Mobil- és netmánia Koreában
A sok szempontból még ma is zártnak tartott távol-keleti ország az utóbbi másfél évtizedben igencsak szélesre nyitotta kapuit a világ és a legújabb technológiák előtt. Az ottani háztartások mintegy háromnegyedében már van nethozzáférés, a nagyobb városokban százszázalékos a penetráció.
Azon a vidéken ma már annyira a mindennapi élet része a világháló, hogy házon kívül sincs szükség speciális internetkávézókra, ilyeneket nem is nagyon találni. Ezzel szemben az ottani éttermek, pályaudvarok természetes velejárója a nethozzáférés, többféle módon is. Egyfelől van az ingyenes széles sávú helyi vezeték nélküli hálózat, ez azok életét segíti, akik a saját internetes eszközeiket kívánják használni. Azok sem maradnak azonban világhálós hozzáférés nélkül, akiknek nincs vagy nem akarják magukkal cipelni a laptopjukat, a vendéglátó-ipari egységek zömében ugyanis találnak netre kapcsolt hagyományos asztali gépet – monitorral, egérrel, egérpaddal, billentyűzettel. Az eszközlistát azért kell tételesen felsorolni, mert ezek még a vasúti pályaudvarokon is mindig hiánytalanul és graffitimentesen megtalálhatók, s nem is vandálbiztos kivitelben készültek.
Dél-Koreában, ahol az átlagfizetés átszámítva 250-300 ezer forint, a széles sávú internetezés havidíja négy-ötezer forintnak megfelelő. A távol-keleti országban már két számjeggyel kezdődik a leglassúbb adatátviteli sebesség, de aki ennél gyorsabbra vágyik, választhat 100 megabit/sec-os ajánlatok közül is. A tízszeres sebesség tarifában csak a duplájába kerül.
A net mellett a legszembetűnőbb az ottaniak mobilfüggősége. Noha a ma már globális márkaként nyilvántartott koreai mobiltelefon-gyártók – Samsung, LG – később léptek piacra, az ország a mobiltechnológia használatában ma már az élenjárók között van. A szöuli utcakép megszokott része, hogy a járókelők a mobiltelefonjukon követik a sporteseményeket. A mobiltévé Dél-Koreában már mindennapos dolog, elterjedését minden bizonnyal az is segítette – a vételre alkalmas készülékek viszonylag széles kínálata mellett –, hogy az országban működő kétféle rendszer közül az egyikhez díjmentesen lehet hozzáférni.
A földi sugárzású változaton mintegy tíz adás nézhető, az ottani mobiltévézés látványa emlékeztet a kilencvenes évek mobilos világára, amikor még a készülékek többsége kihúzható antennával működött. (Az USA-ban a mai napig szívesebben veszik az előfizetők az antennás telefonokat.) A másik rendszerű, vagyis a műholdas alapú és az előzőnél jóval több csatornát nyújtó mobiltévés szolgáltatás viszont már a fizetős kategóriába tartozik.
Az Európából érkezők az otthon megszokott GSM-készüléküket nem tudják használni, az ottani hálózatok más rendszerben működnek. A 3G-s készülékek viszont jók, a magyar szolgáltatók közül a T-Mobile-nak van szerződése a koreai szolgáltatókkal. VG
