A két tudós a baktériumok úszását használta mintául a nanopropeller elkészítésére. Ilyen kis méretek mellett a hagyományos úszó mozgások nem hatásosak, ezért a kórokozók a dugóhúzóhoz hasonlóan mozognak a vízben – írja a NewScientist.
A nanopropeller üvegből készül, "feje" 200-300 nanométer széles, "teste" 1-2 mikrométer hosszú, vagyis tizedakkora, mint egy spermium. A szerkezetet szilikon-dioxiddal és kobalttal fedik be, utóbbi csak a propeller egyik oldalát borítja be.
A kobaltnak köszönhetően, ha mágneses mezőbe kerül, a propeller fémmel bevont része a mágnes irányába mozdul, megforgatva az apró szerkezetet. Ha a mágneses mező mozdul, a propeller követi, a kísérlet során elérte a 40 mikorméter per szekundumos sebességet. A tudósok nem csak a sebességgel, de a pontossággal is elégedettek voltak.
A nanopropellert olyan finoman irányították, hogy betűket is le tudtak írni vele. Mint hogy a szerkezetet külső tényező mozgatja, nincs belső energiaforrásra utalva. A kutatók reményei szerint a nanopropeller segítségével gyógyszereket juttathatnak a megfelelő helyre vagy akár műtéteket is végezhetnek a segítségével.
