A cél a versenyképesség

Világszerte növekvő prioritásként kezelt és szerencsére egyre részletesebben taglalt téma a fenntartható fejlődés. Ezen belül is kiemelt terület az üvegházhatású gázok kibocsátásának a csökkentését lehetővé tevő energia- és iparpolitika. A kérdés végre nem az, hogy erre szükség van-e, hanem az: miként lehet úgy környezettudatosabban termelni és fogyasztani – ez sajnos pluszköltségekkel jár a fogyasztók számára –, hogy az ne csökkentse a hazai ipar versenyképességét. Néha úgy tűnik, a dilemma feloldhatatlan, pedig igazából „csak” vállalni kell a komplexebb megoldások kidolgozásával járó szellemi erőfeszítést, ami pedig még fontosabb, hogy egymással koherens intézkedéseket kell hozni.

Magyarországnak uniós kötelezettsége, hogy ez év június végéig be kell nyújtania Brüsszelnek a nemzeti megújuló cselekvési programot. A programban szereplő célszámok és a megvalósítás kivitelezhetőségének ellenőrzése még folyik a Magyar Energia Hivatalban, de ha ez meg is történik, a működtetés részletei még részletes kidolgozásra várnak.

Az elmúlt tíz évben több tervről és intézkedésről lehetett hallani, igazi sikerről ugyanakkor sajnos nem lehet beszámolni, hiszen a megújulóberuházások az utóbbi években stagnáltak. Úgy tűnik, nem a finanszírozási háttér hiányzott, hiszen 2009-ben a 80 milliárd forintot is meghaladta a KÁT- (kötelező átvétel) rendszerben beszedett összeg – és akkor még nem beszéltünk a szén-dioxid-kvóták értékesítéséből vagy a KEOP-alapokból rendelkezésre álló forrásokról–, hanem ezek hatékony felhasználása maradt el. Valószínűleg hiányzott az intézkedések egymásra hatásának ellenőrzése, vagy egyszerűen egyes érdekek felülírták a nemes célokat. Nem a célkitűzéseknek megfelelő felhasználást jelentett például, hogy a 2008 előtt hosszú távú villamosenergia-értékesítési szerződéssel működő nagy kapcsolt áram- és hőtermelő erőműveket is a KÁT-rendszerbe soroltak. (Nem vitatva, hogy helyzetüket rendezni kellett, csak azt, hogy ez ilyen módon történt.) Másik negatív példa, hogy miközben támogatják a biomassza-alapú villamos energia-termelőket, a biomasszát előállító mezőgazdasági termelők sokszor azért kapnak támogatást, hogy akár az érvényes beszállítói szerződéseik ellenére mást termeljenek.

A kérdés nem az, hogy mi volt rossz, hanem hogy mit tegyünk a helyzet rendbetételére. A cikk megírásakor úgy látszik, hogy a körülmények kedvezők, és a döntések meghozatalában, illetve a működtetésben érintettek elkötelezettek akár fájdalmakkal járó lépések megtételére is.

1. Az új kormányzati irányvonal várhatóan a gazdaságélénkítésre összpontosít. Ez reálisan az üzleti szereplők bevonása és hatékony ösztönzése nélkül elképzelhetetlen. Ezért remélhetőleg az egyéni döntésen és kockázatvállaláson alapuló fenntartható fejlődés érdekében vállalt beruházások támogatása előtérbe kerül. Ehhez szükséges a KÁT differenciált befizetést és többszintű kifizetést lehetővé tevő átalakítása, a mérlegköri rendszer reformja.

2. Az irányvonal részletes kidolgozásáért felelős energiahivatal nyitott arra, hogy komplexebb, de a célok eléréséhez hatékonyabb, fogyasztói oldali kibocsátáscsökkentő lépéseket is támogató módszert dolgozzon ki.

3. A fogyasztói oldalon pedig igény mutatkozik arra, hogy differenciált befizetési, illetve zöldenergia-vételezési rendszert alakítsanak ki.

De ahogy a puding próbája az evés, itt is a részletek kidolgozásakor dől el, hogy a fenti szándékok és igények valódiak-e. Ehhez az alább felsorolt kérdésekre kell választ kapni.

1. A kormány tervei szerinti gazdaságélénkítő, nem diszkriminatív, üvegházhatású gázok kibocsátását csökkentő lépéseket nem írják-e felül egyes érdekcsoportoknak adott engedmények? Ne legyünk naivak: a célok elérése érdeksérelemmel jár, az pedig népszerűségvesztést okoz.

2. A szabályozó energiahivatal felvállalja-e a komplexebb rendszer bevezetésével járó kockázatokat? Ez ugyanis több munkát és egyeztetést jelent a hivatal számára, és elkerülhetetlen frontot nyit a kritikai támadások előtt.

A fogyasztók esetében pedig az a kérdés, hogy az igénybejelentésen túl hajlandóak-e közös előremutató javaslatokat is készíteni, vagy maradnak kritikai észrevételeik hangoztatásánál?

Ha a kérdésekre nemleges választ kapunk, akkor marad az egymásra mutogatás és a gazdaságilag és erkölcsileg frusztráló helyben járás.