A munka világa: törvény hátán törvény
Tavaly négy időpontban változott jelentősen a munka világát érintő jogszabályi környezet, a munka törvénykönyve (Mt.) tekintetében a legátfogóbb változtatások a munkaidő szabályait érintették – állapította meg az Oppenheim Ügyvédi Iroda. Időrendben nézve a tavaly január elsejétől hatályos egyik módosítás a szakképzési hozzájárulás elszámolásával kapcsolatos szabályokat reformálta meg. Ahhoz, hogy a jogalkotó a kisebb cégeket is bevonhassa a gyakorlati képzésbe, a minimálbér másfélszereséről annak kétszeresére emelte az átalányként elszámolható költséget. A mikro- és kisvállalkozások a saját munkavállalóik képzésével összefüggésben az eddiginél lényegesen nagyobb mértékben, 33 helyett 60 százalékkal csökkenthetik hozzájárulási kötelezettségüket.
A munkavédelem tekintetében is születtek módosítások tavaly januári hatállyal. Ettől kezdve az Országos Munkavédelmi és Munkabiztonsági Felügyelőség (OMMF) honlapján például megnézhető a jogsértés miatt megbírságolt cégek listája. Az ebben szereplők elesnek attól a lehetőségtől, hogy állami támogatásokhoz, pályázati forrásokhoz jussanak.
A Világgazdaság számára készült 2007-es munkajogi összefoglaló szakanyagból kiderült, az áprilistól, illetve júliustól életbe lépett módosításokat tartja a legjelentősebb változásoknak az Oppenheim, mivel ezek több olyan újítást is bevezetnek, amely a foglalkoztatók életére közvetlen hatást gyakorol. A szabadság kiadásával kapcsolatban például sokkal nagyobb mértékben érvényesülhet a munkavállaló szándéka. Bár a munkavállaló továbbra is szabadságának egynegyedét jogosult az általa meghatározott időpontban igénybe venni, visszatért egy olyan jogintézmény, amely szerint az éves szabadság egynegyed részéből legfeljebb három alkalommal (összesen három napra) a 15 napos előzetes értesítési határidő betartása nélkül is pihenőre mehet a dolgozó. Ennek további feltétele, hogy a munkavállaló személyi, családi viszonyaiban olyan körülmény merüljön fel, ami a munkavégzési kötelezettség teljesítése esetén jelentős és aránytalan sérelemmel járna. Az áprilisi módosítás a szabadságnak a tárgyévben való kiadási kötelezettségét szigorítja, jelentősen szűkülnek a korábbi lehetőségek, miszerint a munkaadók működési körét közvetlenül és súlyosan érintő ok esetén engedélyezett a szabadság átvitele. Az Oppenheim szerint az új szabályozás a gyakorlatban szinte lehetetlenné teszi az átvitelt. Ugyanennek a törvénynek a rendelkezése a munkabér kifizetésének a szabályait is módosította, úgy rendelkezve, hogy a munkabérnek vagy annak meghatározott részének bankszámlára történő átutalása a munkavállaló részére költségtöbbletet nem okozhat. „A szabályozás legnagyobb hiányossága álláspontunk szerint az, hogy nem határozza meg, a cég pontosan milyen költségek átvállalására jogosult” – emeli ki a szakanyag.
Az áprilisi módosítások érintik a munkaerő-kölcsönzési jogviszony terjedelmét, az erre vonatkozó megállapodás formáját és tartalmát, a kölcsönadó és a kölcsönvevő kötelezettségeit, a munkáltatói minőséget, illetve a munkáltatói jogok megoszlását a kölcsönbeadó és a kölcsönbevevő között, továbbá a kölcsönzött munkavállalók jogosultságait, különös tekintettel az egyenlő bánásmód követelményeinek betartására. A törvény megszüntette azt a korábbi bizonytalan gyakorlatot, miszerint az alkalmi munkavállalói könyvvel rendelkező munkavállalók munkaerő-kölcsönzés keretében való foglalkoztatása nem volt teljesen rendezett jogszabályi szinten. A módosítás egyértelműen kimondja, hogy alkalmi munkavállalói könyvvel rendelkező munkavállalókat munkaerő-kölcsönzés céljából foglalkoztatni nem lehet.
A díjazás terén is változás történt, és ez a kölcsönzött munkaerő tekintetében is egyre szélesebb teret enged az egyenlő bánásmód érvényesülésének. A törvény értelmében a kölcsönvevő köteles megadni a kölcsönbeadónak a kölcsönzött munkavállalóéval egyenlő értékű munkát végző dolgozók azon béradatait, amelyek az egyenlő bánásmód érvényesítéséhez szükségesek.
További fontos rendelkezéseket vezetett be a törvény a munkaügyi ellenőrzésben, méghozzá a fővállalkozó felelősségét. Az új szabályozás vélelmet állapított meg azokra a munkahelyekre, ahol több cég dolgozója végez munkát. Ilyenkor, ha a foglalkoztató személye valamely munkaadó esetében nem állapítható meg, az ellenkező bizonyításáig az érintett munkavállaló foglalkoztatójának azt kell tekinteni, aki a tevékenységet a munkahelyen ténylegesen irányítja.
Júliustól változtak a munka- és pihenőidőre vonatkozó rendelkezések. Itt a készenléti jellegű munkakör definícióját fogalmazták meg, és jelentős revíziónak vetették alá a munkaidőkeret szabályait is. Az egészségügyi tevékenységet végző munkavállalókra tekintettel az Mt. eddig is előírt olyan, kollektív szerződéssel biztosítható lehetőségeket, amelyekkel a törvénynek a munkaidőkeretre, az ügyelet és készenlét ideje alatti munkavégzés időtartamának megállapítására, valamint a pihenőidőre vonatkozó bizonyos szabályaitól el lehetett térni. A módosítás ezeket a szabályokat részben differenciálta, átalakította és kibővítette. Jelentős változtatás, hogy az eltéréseket a kollektív szerződési formán túl ezután törvényben is meg lehet majd állapítani, reflektálva az ágazati kollektív szerződések kevésbé elterjedt jellegére. Ám az Oppenheim szerint ez az adott ágazatban egyben a kollektív munkajog mozgásterének szűkítését is jelenti, hiszen az e körben készült jogszabály rendelkezéseit kollektív szerződés a későbbiekben nem írhatja felül.
Jelentős változtatás, hogy az általánosan alkalmazható munkaidőkeret az eddigi két hónapról három hónapra emelkedett, ezzel nagyobb mozgásteret biztosítva a munkáltatóknak a racionális munkaidő-beosztás megvalósítására. Az Oppenheim ügyvédei úgy vélik, a módosítással együtt a törvény a munkaidő-irányelvnél még így is szigorúbb szabályozást képvisel, mivel az irányelv általános szabálya négyhavi munkaidőkeretet, európai szóhasználattal élve: referencia-időszakot tesz lehetővé.
Módosított törvények
(többszörösen, 2007-ben, a munka világát érintők)A munka törvénykönyve
A munkavédelemről szóló
A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló
A rehabilitációs járadékról szóló
Bérgarancia
Szak- és felnőttképzési tárgyú törvények
A közalkalmazottak jogállásáról szóló
A társadalombizt. nyugellátásról szóló
A munka törvénykönyve
A munkavédelemről szóló
A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló
A rehabilitációs járadékról szóló
Bérgarancia
Szak- és felnőttképzési tárgyú törvények
A közalkalmazottak jogállásáról szóló
A társadalombizt. nyugellátásról szóló-->
