Ami jó Európában, nálunk nem
Mind több magyar vállalkozás, társaság a külföldi anyavállalat által elkészített iratokkal kíván eleget tenni a transzferárral kapcsolatos dokumentációs kötelezettségének. Ez a módszer azonban néhány esetben aggályos lehet, a vállalkozásoknak ugyanis érdemes figyelembe venni, hogy más EU-tagállamokhoz képest a magyarországi szabályozás ezen a területen igen szigorú – hívta fel a napokban a figyelmet a Deloitte.
Az Európai Tanács már 2006-ban ajánlásokat fogalmazott meg azzal a céllal, hogy csökkenjen a cégek adminisztratív terhelése a transzferár-dokumentáció elkészítésekor. E szerint a vállalatcsoportok a jövőben egységesített formában, sőt, részben központosítva tehetnének eleget ez irányú kötelezettségüknek. Ez az állásfoglalás ugyanakkor nem kötelező erejű. A jelenlegi magyar jogszabályokban nem is szerepelnek olyan rendelkezések, amelyek szavatolnák az ajánlás alapján készített dokumentációk elfogadható voltát, és egyelőre az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal sem adott iránymutatást ezen a téren – fogalmazott Gémesi Péter, a Deloitte transzferárcsoportjának vezetője. Igaz, az EU ajánlásában is az szerepel, hogy az úgynevezett masterfile dokumentációt ki kell egészítenie egy helyi, részletesebb dokumentációnak is. Minél bővebbek ugyanakkor a masterfile-ban szereplő adatok, annál kevesebb feladat hárul az egyes vállalkozásokra.
Az ez irányú magyar szabályozás az unióban a legszigorúbbak közé tartozik, így megeshet, hogy az anyavállalat országának előírásait tökéletesen kielégítő elszámolás sem felel meg a magyar követelményeknek – mutatott rá Veszprémi István, a Deloitte adópartnere. Hozzátette: a központilag készített dokumentációk magyarországi felhasználása csak akkor fogadható el, ha azok az esetleges helyi elszámolásokkal együtt tartalmazzák a szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő, a nyilvántartási kötelezettségeket számba vevő 18/2003. számú pénzügyminisztériumi rendeletben szereplő valamennyi elemet. Sokszor azonban szükség van a masterfile dokumentáció kiegészítésére, „honosítására” – vélekedett a szakember.
A tapasztalatok szerint ugyanis vannak olyan elemek, amelyek általában hiányoznak a központilag elkészítettekből. Ezek közé tartoznak az egyes kapcsolt ügyletekre vonatkozó szerződések keltére, hatályára, módosítására, tárgyára vonatkozó adatok. Tipikus hiba az is, hogy a felekre vonatkozó ismertetőjegyek – egyebek között a pontos székhely, az adó-, vagy nyilvántartási szám – nem szerepelnek megfelelő módon az iratokban.
Márpedig az APEH jelenlegi, a formai követelmények vizsgálatára irányuló ellenőrzési gyakorlata mellett már ezeknek a hibáknak is súlyos anyagi következménye lehet. Az adóhivatal ugyanis egy-egy szerződés esetében az ilyen jellegű hiányosságoknál akár kétmillió forintos mulasztási bírságot is kiszabhat. Oda kell figyelni arra is, hogy fő szabály szerint a transzferár-dokumentációkat szerződésenként kell elkészíteni, a szerződések esetleges összevonását – ha ezt a pénzügyi tárca rendelete lehetővé teszi – érvekkel meg kell indokolni – figyelmeztet a Deloitte.
A jövőben ugyanakkor van esély a magyar szabályozás változására, az EU tanácsa ugyanis azt javasolja a tagállami adóhatóságoknak, hogy a beszámolók elutasításának lehetőleg ne legyen indoka az, ha az adatok az egész EU-ra kiterjedő adatbázis-kutatásokon alapulnak. Az ajánlás szerint az adminisztratív terhek csökkentése érdekében az adóhatóságoknak törekedni kell az idegen nyelven készült dokumentációk elfogadására is, ám erre Magyarországon egyelőre szintén nincs lehetőség. KR
