Hat éven belül gáz Makóról
A sikeres tesztelést követően 2012–2014 között indulhat meg a gázmezőfejlesztés és a kitermelés a Makói-árokban – jelentette be Áldott Zoltán, a Mol kutatás-termelési igazgatója tegnap sajtótájékoztatón. Az olajipari cég jelenlegi becslései szerint a nem hagyományos eljárással kitermelhető gáz mennyisége (az ipari vagyon) elérheti a 340 milliárd köbmétert, azt azonban, hogy ebből gazdaságosan menynyi termelhető ki, egyelőre nem tudni. A tervek szerint az első (2-4 éves) szakaszban a szeizmikus mérési és fúrási tevékenységekre kerül sor. Ezt követheti a kitermeléshez szükséges technológia próbája és fejlesztése, ami körülbelül két évet vesz igénybe, ezután indulhat meg a termelés.
A Mol és az Exxon még tavaly májusban egyezett meg arról, hogy közös műszaki tanulmányt készítenek Magyarország nem hagyományos szénhidrogén-potenciálú medencéiről. Az amerikai vállalat leánya, az Esso ezt követően – alig egy héttel ezelőtt – megállapodást írt alá a Falcon leányvállalatával, a TXM-mel egy több szakaszra osztott kutatási program elvégezéséről a TXM Makói-árok felett húzódó bányatelkében, ehhez egy nappal később a Mol is csatlakozott. A magyar vállalat 50 százalékos részesedést szerzett a kutatásokban.
Holoda Attila, a Mol eurázsiai kutatási és termelési igazgatója tegnap elmondta: a nem hagyományos kutatás jóval drágább a hagyományosnál, hiszen amellett, hogy mélyebbre kell fúrni, egy adott gázmennyiség kitermeléséhez sokkal több kútra is szükség van. A jelenlegi becslések szerint a Makói-árokban körülbelül kétezer kút kellene ahhoz, hogy a teljes gázvagyont ki lehessen termelni, s a jelenlegi kapacitások mellett a Mol ezekből évi ötvenet tud lefúrni. Az igazgató hozzátette, hogy éppen ezért a nem konvencionális szénhidrogén esetében folyamatos, 30-40 éves mezőfejlesztésre van szükség.
Ennek megfelelően egy nem hagyományos kutatásnál jóval magasabbak a kútfúrási kiadások. Míg a konvencionális kút költsége 2–3 millió dollár között alakul, a nem konvencionális ennek akár a három-négyszerese is lehet, ráadásul évi 50, nem hagyományos kút fúrása további költségekkel is jár: az ezekhez kapcsolódó felszíni létesítmények fenntartása ugyanis mintegy 30-40 millió dollárba kerül. A termelési költség azonban alacsonyabb lehet: a Mol mostani becslései szerint a Makói-árokban egy hordó olaj-egyenértékű gázmennyiség kihozatala 2-3 dollárba kerülhet, ez 1-2 dollárral alacsonyabb az átlagosnál.
A tegnapi sajtótájékoztatón elhangzott, hogy a Mol azért csak most vágott bele a projektbe, mert a világpiaci árak alakulásának, illetve a technológia fejlődésének köszönhetően mára érdemessé vált a nehezebben felszínre hozható energiahordozók kitermelése is.
Az igazán nagy kockázatot a projektben a technológia jelenti. A Mol egy az Exxon által kifejlesztett megoldást használna a nem konvencionális szénhidrogén kitermelésére, amelyet az amerikai cég az Egyesült Államokban már alkalmazott, s amelyről úgy vélik, hazánkban is sikeres lehet. Király András, a Mol geológiai és rezervoár értelmezési igazgatója lapunk kérdésére ugyanakkor elmondta: a magyarországi körülmények nem pont ugyanolyanok, mint amilyenekkel az USA-ban találkozott az Exxon, nálunk ugyanis eltérők a nyomás-, a hőmérséklet- és a talajviszonyok is. Épp ezért egyáltalán nem biztos, hogy a technológiát egy az egyben át lehet venni, minden bizonnyal módosításokra lesz szükség. JZ
