Versenytilalmi szerződés

Nem állapítható meg, hogy a versenytilalmi szerződés jó erkölcsbe ütközik, ha az abban foglalt kötelezettség bizonyítottan a munkáltató jogos gazdasági érdekeinek a védelmét szolgálja – mutatott rá a Legfelsőbb Bíróság (LB) a következő jogvitában.
Az ügy felperesének munkaszerződésében szerepelt az a kikötés, hogy a munkaviszonyával összefüggésben birtokába jutott ismeretekre tekintettel a munkaviszonya megszűnését követő három évig nem helyezkedhet el azonos vagy hasonló tevékenységet folytató társaságnál, illetve nem lehet ilyen cég vezető tisztségviselője. Ennek ellenértékeként a felperes háromévi átlagkeresetében állapodtak meg. Ezt követelte a cégtől, miután az rendkívüli felmondással megvált tőle. A kereset benyújtása után a felek módosították a megállapodást, az elhelyezkedési tilalmat egy évre, az ellenértéket szintén egyévi átlagkeresetre szállították le.
A munkaügyi bíróság alaposnak találta a felperes követelését, de csak az éves átlagkeresetének feléig. Hivatkozott az LB gyakorlatára, miszerint a kiköthető ellenérték maximális mértéke az éves átlagkereset fele lehet csupán. Ítéletét megerősítette a másodfokú bíróság.
Mindkét fél felülvizsgálati kérelemmel élt. A felperes azzal érvelt, hogy a bíróságok tévesen értelmezték az LB gyakorlatát, mert az eseti döntéseiben ennél magasabb ellenértéket is elfogadott. Az alperes cég pedig arra hivatkozott, hogy a megállapodás a jó erkölcsbe ütközik. Annak valódi célja, hogy a felperes – aki a cég ügyvezetője volt – további fizetéshez jusson. Nem halmozódott fel nála olyan ismeret, amely máshol hasznosítva hátrányt okozna a cégnek – állította.
Az LB igazat adott a felperesnek. A versenytilalmi megállapodás ellenértékére nézve nem lehet egységes mércét felállítani, arról az összes körülmény figyelembevételével kell határozni – szögezte le. Az ügyben döntő jelentőségű, hogy a felek utóbb módosították a megállapodást, az elhelyezkedési tilalmat egy évben, az ellenértéket egyévi átlagkeresetben jelölték meg. Így az alperes nemhogy támadta, hanem a felperessel egyetértésben megerősítette az ellenértékre vonatkozó kikötést. Ezért utóbb nem hivatkozhat annak aránytalan mértékére, figyelemmel a megkövetelt munkavállalói korlátozásra is. Az első- és a másodfokú bíróság tehát kellő indok nélkül csökkentette felére a felek által megállapított versenytilalmi ellenértéket – hangsúlyozta az LB. KK