A gyors szabályozás a jelszó

A hazai szélenergia-kapacitások tervezett erőteljes bővítése, később pedig az új paksi atomerőműblokkok telepítése miatt villamosenergia-rendszerünknek a mostaninál érdemben nagyobb szabályozható erőművi kapacitásokra van szüksége – állítja egy az MVM Zrt.-nél készült tanulmány. Ezek nélkül ugyanis rendkívüli mértékben megnőne a rendszerszabályozás költsége, ráadásul a keletkezett problémák hosszú távon meg sem oldódnának.

A szabályozás módja és gazdaságossága ráadásul már most is kifogásolható: az áramtúlkínálat miatt az év első negyedében 44-szer kellett visszafogni a legolcsóbb áramtermelőnk, a paksi atomerőmű teljesítményét, s a szabályozásra használt többi erőművünk többségét sem erre a funkcióra tervezték.

Áramtúlkínálatot a kisebb kereslet mellett (az uniós vállalásaink miatt) kötelezően átveendő energia mennyiségének növekedése okozhat. Ilyen a hővel kapcsoltan termelt, illetve megújulókból előállított áram. Miközben az utóbbin belül a biomaszsza-alapú termelés tervezhető, a szélalapú áram megjelenése már jóval bizonytalanabb. Viszont azonnali szabályozást követel.

 „Az utóbbi években a szabályozási költségek rendre az előző évi másfél-kétszeresére nőttek” – mutat rá a tanulmány. Szeredi István, az MVM szakértője által összeállított dolgozat szerint a megoldást egy gyors szabályozású, rendszerszemléletű erőmű építése jelentené. A feltételeknek a vizsgálatok alapján leginkább egy piaci alapon működtetendő, két lépcsőben telepíthető, két 600 megawattos blokkból álló szivattyús-tározós erőmű felelne meg.

A következtetésre a szerzők a lehetséges megoldások kapacitásainak, tárolóképességének, a kiadott villamos energiára vetített egységköltségének, rendszerszintű szolgáltatásokra való képességének összevetésével jutottak.

Az MVM maga is telepítene szivattyús-tározós erőművet. Az ehhez szükséges elsődleges energiaforrás-választási engedélyt már több mint két éve megkapta a Magyar Energia Hivataltól (MEH), helyszínt azonban még nem választott. Többéves vizsgálatai alapján – a legkisebb környezeti beavatkozás elvét is szem előtt tartva – a Dunakanyart és a dél-zempléni térséget minősítette a legígéretesebbnek. Ez egybeesik az illetékes hatóságok prioritásaival is.

A Dunakanyar mellett az szól, hogy nem kell hozzá alsó tározót létesíteni, mert ezt a szerepet maga a Duna is betöltheti, a Zemplénben pedig az egykori bányák üregei kínálnak a tározáshoz üregeket. A szivattyús-tározós erőmű ugyanis két tározóból áll: a fölöslegben mutatkozó árammal az alsóból a fölsőbe szivattyúzzák a vizet, amelyet nagyobb áramigény esetén egy vízerőművön keresztül leengednek az alsóba.

„Bármilyen tározós erőmű alkalmas a rendszer szabályozásának javítására” – mondta lapunknak Oroszki Lajos, a Mavir Zrt. vezérigazgató-helyettese. A szivattyús mellett léteznek akkumulátoros, levegősűrítéses, valamint hidrogén-előállításos és -visszaalakítós megoldások is. „Mi lennénk a legboldogabbak, ha épülne például szivattyús-tározós erőmű, de a mostani sok jelentkező közül nem igazán látjuk, melyikük lenne igazán elkötelezett” – tette hozzá Oroszki Lajos.

Vannak ugyanakkor a fentinél kisebb költségigényű eszközök is a mostaninál nagyobb szélerőmű-kapacitás kezelésére, erről nemrég készült egy Mavir-tanulmány. E szerint be kellene vonni a szélparkokat is a Mavir szabályozó rendszerébe, azaz szükség esetén utolsóként le lehetne állítani azokat (például éjjel, amikor alacsony a fogyasztás).

Utóbbi nevében Hujber Ottó, a négy vezető tisztségviselő egyike lapunknak elmondta: az erőmű-beruházást a jelen gazdasági körülmények mellett csak lehetőségnek tekintik. Talán másfél év múlva lesz érdemes visszatérni rá.

Utóbbi nevében Hujber Ottó, a négy vezető tisztségviselő egyike lapunknak elmondta: az erőmű-beruházást a jelen gazdasági körülmények mellett csak lehetőségnek tekintik. Talán másfél év múlva lesz érdemes visszatérni rá. -->