Emlékezetesen szép esztendőnek ígérkezik 2009 Gál Imre, az orosházi Alföldi Kohászati és Gépipari Zrt. vezérigazgatója számára. A gyár ugyanis hatvanadik születésnapjára ismét teljesen magyar tulajdonba került. A jubileum fényét pedig kiváló eredményekkel is emelte, hiszen már bizonyosnak látszik, hogy az ez évi üzleti tervet, a 2,186 milliárd forint árbevételt és a 108 milliós adózatlan eredményt túlteljesíti, ami nem mindennapi fegyvertény e válságos időkben.
STRATÉGIA
A recept? Az előírások szerinti minőségi munka, előrelátás, a „több lábon állás” – sorolja a leglényegesebb, eddig legalábbis bevált összetevőket Gál Imre. Jól tudja, hiszen az elmúlt kevés híján negyven év alatt több nehéz időszakot megélt már az AKG-nél. A legutóbbit – s akkor úgy nézett ki, az utolsót – hat éve. Vészesen zsugorodott a piacuk, fájdalmasan lecsökkent a cég saját tőkéje, százmilliós veszteséget könyveltek el. Úgy tűnt, nem lesz kilábalás. Mégis tudtak fordítani ezen. Gál Imre, aki az elmúlt három évtizedben végigjárta a szamárlétrát, 2004-ben került a gyár élére. Munkatársaival összefogva, a tulajdonos támogatásával bíztak az AKG újjászületésében.
Mára egyértelmű, hogy nem csak az elszántság munkált bennük: előretekintettek, stratégiát dolgoztak ki, és nem szégyelltek kilincselni, ajánlkozni sem. Ennek eredményeként a vasúti kocsikat gyártó francia Bombardier az AKG elsőrendű üzleti partnerévé lépett elő. Természetesen a hosszú távra tervezett kapcsolat szigorú feltételeket követelt meg, így a német és a francia vasúti minősítések megszerzését. Állták, s azóta a gyakorlatban nap mint nap állják a próbát, nem engednek a színvonalból. A 170 fős dolgozói gárda 13 százaléka a minősítésben?? dolgozik. Ez az alapja annak a tekintélynek, amelyet kivívtak a vasúti járművek öntvényeinek és finomszerelvényeinek a gyártásában Franciaországtól Németországon át Lengyelországig. Gál Imre két-három havonta kocsiba ül, „túrázik egyet”, hogy tájékozódjék a partnereknél, a wroclawi vagongyárban vagy mondjuk Németországban, a siegeni vasútüzemben.
PIAC
Jó hírüknek köszönhetően a 2007-es esztendő újabb, kommersznek egyáltalán nem mondható piacot nyitott meg az orosházi társaság előtt: a francia Bombardier mellett az amerikai General Electric is a fontos üzleti partnere lett. Az öntvények piaca igazi bizalmi piac, az amerikai partner kifejezetten bekopogtatott hozzájuk, s közvetlenül adta le megrendelését. Egy teljesen új termékcsaládot fejlesztettek ki a multi részére: a gázturbina-alkatrész, a diafragma tavaly átesett a sikeres nullszérián, az idén már várhatóan komoly gazdasági eredményt hoz. A diafragmák egy részét közvetlenül Amerikába adják el, de az uniós piac is meghatározó szerepet kap. Az AKG 2004-es egymilliárd forintos forgalma és 440 milliós kivitele 2008-ban 2,4 milliárd forint árbevételre, illetve 1,3 milliárdos exportárbevételre nőtt.
A profiltisztítást végrehajtó német tulajdonos tehát a sikertörténet közepette vált meg az AKG-tól. A Ludwig Frischhut részvénycsomagját a Resonator Kft. vásárolta meg, és ezzel a társaság minősített többségű tulajdonosává vált. Gál Imre azt mondja, bár a német partner támogató, együttműködő félnek bizonyult, teljességgel lelkesítő érzés hazai kézben tudni a gyárat. Az sem közömbös szempont, hogy a volt tulajdonos alatt úgymond testidegen profilra, vízvezetékekhez kapcsolódó szerelvények, termékek előállítására kényszerültek.
A JÖVŐ
Most szalad a szekér. Még most sem érzékelik a válság kedvezőtlen, a partnerektől begyűrűző hatásait. A vezérigazgató mindenesetre számít egy kis megtorpanásra, arra, hogy a többnyire állami pénzekből finanszírozott vasútfejlesztésben előbb-utóbb bekövetkezik bizonyos visszaesés. A bankokat és a haldokló iparágat dollármilliárdokkal segítő állam rászorul a büdzsé átütemezésére, s kevesebb jut majd a vasútnak. A turbinaalkatrész-megrendelésekben is várható némi visszaesés. Ezért igyekeznek a meglévő piacokon bővíteni a szolgáltatást, illetve újabbak felé nyitni, így elsősorban szorosabb együttműködést szeretnének kialakítani a svéd Linner céggel.
Orosháza, amely a „szolnoki bevándorló” Gál Imrének már jó ideje valódi otthona, sokat profitál a gyárból. Azon túlmenően, hogy 2,8 százalékban tulajdonosa, a cég – mint az egyik legnagyobb adófizető – jelentős bevétellel gyarapítja. Az AKG belefolyik a városszépítésbe, például kandeláberekkel csinosítja a települést. És neveli az utánpótlást, a jövő szakembereit. A vezérigazgató különösen fontosnak tartja az itthon sajnos már haldokló szakmakultúra fenntartását s továbbvitelét. Merthogy bizonyos abban: a kohászatnak és az AKG-nak van jövője.
Gál Imre (59)
Az érettségi után az akkori NDK-ba ment finomforgácsolónak, majd hazatérvén a Tiszamenti Vegyiművek műszaki fejlesztési osztályán dolgozott, ahol „mindent megcsinált, amit más nem akart”. Az AKG-nál 1972-ben anyaggazdálkodóként kezdte. Időközben pénzügyi és számviteli, majd külkereskedelmi és üzleti menedzseri diplomát szerzett. 2004-ben lett az AKG vezérigazgatója. Három fia, egy lánya és három fiúunokája van. A kikapcsolódást szarvasi üdülője csendjében találja meg.
