Híguló energiapolitika

Aktív cselekvés helyett több helyen is csak „kezdeményezésre”, „törekvésre”, „figyelemmel kísérésre” korlátozná a kormány feladatát a szocialisták módosító indítványa, amely a 2007–2020 közötti energiapolitika tervezetéhez készült. Elvárnák viszont, hogy a politika összhangba kerüljön több, rajta kívül eső, de fontos területtel. E hangsúlyeltolódással azonban maguk az energiapolitikai célok is veszélybe kerülhetnek. Ismert, hogy a parlament által most tárgyalt tervezet is már egy lebutított változata annak, mint amelyet a gazdasági tárca eredetileg készített.

Az ellátásbiztonság, a versenyképesség és a fenntarthatóság hosszú távú optimalizálását hangsúlyozza a módosító indítvány első pontja. Bár ez nem mond újat a GKM-ben készített anyaghoz képest, de rávilágít, hogy a beadvány készítői számoltak egyes célok háttérbe szorulásával. Erre példa az a javaslatuk is, hogy elő kellene írni a hazai energiatermelés részarányának megtartását, sőt növelését is a kiegyensúlyozott energiaforrás-struktúra érdekében. Ez ütközhet a gazdaságos termelés elvárásaival.

Vitatható az a javaslat is, amely szerint adókedvezményekkel és támogatásokkal kell ösztönözni a megújulóból és a hulladékból nyert energia felhasználását, de nincs szó benne a támogatások későbbi fokozatos leépítéséről. A támogatások fennmaradása gazdaságtalan tevékenységeket tesz versenyképessé közpénzből, s nem ösztönzi az érintett cégeket a hatékonyság javítására. Megkurtítja vagy elveszi a valóban versenyképesen energiát termelő vállalkozások előnyét is, s nem tisztítja, hanem homályosabbá teszi a piaci folyamatok képét. Az energiapolitika tervezete szerint viszont a megújulók felhasználását az e célra bevezetendő, úgynevezett zöldbizonyítvány garantálná. (Ezzel igazolná a kereskedő, hogy az általa forgalmazott energia előírt százalékát megújulóból szerezte be.)

Nem újdonság a tervezethez képest az MSZP-s javaslatban a fajlagos energiafelhasználás csökkentésének, a megújulók aránya ésszerű határok közötti növelésének, de még az innovációs eredmények fokozott beépítésének a hangsúlyozása sem. A kiegészítő javaslatok aláírói olyan energiapolitikára vágynak, amely a tervezetben foglaltnál nagyobb összhangot teremt a közleke-dés-, a klíma- és a külpolitikával, valamint a diplomáciával, a fogyasztóvédelemmel, a műszaki biztonsággal, az egészségügygyel az energia- és környezettudatos szemlélet kialakításával, fejlesztésével.

Félő, hogy egy ilyen széles körű és mélységű „összehangolástól”, az energiapolitika feloldódna, miközben a más területeken készítendő politikák elemeit tartalmazná fölöslegesen.

A meglévő, rossz rendszer konzerválásának tekinthető az a változtatási javaslat, amely szerint a kormánynak nem kellene a hatékonyság növelését kikényszerítő rendszert kidolgoznia és az így keletkező hasznot eljuttatnia a fogyasztókhoz. Elég erre törekednie. Szintén elég figyelemmel kísérnie a kapcsolt energiatermelés támogatási rendszerét, de nem kell felülvizsgálnia, s pláne nem jobb rendszert kidolgoznia helyette, ahogyan az a tervezetben szerepel. Megmaradhatna szemlélőnek a szociális energiatámogatásoknál is, a felülvizsgálat már fölösleges. Nem kell továbbá a kormánynak hozzájárulnia a nagy kapacitású földgázvezeték építéséhez, bőven elég, ha azt csak kezdeményezi. Kihúzták a szocialisták a szövegből az ország elosztó és gáztranzitsze-repének megcélzását is, helyette a régiós szerep erősítését helyezik előtérbe. Új színként említik az ország villamosenergia-rendszere szabályozhatóságának a felülvizsgálatát. (Ismert, hogy a probléma az egyébként erősen támogatott szélenergia rendszerbe illesztésével merült fel.)