Flow-élmény közvetlen közelről

Létezik egy energiaszint, amelyen olyan cselekvő állapotba kerülünk, hogy hihetetlen teljesítményre vagyunk képesek a munkában, egyszerűen azért, mert a boldogság hajt minket. Ezt nevezte el flow-állapotnak Csíkszentmihályi Mihály Kaliforniában élő pszichológus, pedagógus, egyetemi tanár, aki november 7-én, Budapesten zártkörű előadást tartott üzletembereknek.

Előadásában visszaemlékezett arra, hogy az ipari forradalmak által lendületet kapott innováció és a világban az elmúlt tíz évben bekövetkezett burjánzó technológiai fejlődés eredményeként a tömegek által végezhető munka ma már nagyrészt kiváltható automatizálással. A legtöbb cégnek elegendő vagyona és banki támogatása van ahhoz, hogy a saját szintjén gyakorlatilag megvásárolhasson bármit, ami a nagyobb profit eléréséhez szükséges és pénzért megvehető. Ugyanakkor mivel ugyanazok a bankok finanszírozzák a versenytársak hasonló törekvéseit, a verseny már középtávon kiegyenlítődik, tehát ott zajlik, ahol elengedhetetlen a folyamatos változáshoz való kreatív alkalmazkodás képessége, és a technika még nem elég fejlett ahhoz, hogy kiválthassa az erre egyedül képes emberi agyat.

Vagyis ma már nem a technológia a szűk keresztmetszet, hanem maga az ember – hívta fel a figyelmet a professzor az előadásában. Jelezte: lehetőségeinket tovább szűkíti, hogy olyan társadalomban élünk, ahol az öregedő népesség túlsúlya a jellemző. Az alacsony születésszám miatt fokozatosan fogy a lakosság, és nincs megfelelő utánpótlás. A társadalom öregedését gyorsítja a roppant módon fejlődő, még tovább gyorsuló kommunikációs világkultúra is, amellyel az oktatási rendszer ritmusa végképp nehezen tud lépést tartani. Végül több okból sem képes kitermelni kellő mennyiségben a szükséges szellemi színvonalat. Közben az amerikai és általában a nyugati fejlett társadalmak szociális ellátási rendszere, a nem apadó hitelforrás, de a felhalmozott vagyon sem képes a társadalom számára boldogságot teremteni. A pénztől az emberek „elhíznak”, miközben egyedül érzik magukat, és unalmukban töretlenül fogyasztanak. Hiába vásárolnak, halmoznak fel és birtokolnak, mégsem tudják megvalósítani önmagukat. A gazdaság azért kénytelen foglalkozni a pszichológiával, mert az elkeseredés és a belső egyensúlyhiány egyáltalán nem ösztönzi az embert maximális teljesítményre. A csökkenő számú teljesítményre képes humánerőforrás mára már a gazdasági teljesítmény korlátja. Az emberek számára egyre nagyobb kihívás a roppant mennyiségű információ struktúrába rendezése és szisztematikus feldolgozása, a gond az, hogy a média tovább szédíti és fogyasztásra ösztönzi az egyre elveszettebb fogyasztói társadalmat – fogalmazott Csíkszentmihályi. Hozzátette: egy dolgot közben nem akarunk figyelembe venni, méghozzá azt, hogy a saját kertünkbe piszkítunk azzal az információs szennyel, amelyet termelünk, miközben a saját munkatársainkat fertőzzük meg és hozzuk olyan boldogtalan helyzetbe, amelyben nem képesek teljesíteni. Úgy tűnik, épp ezekre keres megoldást az üzleti világ akkor, amikor olyan tudományokhoz fordul magyarázatért, mint a pszichológia.

A professzor előadásában elhangzott gondolatok miatt fontos, hogy a gazdasági élet szereplői rátaláltak a magyar származású Csíkszentmihányi Mihályra, aki az elmúlt harminc évének nagy részét a pozitív pszichológiának, azon belül is a boldogság pszichológiájának a kutatásával töltötte. Vojnits Bálint

Magyar származású családban, Fiuméban született, az Egyesült Államokban tanult pszichológiát. Az emberi viselkedést tanulmányozta, s rájött, hogy a festők képeik alkotása közben úgy viselkednek, mintha transzba estek volna; annyira leköti őket az alkotás élménye, hogy elfeledik a való világot.

Ezt lehet érezni más tevékenység közben is (sakk, hegymászás stb.), amikor igazán jól érezzük magunkat. Megjelenik az alkotás élménye, a dicsőség, a vágy, a teljes bevonódás érzése, s ez a pszichológiai terület még kiaknázatlan az emberiség számára. Interjút készített olyan emberekkel, akik szívesen sportolnak, sakkoznak, táncolnak stb., és lejegyezte ezeket.

„Autotelikusnak” nevezte tehát ezeket a tevékenységeket, amelyeket önmagukért, a cselekvésért végzünk, külső jutalom nélkül, és megengedik a teljes elmélyülést. Később ebből született a „flow” fogalma.

Magyar származású családban, Fiuméban született, az Egyesült Államokban tanult pszichológiát. Az emberi viselkedést tanulmányozta, s rájött, hogy a festők képeik alkotása közben úgy viselkednek, mintha transzba estek volna; annyira leköti őket az alkotás élménye, hogy elfeledik a való világot.

Ezt lehet érezni más tevékenység közben is (sakk, hegymászás stb.), amikor igazán jól érezzük magunkat. Megjelenik az alkotás élménye, a dicsőség, a vágy, a teljes bevonódás érzése, s ez a pszichológiai terület még kiaknázatlan az emberiség számára. Interjút készített olyan emberekkel, akik szívesen sportolnak, sakkoznak, táncolnak stb., és lejegyezte ezeket.

„Autotelikusnak” nevezte tehát ezeket a tevékenységeket, amelyeket önmagukért, a cselekvésért végzünk, külső jutalom nélkül, és megengedik a teljes elmélyülést. Később ebből született a „flow” fogalma.-->