Káros a korlátlan verseny
Jövőre már csak azok a hulladékkezelést koordináló szervezetek folytathatják a tevékenységüket, amelyek hulladékfajtától függően legalább tíz–ötven kibocsátó vállalat hasznosítási kötelezettségének a teljesítéséért felelnek, s legalább 30–75 millió forintos jegyzett és saját alaptőkéjük van – derül ki a terület szabályozását célzó kormányrendelet-tervezetből. A piac egyes szereplői további versenykorlátozó szigorításokat szeretnének.
A magántulajdonban álló, de nonprofit alapon működő koordináló szervezetek az elmúlt években megkerülhetetlen szerephez jutottak a magyarországi hulladékgazdálkodási piacon, s a ma működő 21 társaság együtt már több mint 5400 hulladékképződésért felelős úgynevezett kibocsátó – ipari és kereskedelmi – vállalat hasznosítási kötelezettségeinek a teljesítéséért felel. Ennek ellenében a kibocsátó cégek a környezetvédelmi termékdíj fizetése alóli mentességet szerezhetnek, míg a koordináló szervezetek a részükre befizetett díjakat az átvállalt hulladékkezelési feladatok teljesítésére fordítják. Így például 2008-ban a nonprofit kft.-k összesen mintegy 600 ezer tonna anyag – a legnagyobb mennyiségben csomagolási, elektronikai hulladék, gumiabroncs, elem és akkumulátor – szelektív begyűjtését és hasznosítását szervezték meg.
Csakhogy az elmúlt években a koordináló szervezetek között egyre nagyobb törés alakult ki annak következtében, hogy számuk gyors növekedésnek indult, s közülük néhányan mélyen – gyakran az önköltség alatt – az elsőként megalapított szervezetek díjai alá kínálva elkezdték elcsábítani azok partnereit. A fő probléma, hogy a díjak csökkenése következtében a koordináló szervezeteknek évről évre kevesebb vagy legfeljebb stagnáló összegből kell az egyre emelkedő százalékos hasznosítási kötelezettségeknek eleget tenni, ez rövid időn belül teljesen ellehetetlenítheti a rendszer finanszírozását – fejtette ki Balatoni Henrik. A Kezelést Koordináló Szervezetek Fórumának elnöke szerint a negatív árspirált generáló társaságok vezetői úgy gondolják: a hulladékkezelés koordinálása a versenyszféra része. Csakhogy ez nem így van. Ugyanis a koordináló szervezetek valójában – önszerveződés útján – közcélokat látnak el, éppen ezért a rendszer működőképességének a fenntartása érdekében elengedhetetlen egy a működés kereteit meghatározó jogszabály megalkotása.
„Az első koordináló szervezetek 2003-as indulásakor senki sem gondolta, hogy ezek a versenyszféra részesei, ám a terület szabályozatlansága miatt az elmúlt években mind többen kezdték azt gondolni, hogy itt is ugyanazok a szabályok érvényesek, mint a gazdaság más területein” – fogalmazott Viszkei György. A mintegy háromezer csomagoláskibocsátó vállalat hasznosítási kötelezettségeiért felelős Öko-Pannon Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója szerint ezért fontos, hogy a magánérdekeket a közérdek mögé szorító szabályozás szülessen, ellenkező esetben éppen a csomagolási hulladékok legdrágább szegmense, a lakossági szelektív hulladékgyűjtés finanszírozása lehetetlenül el egy-két éven belül.
Szükség van a készülő kormányrendeletre, de abban még egyértelműbben kellene meghatározni, hogy a gyártói felelősség elvének érvényesítését szolgáló koordináló szervezetek létrehozása kizárólag a gyártó és forgalmazó vállalatok feladata – hangsúlyozta Tóth Zoltán. A több mint háromszáz elektronikai kibocsátó cég hasznosítási kötelezettségeiért felelős Electro-Coord Magyarország Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója elmondta: éppen az egyenlő versenyfeltételek létrehozását szolgálná, ha lehetetlenné válna olyan koordináló szervezetek létrehozása, amelyek kizárólag az adott hulladékmenynyiség legolcsóbb módon történő begyűjtését és kezelését tartják szem előtt, nem törődve a hulladékképződés megelőzésével, a legjobb hasznosítási módok alkalmazásával, vagy éppen a társadalom környezetvédelmi szemléletének formálásával.
Az árverseny legnagyobb kockázata, hogy a koordináló szervezetek nem tudják teljesíteni vállalásaikat, az emiatt kiszabott anyagi szankciók pedig megbízóikra, a gyártó és forgalmazó cégekre hárulnak, miközben az országos hasznosítási célok teljesítése is lehetetlenné válik – tette hozzá Kertész Béla. A Csomagolási és Anyagmozgatási Szövetség főtitkára hangsúlyozta: eddig is kötelező előírások határozták meg, hogy a koordináló szervezetek vállalásaik mekkora részarányát teljesítsék lakossági szelektív hulladékgyűjtésből, s árbevéte-
lük mekkora részét fordítsák környezetvédelmi szemléletformálásra, ám az előírások pontatlansága és az ellenőrzés hiánya is hozzájárult ahhoz, hogy egyes kisebb társaságok ennek kijátszásával a többi koordináló szervezet árai alá tudtak kínálni. NIG
