Hatalmas felelősség az onkológiai fejlesztés
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Világgazdaság
A lakosság születéskor várható élettartama – az elmúlt évtizedben bekövetkezett javulás ellenére – alacsonyabb a EU-tagállamok bármelyikéhez viszonyítva, az újonnan csatlakozott országok közül is csupán Lettországban, Litvániában és Észtországban élnek kevesebb ideig az emberek. A magyar lakosság átlagéletkora annak ellenére alacsony, hogy a népességen belül nagyarányú az időskorúak száma. Az öregedési index (a 60–x évesek aránya a 0–19 évesekhez viszonyítva) 50 év alatt több mint a duplájára nőtt. Az egészségügy tervezésénél az életkori sajátosságok segítenek meghatározni a szükségletet. A ma népbetegségnek számító – ez a két vezető halálok – keringésirendszer-betegségek és a daganatos megbetegedések az idősebb korosztályt érintik elsősorban; Magyarországon a daganatos megbetegedések miatti halálozás jelentően nőtt az elmúlt 10 évben, míg az unióban erőteljes a javulás ezen halálozási gyakoriság terén. Minthogy hazánkban a rosszindulatú daganatos betegségek a második helyen szerepelnek a halálokok között, a gondos szűrővizsgálatokon túl minden új kezelési eljárás javíthatja a szomorú statisztikát.
Évekkel korábban szinte valamennyi, egészségügyi ellátást végző intézményben kezelték a daganatos betegeket, kihasználva azt a lehetőséget, hogy bármilyen kezelést is alkalmaztak, ugyanolyan térítést kapott érte az intézmény, miközben az alkalmazott gyógyszerek bekerülési költsége igen változatos volt. Ennek következtében a betegek gyakran nem a legkorszerűbb, hanem általában a legolcsóbb kezeléseket kapták, így az onkológiai gyógyszeres ellátás magas hasznot eredményezett.
A helyzet akkor kezdett változni, amikor a korszerű, ugyanakkor drága gyógyszerek esetében az OEP bevezette az ún. külön keretet. Ám a terápiák alkalmazásához meg kellett felelni bizonyos feltételeknek. Ennek megfelelően létrejöttek az onkológiai központok, szigorú feltételek teljesítése esetén lehetett bekerülni a kedvezményezett intézményi körbe. Meghatározták az ellátási szinteket, és ehhez társult a finanszírozás alapvető megváltoztatása. Kidolgozták az onkológiai protokollokat, amelyekben pontosan meghatározták az alkalmazott kezeléseket az egyes daganatos megbetegedésekben, ehhez rendelték a finanszírozást, amely döntő mértékben az alkalmazott gyógyszerek árát tartalmazza. Ugyancsak meghatározta a finanszírozó, hogy az egyes kezelések milyen ellátási szinten végezhetők el, illetve honnan jelentve finanszírozza azokat.
Jelenleg országos szinten 32 komplex onkológiai kezelést végző intézmény (ebből 12 sugárterápiával is rendelkezik), valamint 10 pulmonológiai ellátásra szakosodott intézmény végzi a daganatos betegek gyógyítását. Az egyes ellátási helyeken folyó munka szakmai színvonala ma még nem azonos, ezért az irányelvek és kezelési protokollok egységesítése alapvetően fontos, hogy a betegek az országban azonos és megfelelő színvonalú kezeléshez juthassanak.
A cél az Európai Bizottságnak European Code Against Cancer (2003) című dokumentumában az EU tagállamai elé kitűzött mortalitáscsökkenés lehető legjobb megközelítése, azaz a 2000-es adatok alapján várható 2015-ös rákhalálozás mintegy 20 százalékos csökkentése (Annals of Oncology 14., 973–1005, 2003).
További cél az onkológiai kutatás és fejlesztés, valamint az ellátás közötti kapcsolat javítása, a tudományos és technikai eredmények gördülékenyebb átültetése a gyakorlatba, jobb hasznosítása a diagnosztikában és a terápiában. Mindez javíthatja hazánk onkológiai betegeinek ellátását, életminőségét és életkilátásait.
Az onkológiai ellátás színvonalának javítása tehát elsősorban azoknak az ellátási egyenetlenségeknek a megszüntetését követeli meg, amelyek a betegek esélyét és esélyegyenlőségét rontják, s ezáltal rontják az ellátások költséghatékonyságát is.
Ennek a célnak a megvalósítását szolgálja a legújabb onkológiai fejlesztési uniós pályázat, amelynek végrehajtásával egy dunántúli központ létrehozása és korszerű regionális központok kialakítása történne meg. Sajnos a rendelkezésre álló összeg ennek a célnak csak a részleges megvalósítását teszi lehetővé, ugyanakkor javíthat az erősen elöregedett sugárterápiás géppark megújításában és a molekuláris daganatdiagnosztika fejlesztésében. Egy valóban hosszú évekre szóló fejlesztés a jelenlegi összeg 4-5-szörösét igényelné.
Folytatni kell a fejlesztési programot, amely adott időkereten belül (5–10 év), az ellátási hierarchiában elfoglalt szintnek megfelelően, tervezhetően biztosítja a koncentrált, komplex diagnosztikai és terápiás ellátás, a megelőzés, gondozás, rehabilitáció és a hospice ellátás szervezeti, személyi, tárgyi és anyagi feltételeit.
Az onkológiai ellátás hazai problémái akkor kezelhetők, és hazánk az európai együttműködésben akkor tud előnyösen részt venni, ha az onkológiai ellátóhelyek kellően differenciált és integrált, hierarchikus hálózati rendbe szerveződnek, és abban működnek.
Az elmúlt időszakban az onkológiai szakma képviselői kidolgozták az onkológiai centrumokra alapozott egységes onkológiai ellátórendszer szervezeti és működési rendjét, felmérték a megvalósítás feltételeit, az ahhoz szükséges változtatásokat, és kialakították az ellátórendszer többi elemével való szakmailag megalapozott és méltányos együttműködés koncepcióját.
Folytatás a VI. oldalon
