Pályakezdés optimistán

Pénz beszél. A hazai munkáltatók 74 százaléka vesz részt jövedelemfelmérésekben, hogy monitorozza a fizetések versenyképességét, és állításuk szerint általában a piaci középértékhez igyekeznek igazítani a béreket. Ennek ellenére átlagosan minden negyedik magyar dolgozó nem tartja versenyképesnek a fizetését. Érdekesség, hogy az egyetemről, főiskoláról kikerülő pályakezdők viszont feltűnően elégedettek ezzel, hiszen közülük majdnem minden második kielégítőnek tartja más elhelyezkedési lehetőségeihez képest. Sőt, a fiatalok több mint egyharmada egyértelműen a rá bízott felelősséggel arányosnak tartja a jövedelmét. A juttatások tekintetében sem panaszkodnak a pályakezdő diplomások; megfelelő szintűnek tartják a vállalat által biztosított extrákat. Mindezek alapján egyáltalán nem meglepő, hogy sokkal nagyobb arányban ajánlják vállalatukat munkát kereső ismerőseik figyelmébe, mint az átlag magyar munkavállalók.

Rózsaszín ködben. A Hewitt a Legjobb Munkahely felmérés során 236 okleveles pályakezdő válaszait vizsgálta. Ezekből kiderült: a diplomás fiatalok derűlátóbbak az országos átlaghoz képest, annál sokkal nagyobb arányban gondolják például azt, hogy jelentős változások során a munkatársakat megfelelően tájékoztatják a cégüknél, valamint a hosszú távú fejlődési lehetőségeiket is kedvezően ítélik meg.

Főnökeiket kifejezetten rózsaszín ködön át látják a fiatal diplomások. Tízből hatan egyértelműen úgy ítélik meg, hogy a felső vezetés jól irányítja a vállalatot. Míg az átlagos magyar munkavállalók közül csak minden második szerint bánik a cég tisztességesen az alkalmazottakkal, a pályakezdő diplomások háromnegyede állítja: a vállalat ezen a téren is korrekt. Sőt, míg a hazai dolgozók negyede egyáltalán nem érzi úgy, hogy a vállalat felső vezetése számára az ember a legértékesebb erőforrás, addig a friss diplomás pályakezdők körében minden második maximálisan elégedett ezen a téren. Vállalatukat vonzó munkahelynek tartják a tehetséges emberek számára; ez természetes, hiszen ők is oda mentek dolgozni.

Mindez azért lényeges, mert a felső vezetés megítélése kiemelkedő jelentőségű terület az elkötelezettség szempontjából, mivel erőteljesen befolyásolja a munkatársak vállalat felé való kötődésének erősségét – hangsúlyozta lapunknak Malzenicky Erzsébet, a Legjobb Munkahely felmérés magyarországi vezetője.

A pályakezdők közvetlen felettesükkel is elégedettebbek az átlagosnál: háromnegyedük nyilatkozott úgy, hogy főnökétől megkapja a szükséges támogatást, míg ez az eredmény országos szinten csak 62 százalék.

Félelemérzet nélkül. Hogy a pályakezdőkben még nincs munkahelyi félelemérzet, jól mutatja, hogy nem számítanak retorzióra, ha egy-egy munkatárs teljesítménye az elvárások alatt marad. Míg szinte minden második dolgozó igennel válaszolt arra a kérdésre, hogy vállalatánál szankcionálják-e az alulteljesítést, addig a pályakezdő diplomásoknak csak 38 százaléka jelezte, hogy erre számítani lehet.

A jó vélemények ellenére a fiatalok optimistán mérlegelik továbblépési lehetőségeiket, nem gondolkodnak hosszú távon aktuális munkaadójukban. Azt, hogy akár nyugdíjig kitartanának a jelenlegi cégük mellett, alig egyötödük tartja elképzelhetőnek, ám 57 százalékuk abban sem biztos, hogy három év múlva ugyanott fog dolgozni.

A friss diplomás pályakezdőkre jellemzőbb, hogy értékes munkavállalónak érzik magukat, ennek köszönhetően háromnegyedük egyáltalán nem fél attól, hogy elveszíti az állását. Egyébként itt a legnagyobb a különbség az átlagos munkavállalók és a felsőoktatási intézményekből kilépő pályakezdők véleménye között, hiszen az előbbiek közül szinte minden második ember tart az állása elveszítésétől. A fiatalok azzal kapcsolatban is bizakodók, hogy milyen gyorsan találnának új munkahelyet, ha arra kerülne sor – noha az országos átlag sem mondható pesszimistának e tekintetben.

Nincsenek női illúziók. A friss diplomás nők és férfiak elégedettsége, valamint aktuális munkahelyükhöz való kötődése között jelentős eltérések vannak – méghozzá az utóbbiak javára.

Főleg a munkahelyi tapasztalatok és a korábban megszerzett tudás, képességek használhatóságát, kamatoztathatóságát ítélik meg lényegesen kedvezőbben a férfiak. Amellett, hogy a fiatal diplomás férfiak az első munkahelyükkel általában véve is elégedettebbek, 55 százalékuk jobbnak tartja azt egyéb potenciális elhelyezkedési lehetőségeinél. Ezzel szemben a női diplomás pályakezdők csak közel 40 százaléka vélekedik ugyanígy. A legmeglepőbb, hogy ezen a téren az országos átlag 48 százalék, tehát a fiatal, friss diplomás nők a szomszéd kertjét nézegetve még az átlagos munkavállalóknál is kedvezőtlenebbül értékelik a vállalatot, ahol dolgoznak. Meglehet, ez arra utal: a hölgyek sokkal inkább kényszerpályán mozognak az elhelyezkedés során, és kevésbé preferált foglalkoztatót, illetve munkakört is elvállalnak első munkahelyként, míg a férfiaknak általában sikerül ott elhelyezkedniük, ahol azt korábban elképzelték. Érdekesség, hogy a pályakezdők körében a férfiak közül tízből heten bátran ajánlanák munkahelyüket barátaiknak, a nők ezt egyáltalán nem tennék szívesen.

Karrierlehetőség, fizetés, szakmai fejlődés, a vállalat tehetségmegtartó képessége – ez mind olyan terület, ahol a pályakezdő friss diplomás férfiak jóval optimistábbak, mint a fiatal nők.

A pályakezdő okleveles hölgyek mindössze a munka-magánélet egyensúlyának a megtartásáról, illetve a cég folyamatainak gördülékenységéről nyilatkoztak kedvezőbben az erősebbik nem tagjainál. A válaszokból azonban az is kiderült: a jól végzett munkáért a nőket gyakrabban dicsérik meg, mint a férfiakat.

Öntudatra ébredés. Nagy különbségek vannak a friss diplomás, illetve a nem pályakezdő női munkavállalók között. Míg az utóbbiak több mint egyharmada elképzelhetőnek tartja, hogy akár nyugdíjazásáig aktuális munkahelyén marad, addig az okleveles pályakezdő nők alig több mint tíz százalékában merült ez fel. Sőt, a diplomások kicsivel kevesebb mint fele azt sem tartja kizártnak, hogy már egy év múlva máshol dolgozik. A diplomás nők a napi feladatok és a tudásuk kihasználtsága terén is elégedetlenebbek, mint a többiek. Bár a férfiak körében is van eltérés a diplomások és az átlag között, ám ez lényegesen kisebb. Tény azonban, hogy a munkakörrel kapcsolatos elvárásokat és az előrelépési lehetőségeket az okleveles férfiak pontosabban látják. KI