Ne hazudjon, könnyen lebukhat!

A korábbi munkahelyeken betöltött funkciók, a fizetés mértéke, és az épp aktuális váltás vagy felmondás körülményei – ezekről a területeken hazudnak a legtöbbet a magyar munkavállalók. Zsóka Péter szociológus szerint azonban az is előfordul, hogy valaki az iskolai végzettségéről vagy az életkora miatt füllent az interjúztatónak. Ez utóbbira jó példa az az eset, amikor egy pénzügyi szakember pár évvel ezelőtt megpályázott egy állást, és a kiválasztást végző személyzeti tanácsadó cég adatbázisba helyezte az önéletrajzát. Majd amikor tavaly ismét jelentkezett hozzájuk egy álláshirdetés kapcsán, meglepődve tapasztalták, hogy az életkora nem felfelé, hanem lefelé módosult. Míg a régi CV-je alapján mostanság épp a negyvenet kellett volna az úrnak töltenie, addig a friss önéletrajza szerint csak a 38. életévébe lépett.

A nagyotmondók egy része azonban lebukik, legtöbbjük önmagát árulja el. Főleg akkor, ha az önéletrajzban szereplő pozíciókról részletesen kifaggatják. Az egyik jelölt állítása szerint ágazati marketing vezetőként dolgozott, ám a kérdésekre adott válaszaiból kiderült, mindössze asszisztensként végezte a napi munkát. Azért sem érdemes füllenteni, mert egyre több cég „lecsekkolja” az állásra pályázókat ex-munkahelyükön. Előfordul például – különösen a bizalmi posztokon –, hogy magánnyomozó vizsgálja a jelölt múltját.

A szakmailag bizalmas, környezettanulmánynak hívott nyomozói munka célja, hogy apró információkból, mozaikszerűen "összerakják" a leendő munkavállaló életét.  A feladatot nem egy ember, hanem egy csapat végzi. Az információkat az illető lakó-, illetve munkakörnyezetében igyekeznek összeszedni. A magánnyomozók nem hivatalos személyek, így trükkökhöz kell folyamodniuk. Valamilyen ürüggyel felhívják vagy megkeresik azt a személyt, akitől információt remélnek. Az úgynevezett operatív meghallgatás során a nyomozó feltesz egy csomó, számára lényegtelen kérdést, amelyek között elrejti azt az egyet, amely miatt tulajdonképpen felhívta, vagy megkereste a potenciális információforrást. Amiatt, hogy nehogy lebukjanak, minden ilyen személyt más-más nyomozó keres meg.

Ha nem is ennyire extrém módszerekkel, de az önéletrajzban feltüntetett referenciákat a legtöbb cég ellenőrzi. Egy-egy jó pozíció megszerzéséhez tehát érdemes referencialevelet beszerezni, ám nem mindegy, hogy ki adja a visszajelzést, és mennyire őszintén gondolja, amit leír, hisz kérdés, később ugyanazt „vallja-e” a telefonáló HR-esnek. Néhány évvel ezelőtt tízből egy, mára tízből legalább öt álláskereső szembesül azzal, hogy "ellenőrzik" például a szakmai tapasztalatát. A kontrollt telefonon vagy akár személyesen is megejtheti a potenciális munkaadó. Leginkább a jelölt eddigi feladatairól, kollégákkal, ügyfelekkel való kapcsolatáról érdeklődnek a volt főnöknél, kollégáknál.

A magánéletükkel kapcsolatban is többször füllentenek a magyarok. Igaz, ezek miatt nem tehet szemrehányást egy munkaadó sem, hisz épp ezekkel kapcsolatban van a legtöbb, úgynevezett tiltott kérdés, amelyet a cégek nem kérdezhetnek meg. Ha megteszik, az Egyenlő Bánásmód Hatósággal gyűlik meg a bajuk, sőt a pályázó be is perelheti őket. Hogy például egy nő mikor szeretne gyereket vállalni, vagy épp ki milyen nemzetiségű, politikai, vallási hovatartozású azt ugyanis nemcsak, hogy nem illik megkérdezni, hanem a hazai jogszabályok alapján tilos is. Sőt, a potenciális munkavállaló egészségi állapotát is csak alapos indokok alapján firtathatja az interjúztató.

Vannak-e kiskorú gyermekei?

Szeretne-e a jövőben gyermeket vállalni?

Ha igen, akkor mikor?

Milyen a családi állapota?

Milyen vagyoni helyzetben van?

Milyenek a szexuális szokásai?

Van-e házasságon kívüli kapcsolata?

Milyen vallású, gyakorolja-e a vallását?

Tagja-e valamelyik pártnak?

Forrás: Egyenlő Bánásmód Hatóság -->