Lépéselőnyben a Déli Áramlat

Ma a Déli Áramlat gázvezeték Szerbiáig történő meghosszabbításáról ír alá megállapodást Belgrádban az orosz Gazprom vezérigazgatója, Alekszej Miller és helyettese, Alekszander Medvegyev a helyi vezetéssel. A szerződés szerint a Fekete-tenger felől évi húszmilliárd köbméter orosz gáz jut el Bulgárián át Szerbiába. A szénhidrogén kisebbik részét a fogadó ország használja fel, a többit továbbadja más európai – nem kis részben jugoszláv utódállamú – vevőknek. Szerbia ezzel megszerzi hazánk elől azt a tranzitszerepet, amelyet Alekszej Miller itteni látogatásakor még Magyarországnak ígért.

A szerbek ugyanis gyorsabbak voltak. Két hete küldöttséget menesztettek Moszkvába, rögtön azután, hogy Magyarország parlamenti konferenciát szervezett az orosz eredetűvel rivális Nabucco gázvezeték beruházási előkészületeinek. Déli szomszédaink Moszkvában jelezték: Magyarországgal ellentétben szívesen indítanak a Gazprommal olyan beruházást, amelyben az orosz társaságnak többségi hányad jutna a gázcső építésében, tulajdonlásában és üzemeltetésében is.

Mindazonáltal Magyarország sem veszítette el teljesen a dél felől érkező orosz gáz tranzitjának a lehetőségét, csak a szerepe lesz jóval kisebb annál, mint amekkora a Mol–Gazprom öszszefogás eredményeként remélhető volt. Szerbia felől ugyanis a gáz mindenképpen beérkezhet Magyarországra, innen pedig Ausztriába és még tovább, csak meg kell hozzá fordítani a ma is használt vezetékeken a szállítás irányát, amint lejárnak a csövek használatára vonatkozó szerződések.

A magyarországi ellátásbiztonság szempontjából azonban más-más lesz a két irányváltoztatás szerepe. Kifejezetten kedvező, hogy a Déli Áramlat üzembe helyezésével Magyarország is Szerbia felől jut az orosz importgáz egy részéhez, vagyis a mostaninál kevésbé lesz kitéve az Ukrajnán keresztüli beszerzés zavarainak. Az is előnyös, hogy az Ukrajna felé meglévő importkapacitások felszabadulásával hozzáférhetőbbé válnak a gáztárolók keleti szomszédunknál. És persze egy helyett két irányból kapunk orosz gázt. A szerbiai összeköttetésen tehát orosz szándék szerint akkor is megváltozik a szállítás iránya, ha nem jutunk tranzitőr szerephez. Ha igen, akkor viszont a gáz továbbadása miatt le kell mondanunk arról a kapcsolatról, amelyet a Baumgarten irányába meglévő, ma importra használt csövünk biztosít a nyugat-európai hálózatok felé. Bár ma ebből az irányból is orosz gázt vásárolunk – csak éppen számottevően drágábban, mint Ukrajnán át –, elvben importálhatunk rajta az Északi-tengeren termelt szénhidrogénből is. Mint beszámoltunk, ugyanezt a „vezetékhátraarcot” támogatta az orosz fél a Gazprom–Mol együttműködésben tervezett gáztranzit-beruházásban is. A mai aláírással tehát nem az orosz szállítás tervezett nyomvonala, hanem az abban érintett országok, vállalatok súlya és szerepe változik meg.

Jut is, marad is

Információink szerint ha majdani gáztranzitszerepünk kisebb is lesz a néhány hónapja reméltnél, a Gazprom továbbra is Magyarországon és a Mollal közösen akar létrehozni körülbelül tízmilliárd köbméternyi kereskedelmi tárolókapacitást. A tervezés folyik.