapcsolatban sokat tanulhat a cseh rokonvállalattól és a Moltól is. Lehet még sikeres tőzsdecég. Az MVM nem a kereskedőcég, hanem egy kereskedőcég lesz, vagyis fel kell majd adnia erőpozícióit. Életképes volta Ságodi Attila szerint majd akkor mutatkozik meg, ha megszűnik a jelenlegi HTM-ek által garantált piaci dominanciája. Kiderül, képes-e eszközeivel úgy gazdálkodni, hogy például új erőművet tudjon építeni. Mostani erőpozíciója egyébként magának az MVM-nek is béklyó, hiszen azzal nem a társaság, hanem a mögötte álló rövid távú politikai érdekek élnek. Az MVM-nek az erőpozícióból csak a számtalan kötöttség és előírás jut, amelyek miatt például olcsóbban kell eladnia a lakosságnak az áramot, mint amennyiért hozzájut. Jobban járna, ha az áramot a CEZ-modell szerint, aukciókon értékesíthetné.

Nem a szél országa. Újragondolandó a környezetvédelmi szempontból kívánatos, ám nem versenyképes áron előállított megújuló energiahordozók szabályozása is. A szélenergia termelői ma komoly támogatás mellett állítják elő a drága áramot. Ezt ráadásul a Mavirnak kötelező átvennie, még akkor is, ha a rendszerben épp keresleti mélypont van. Ez egyszerre piacellenes és pazarlásra kényszerítő szabályozás, ráadásul – a BCG felmérése szerint – az eredeti célt nem is szolgálja. A helyzet javulna, ha a Mavir jogosultságot kapna a szélerőművekben termelt energia szabályozására, a támogatást pedig a reális mértére kellene szorítani. „Figyelembe kell venni, hogy Magyarország nem a szél országa, így a széllel itt termelt áram fajlagosan sokkal drágább, mint sok más országban” – mutatott rá Ságodi Attila. Ideálisan a támogatásnak olyan technológiafejlesztéseket kell ösztönöznie, hogy egy idő után egyáltalán ne kelljen a termelést dotálni.

Problémás a biomassza-tüzelés támogatása is. A biomasszát a hagyományos tüzelőanyagokhoz keverve égetik el. Ez azt jelenti, hogy az ide áramló állami pénzzel a hagyományos erőművi technológiákat is támogatják.

Annak jár az áram, aki fizet. Egy lakossági csoport támogatása, egy régió felzárkóztatása vagy a szociálisan rászorultak megsegítése lehet állami cél. Az viszont nem, hogy politikai megfontolásból önmagát népszerűsítse az állam a támogatásokkal – szögezte le Konrad Wetzker. A lakosság védelmére amúgy is számos eszköze marad az államnak. Ilyen a MEH szabályozó szerepe, a rendszerirányító működése, bizonyos technikai eszközök és a majdani végső menedékes szolgáltató intézménye azoknak, akik kereskedőjük csődje miatt átmenetileg nem jutnának áramhoz, végül pedig maga a szociális támogatási rendszer.

Ugyanakkor a direkt terméktámogatásokkal szakítani kell, mert azok a fogyasztást ösztönzik, és pazarláshoz vezetnek. Ehelyett egy jól megalapozott szociális segélyrendszerrel kell a rászorulók kiszolgáltatottságát csökkenteni, egy ellenőrző szervezet beiktatásával.

Az áramhoz való hozzáférés alanyi jog az unióban. Szigorúan ellenőrzött támogatás adható, ha a hozzáférés csak extra költségek mellett teremthető meg, de az áramot ilyen esetben is csak piaci alapokon lehet megvásárolni. Ha a vevő nem fizet, az áram bírósági döntés alapján kikapcsolható – tette hozzá Ságodi Attila. Maga a kereskedő is megszüntetheti a szolgáltatást, ha az ügyfél szociális támogatást kap és mégsem fizet. VG

Feltevésünket Konrad Wetzker elutasította. Mint elmondta, cége dolgozott már az MVM Rt. és a MEH megbízásából is.

Meggyőződése, hogy az elkészült anyag – bár egyes érdekeket jelentősen sért – minden reálisan gondolkodó és a hazai villamosenergia-rendszer javításában érdekelt megrendelő elvárásainak megfelelt volna.

Sőt az anyag javaslataival éppen a megbízó nem értett minden ponton egyet: tanácsadójához képest gyorsabb és teljesebb piacnyitást látna szívesen.

Feltevésünket Konrad Wetzker elutasította. Mint elmondta, cége dolgozott már az MVM Rt. és a MEH megbízásából is.

Meggyőződése, hogy az elkészült anyag – bár egyes érdekeket jelentősen sért – minden reálisan gondolkodó és a hazai villamosenergia-rendszer javításában érdekelt megrendelő elvárásainak megfelelt volna.

Sőt az anyag javaslataival éppen a megbízó nem értett minden ponton egyet: tanácsadójához képest gyorsabb és teljesebb piacnyitást látna szívesen.-->