Sem elméleti megfontolások alapján, sem nemzetközi tapasztalatok alapján nem bizonyítható, hogy a magyar egészségügy fő problémáira az üzleti biztosítók versenye nyújtaná a költséghatékony terápiát - mondta Orosz Éva közgazdász, egyetemi tanár az egészségbiztosítási reform témakörében tartott csütörtöki budapesti konferencián. A szakember úgy gondolja, hogy a több-biztosítós modell nincs összhangban a kórházhálózat modernizálására választott stratégiával. A fő kérdés az - folytatta -, hogy milyen szerepet kapjon a közszféra, és milyen szerepet a magánszektor az egészségügy modernizációjában.
Megjegyezte: a magyar lakosság egészségi állapota rosszabb, mint az az ország gazdasági fejlettsége alapján várható lenne, és rosszabb az egészségügyre fordított kiadások tükrében is. Orosz Éva példákat említve kifejtette: a megelőzés megtérülése kétséges a biztosító számára, nem érdekeltek a krónikus betegségek magas színvonalú menedzselésében, vagy ha egy kórház több biztosítóval szerződik, a biztosító nem érdekelt a befektetésben.
Elméleti eseteket vázolva a közgazdász feltette a kérdést: ha például 8-10 biztosító versenyez az ügyfélért, de a páciens csak ugyanabba a kórházba tud menni, akkor miben lesz verseny? Vagy ha esetleg a biztosító nem köt szerződést bizonyos ellátásokra azzal a kórházzal, amit a beteg választana, akkor hogyan fog érvényesülni a fogyasztói igény jobb kielégítése? Orosz Éva szerint mérlegelendő alternatíva lehet az adók arányának emelése az egészségügyi forrásteremtésre.
Juhos András, az Uniqa Biztosító Zrt. igazgatósági tagja, a MABISZ reformbizottságának képviselője előadásában hangsúlyozta: a biztosítók tudatában vannak a társadalmi felelősségüknek, valamint a tulajdonosokkal szembeni felelősségüknek is. Elmondta, hogy néhány éve került be a politikai közgondolkodásba az, hogy a biztosítók is részt vehetnének az egészségügy reformjában, amire hajlandóságot mutattak. Kiemelte, hogy az egészségbiztosítás jellegzetessége, hogy költségeket térít meg, nem pedig azért fizet bizonyos összeget, hogyha valaki megbetegszik.
A finanszírozási költségek csökkentését, a hatékony költségstruktúra kialakítását nevezte az egyik legfontosabb feladatnak, hiszen jelenleg az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnál (OEP) a költségek igen magasak. Hangsúlyozta, hogy a több-biztosítós modellre való áttérés után is megmaradna a szolidaritási elv, hiszen a járulékok tartalma és összege társadalmi, politikai kérdés. A biztosítók az elképzelések szerint kockázatuk alapján részesednének a díjakból, ahol például magasabb az időskorúak aránya, ott többet kaphatnának.
Juhos Péter kiemelte, hogy a jelenlegi magyarországi helyzetet kell elemezni, mert a külföldi példákat nem lehet automatikusan átvenni. Szólt arról, hogy a biztosítóknak komoly költségek árán ki kell építeniük rendszerüket, míg a hálapénz nem igényel befektetést. Ez akadályozza a biztosítók hatékony belépését a rendszerbe - tette hozzá. Hangsúlyozta, hogy a több-biztosítós rendszerre való áttérés esetén az egészségügyi szolgáltatókat kötelezni kell arra, hogy kössenek szerződést minden náluk jelentkező biztosítóval. Erre azért van szükség, mert például egy körzetben monopolhelyzetet élvező kórház diszkriminálhatna a biztosítók között - mondta Juhos András.
Dózsa Csaba, a Corvinus Egyetem tanára arról beszélt, hogy az OEP-nél nagyok a tartalékok. A szervezetnél hiányoznak a korszerű menedzsmenttechnikák, elavult az információs rendszer, a szervezetnél lassú a reagálás a változásokra. Kijelentette: a jelenlegi helyzet fenntartása kockázatosabb, mint a változás. Hozzátette azonban, hogy egy új rendszert csak megfontoltan, lépésről lépésre lehet felépíteni. (MTI)
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.