Mit tegyen, ha szekálja a főnöke?

Kisstílű, arrogáns, cinikus, zsarnokoskodó, ötletlopó, irigy, érdektelen, túlellenőrző vagy épp pipogya, akit senki nem vesz komolyan – ezek egyaránt lehetnek a rossz főnök tulajdonságai. Ha egy vezető szakmailag vagy emberileg tehetségtelen, előbb-utóbb utálni fogják a beosztottjai. Csakhogy minél inkább azt érzi a főnök, hogy nem jól irányít és a dolgozók nem szimpatizálnak vele, annál inkább mogorvább lesz, és igyekszik megkeseríteni mindenki életét. A gonoszkodó vezetők tehát sokszor a saját frusztrációjukat élik ki a dolgozókon. A szakmai ellehetetlenítés, a fizetésemelés, illetve az előbbre jutási lehetőség meggátolása, valamint a munka-magánélet egyensúlyának teljes felborítása: ez az a három terület, ahol a főnök a legtöbbet árthat a beosztottjainak. Az elsőre jó példa K. Z. sztorija.

Beosztottak szakmai ellehetetlenítése

A fizetésemelés, illetve az előbbre jutási lehetőség gátolása

A munka-magánélet egyensúlyának teljes felborításaKarriergyilkos. Hat éve középvezetői pozícióban dolgozott egy szegedi cégnél, a főnökével soha nem volt különösebben jóban, de tette a dolgát, szerette a munkáját és imádta a közvetlen kollégáit. Egy nap egy budapesti fejvadász cég kereste meg. Állásinterjúra invitálták, amelynek a tétje egy közepes méretű magyar vállalkozás ügyvezetői posztja volt. Bár nem akart váltani, tetszett neki a gondolat, hogy „megmérettessen”. Ügyesen vette az interjúkat, s a harmadik forduló előtt már arra gondolt, ha őt választják és jobb fizetést kínálnak, illetve ha szimpatikus lesz számára a tulajdonos, akkor vált. A szimpátia megvolt, a feladat kihívást jelentett, kompenzációként pedig 15-20 százalékkal többet ígértek jelenlegi fizetésénél. K. Z.-t választották ki az ügyvezetői állásra. Bement a főnökéhez és elmondta, váltani akar. Először úgy tűnt, a főnökének semmi kifogása, gratulált, majd megegyeztek, hogy a felmondási időnek csak a felét kell letöltenie. Csakhogy délután újra behívatta és elmondta neki, tulajdonképpen ő is váltani akar, gondolja meg tehát a távozását, mert két-három hónap múlva akár az ő helyét is betölthetné magasabb fizetésért, és akkor egy nagyobb vállalatnál lehet igazgató, nemcsak egy kis cégnél ügyvezető. K. Z. dilemma elé került. Másnap a főnöke újra behívatta, egy papírt tett elé tele számokkal arról, hogyan alakulhat a fizetése, ha átvenné a helyét. Beszélt lojalitásról, a vállalat terveiről, és arról, mennyire számítanak K. Z.-re a társaságnál. Pár álmatlan éjszaka után visszamondta az elnyert ügyvezetői posztot, nem akarta hitegetni őket, hisz a főnöke által vázolt jövőkép nagyon tetszett neki, ezért inkább várt az ő távozására. Eltelt egy hónap, kettő, három. A negyedik hónap végén bement az igazgatójához, finoman visszautalt a beszélgetésükre, s rákérdezett, vajon mikor kerül sor a távozására. A felettese gúnyosan csak ennyit mondott: „Eszemben sincs menni, de azt akartam, hogy maga se akarjon váltani!” Faragatlan? Gonosz? Valóban.

Hibák tévedésből. Az amerikai Carrier Marketing Center (CMC) munkatársai szerint külön kell választani azt az esetet, amikor a főnök tudatosan aljas, és amikor akaratlanul rossz vezető. Ha ugyanis akaratlanul követi el a hibákat, akkor érdemes beszélni vele a gondokról. A CMC azt javasolja, mondjuk el neki, mire is van szükségünk tőle az iránymutatás, a visszajelzések és támogatás tekintetében. Okos módszer lehet, ha keresünk egy mentort magunknak a többi vezető vagy nagyobb szaktudású kollégáink között, úgy, hogy erről tudomást szerezzen a menedzserünk is. Ha van némi empátiája és önkritikája, a választásunk észhez téríti. Meglehet, a legjobb szándékaink ellenére sem változik semmi, ekkor már érdemes elmondani kellemetlen tapasztalatainkat a cég HR-szakemberének, és rábízni a további teendőket. Ám adjunk neki egy kis időt, hiszen a rossz főnök kezelése – még akkor is, ha nem tudatosan vét ellenünk –, csak apró lépésenként lehetséges.

Felmondási ok. Ha a vezetőnk szándékosan rossz, netán kifejezetten gonosz, akkor a CMC szakemberei szerint kevés remény van. Megpróbálhatunk ugyan beszélni vele, elmondani neki, milyen kihatással vannak ránk és munkánkra a cselekedetei, szavai. Ez azonban csak nagyon ritkán hat. Mindenképp szóljunk a HR-vezetőnek is, ám csodákat tőle se várjunk. Segíthet, ha összegyűjtjük azokat a munkatársainkat, akik szintén szenvednek a pocsék vezető személyiségétől, és együtt keressük meg a főnök felettesét. Ha úgy tűnik, ő nem tud vagy nem akar belefolyni az eseményekbe, érdemes osztályt vagy munkahelyet váltani. Búcsúzóul azonban bölcsen és etikusan hozzuk a főnökünk tudomására, miatta megyünk el. Klavár György pszichológus úgy véli, a CMC javaslatait a magyarországi munkahelyeken is érdemes alkalmazni.

