Változó hűség
2002: A választások éve. A dolgozók általános elégedettsége csökkent. Az előző évi általános gazdasági recesszió főleg a multinacionális vállalatokat sújtotta, és ez Magyarországon is éreztette a hatását: átlagosan 5 százalékkal voltak elégedetlenebbek a nemzetközi cégek alkalmazottai. Különösen nagy mértékben – 12 százalékponttal – esett viszsza a fizetéssel, illetve juttatásokkal való elégedettség. A munkavállalók a bizonytalan gazdasági környezet miatt úgy látták, vállalatuk nem tudja megtartani a legjobb dolgozókat.
2003: Recesszió. Az állás elvesztésétől való félelem mértéke főleg gazdasági-társadalmi kérdés; ezt bizonyítja, hogy ebben az évben a legjobb munkahelyek sem tudtak ezen a téren jobb eredményeket felmutatni. A magyar munkavállalók úgy érezték, hogy állásuk veszélyben forgott: minden ötödik munkatárs kifejezetten tartott állása elvesztésétől. Ez érdekes kettősséget szült. Egyrészt érzelmileg sokkal jobban ragaszkodtak a munkahelyükhöz, másrészt a félelem beépült a várakozásaikba, és jobban tekingettek kifelé a munkaerőpiacra.
2004: Uniós csatlakozás. A magyar munkavállalók a korábbinál kevésbé kötődtek a munkahelyükhöz; elégedettségüket a cég üzleti sikeressége is befolyásolta, vagyis a dolgozók kezdtek „öntudatra ébredni”. Már nem volt hurráoptimizmusuk, miszerint „de jó, van állásom”, sokkal inkább racionálisan mérlegelték munkahelyük előnyeit és hátrányait. A fiataloké a legmagabiztosabb réteg, így a hazai munkáltatóknak egyre nehezebb volt megtartaniuk a tehetséges utánpótlást. A megkérdezettek közel fele jelezte: szívesen vállalna munkát az unió más országaiban. A gazdaságban megfigyelhető konszolidáció hatásai (például a béremelések visszafogása) negatívan érintették a magyar munkavállalókat, és ez pesszimistábbá tette őket.
2005: Elpártolás. Három év alatt 10 százalékpontot esett az átlagos munkahelyek tehetségvonzó képessége; a legjobb, legtehetségesebb munkatársak megtartásának képességében kevesebb mint minden negyedik dolgozó hitt. Fokozatosan kopott a dolgozók elkötelezettsége, ragaszkodása a vállalatukhoz, úgy vélték, egyre könnyebb szívvel hagynák el a munkahelyüket, főleg mert a többi „szebbnek” tűnik.
2006: Megszorítások. A bevételek csökkenése mellett növekvő kiadásokra számítottak a hazai dolgozók. Minden ötödik magyar munkavállaló úgy vélte, még az állása is veszélybe kerülhet a gazdasági változások hatására. A biztos munkahely felértékelődött a szemükben. Bár a felső vezetők nem látták borúsabbnak a jövőt az előző évhez képest, de számítottak a források esetleges csökkenésére, a versenypiaci nyomás erősödésére, vagy akár a leépítésekre.