Szerinte mindenkiben tudatosítani kellene, az emberek nem a rossz cégeket, hanem a rossz vezetőket hagyják ott, így a beosztottak megtartásáért a felső vezetői csapat és a közvetlen főnök egyértelműen felelős. Ezt látta be az egyik hazai kereskedelmi vállalat egyik vezetője is, amikor egy másik menedzsmenttárs „karmából” mentett meg egy beosztottat.

Kirúgták a Banyát. Katát mindenki imádta. A 26 éves, fekete hajú, alacsony, filigrán lány irodavezetőként dolgozott, kedves, ügyes és segítőkész volt. Ha kellett reggel hétkor már bent volt, s nemegyszer előfordult, hogy este kilenckor ő hagyta el utoljára a céget. Minden rendben is ment addig, amíg új pénzügyi igazgató nem érkezett a vállalathoz. Egy hónap múlva már mindenki csak a gúnynevén hívta: a Banya. Utálta a kollégáit, kiváltképp Katát. Ha csak tehette, leszólta a munkáját, megalázta mások előtt, kiabált vele. A munkatársak sokáig tűrték, de az egyik incidenst – amikor a Banya nagy hévvel még le is hülyézte Katát – felvették diktafonra. Az egyik – a Banyáéval azonos szinten lévő – vezető bevitte magával a hangfelvételt a heti értekezletre, amelyen a vezérigazgató is mindig jelen van, és amikor a megbeszélést már majdnem lezárták, szót kért. Csak annyit mondott, szerinte a menedzsment egyik tagja nem méltó a csapatba, majd megnyomta a lejátszás gombot… A vezérigazgató meghallgatta, és csak ennyit mondott: „Igen, szerintem sem illik közénk. Melyiket választja kollegina: közös megegyezéssel távozik, felmond vagy kirúgjuk?”

Hiábavaló szurkálódás. Magyarországon a munkavállalók hét százaléka nem elégedett a munkahelyével, nem is kötődik hozzá, sőt, csak a megfelelő alkalomra vár, hogy végre felmondhasson. A Világgazdaság–Hewitt Legjobb Munkahely Felmérése alapján a lélekben felmondottak főleg a férfiak közül kerülnek ki. Hogy egy főnök személyisége, viselkedése mennyire fontos a munkahelyi jó közérzethez, jól mutatja, hogy a dolgozók több mint egytizede – az úgynevezett „határon állók” – még menthető lenne, ha például a cég vezetése hajlandó lenne többet kommunikálni velük, s mindezt nyíltan tenné. Úgy érzik ugyanis, a főnökeik nem veszik figyelembe a véleményüket és az érdekeiket. Vagyis a vezetőknek össze kell kapni magukat, ha szeretnék elérni, hogy a munkatársak úgy érezzék, megbecsülik őket a cégnél.

Csakhogy a mindennapi szurkapiszkálódásokkal, az apró bosszantásokkal, a hangos zsörtölődésekkel vagy a nyílt főnöki terrorral épp az ellenkezőjét érik el a vezetők: akiket irritálni akarnak, előbb-utóbb elmennek, ám azok a jó érzésű, mások megalázását elítélő tehetségek is távoznak a vállalattól, akik nem akarnak azonosulni a vezető beteges vagy épp gyermeteg húzásaival.

Beosztottak szakmai ellehetetlenítése

A fizetésemelés, illetve az előbbre jutási lehetőség gátolása

A munka-magánélet egyensúlyának teljes felborítása Az olvasók történetei: A főnökömmel egyeztettem, hogy nyugdíjba vonulnék, de mellette dolgoznék tovább. OK a válasz, semmi probléma. Én elhittem és kölcsönt vettem fel, rendezni a dolgaimat. Fél évig normálisan ment a munka tovább. Utána áthelyeztek egy másik osztályra, ahol nem szívesen fogadtak, nem is akarták a kolléganők a munkát átadni. Nem értettem, miért nem akarják, hogy dolgozzam. Ők élték a kis életüket, a főnökségnek fel sem tűnt a munkamoráljuk. Három hónap múlva felmondtak – nekem…

Internettanfolyam indult a cég fizeti jelszóval. Beverekedtem magam a tanulók közé. Tanulgattam. Levizsgáztam, rendben volt. Semmilyen igazolást, bizonyítványt nem kaptam arról, hogy elvégeztem a tanfolyamot, holott a cégünk komoly összeget fizetett az oktatásért. Ígérgetés volt, majd utánajárnak, de azóta is járnak…

Elég sok helyen (a közszférában is) csinálják, hogy 3 hónapos szerződést kapsz csak (megújítják), gyakorlatilag állandóan próbaidős vagy, nem tudsz szabadságra menni, és éreztetik veled, hogy szívességet tesznek, ráadásul hajtanak… -->