Gyakori a serdülőkori magas vérnyomás

A szakirodalomban a serdülőkori hipertónia előfordulását becslő statisztikákban nagyon nagy a szórás: a világ különböző országaiban 1 százaléktól 12 százalékig terjedő előfordulási gyakoriságról lehet olvasni.

Magyarországon a legmegbízhatóbb adatok dr. Páll Dénestől, a debreceni I. belklinika docensétől származnak. Ő mintegy tízezer középiskolás adatainak elemzésekor 2,5 százalékosnak találta a magas vérnyomásos serdülők arányát. Ez nagyon sok. Azt jelenti, hogy majd minden osztályban akad hipertóniás gyerek. Nem igazán vigasztaló, hogy a felnőtteknél még rosszabb a helyzet: 20-25 százalékuk magas vérnyomásos, és számuk az erek öregedésével és meszesedésével párhuzamosan – azaz a korral – megállíthatatlanul emelkedik. Hetven év felett már az emberek többsége, mintegy 50-70 százalékuk szenved ebben a sok veszéllyel, elsősorban szívinfarktussal és agyvérzéssel fenyegető kórban.

Sajnos egyre több adat utal arra, hogy e „néma gyilkosnak” nevezett kór – sokszor tünetmentesen támad – nem kíméli a fiatalok szervezetét sem. Felfedezték például, hogy a hipertóniás serdülők agyi ereinek szerkezetében korán kimutathatók kórélettani eltérések – szerencsére csak akkor, ha nem kezdik el időben kezelni.

Érdemes tisztázni néhány alapfogalmat. Tudni kell például, hogy a vérnyomás nemcsak egy szívcikluson belül ingadozik az ún. szisztolés és diasztolés nyomásértékek között, hanem percről percre, ütésről ütésre is más értékeket mutat. Tehát nem konstans, állandó számarányról van szó.

A szív percenként 60–100-szor, óránként tehát 3600–6000-szor, 24 óra alatt pedig 100–150 ezerszer húzódik össze. A vérnyomás nagyon érzékeny indikátora a szervezetben zajló eseményeknek. A legkisebb megterhelésre, izgalomra hirtelen megugrik, hogy aztán visszaessen az átlagos szintre. Egyértelmű, más orvosi szakágra is vonatkoztatható konzekvencia: egy mérés nem mérés.

Hogy a dolog még bonyolultabb legyen, a vérnyomásnak van egy napszaki, úgynevezett diurnális ritmusa, ingadozása is, melynek következtében az átlagos vérnyomás éjjel, nyugalomban, alváskor alacsonyabb, nappal pedig magasabb.

Mikor beszélünk hát szignifikáns, valódi magas vérnyomásról? Akkor, ha három, szünetekkel elvégzett méréssel a rendelőben 140/90, otthonunkban 135/85 Hgmm feletti értékeket mérünk. Gyermekkorban ezek az adatok dinamikusabbak, a korral változnak, de a 16-18 évesek vérnyomás-határértékei már nem igazán különböznek a fiatal felnőttekétől (lásd a mellékelt ábrát). Tehát ezek azok a határértékek, amelyek felett az orvosé a szó. Neki kell döntenie, hogyan tovább, és ki kell vizsgáltatnia a fiatalt, hogy „igazi hipertóniáról” van-e szó.

Ez az idézőjelbe tett jelzős szerkezet – „igazi hipertónia” – a probléma döntő momentuma. Mint a hipertónia fenti meghatározásából láttuk, az otthoni és a rendelői mérések közötti határértékekben különbség mutatkozik. Ez az úgynevezett „fehérköpeny-hipertónia” jelenséggel magyarázható. Régóta ismert és mindig figyelembe veendő tényezőről van szó, amely a szakembert is megtévesztheti, és amely a labilisabb vegetatív idegrendszerrel rendelkező fiatalokat különösen érinti!

Fehérköpeny-hipertóniának azt a jelenséget – és nem betegséget! – nevezik, amikor a rendelőben a (fehér köpenyes) orvos, nővér és/vagy asszisztens jelenlétében kórosan magas vérnyomásértékeket mérnek. Ugyanis a betegek jelentős része az orvosnál automatikusan szorongani kezd. Néha nem is tudatosul benne, mennyire tart tőle, hogy nagy a baj. Ellentétben a kisebb gyermekekkel, akik sokkal konkrétabb kellemetlenségektől, elsősorban az injekciótól félnek, a nagyobbak inkább a hipertónia jól ismert szövődményeitől és a kezeléstől tartanak. Ezért lesz szaporább a pulzusuk, dobog a torkukban a szívük – és ugrik ki a vérnyomásuk. Jellemző módon a sportorvosnál kiszűrt serdülő attól is retteg, hogy az orvos el fogja tiltani a további testmozgástól. Érdemes ez utóbbi félelmet idejében eloszlatni: a legtöbb hipertóniásnak a sport nemhogy ártana, de egyenesen használ!

A fehérköpeny-hipertóniát kiszűrendő a műszeres vizsgálatok előtt általában azt javasolja az orvos, hogy a serdülő rendszeresen, átlagosan két hétig, reggel, este mérje meg a vérnyomását – a saját környezetében, lakásában. Bár az automata vérnyomásmérők ma már jól standardizáltak és megbízhatók, a tapasztalatok szerint a csukló-vérnyomásmérőknél jobb a felkarra helyezhető, mandzsettás mérőeszköz. Amennyiben az otthon mért vérnyomás átlagértékei valóban a kóros sávban vannak, jöhet a komolyabb kivizsgálás. Erre (többek között) egy walkmanszerű kis számítógépes készüléket használnak, amely huszonnégy órán át viselendő. A számítógép-vezérelt gépecske – ún. ABPM – napjában sokszor megméri a vérnyomást. Fél-egy óránként felpumpálja a mandzsettát, a mért értékeket elraktározza, illetve másnap egy számítógéphez kötve ki is értékeli azokat. Ha az ABPM-értékek konzekvensen magasabbak, akkor valóban magasvérnyomás-betegségről beszélhetünk.

A serdülőkori hipertónia nagy része esszenciális, azaz valódi organikus hátteret nem tudunk kimutatni. Az esetek – szerencsére – kisebb részében azonban a laikus számára meglepő elváltozásokra derülhet fény. Így például különböző vesebetegségek, veseér-anomáliák, hormonbetegségek is megemelhetik a vérnyomást. A fiatalok pubertás- és serdülőkori „hormonviharai” is komolyan befolyásolják a vérnyomást – szerencsére többnyire csak átmenetileg. Az sem elhanyagolható szempont, hogy a fogamzásgátlóknak is lehet ilyen mellékhatásuk.

Így hát a vérnyomásbetegek kivizsgálása sokoldalú ismeretet kíván. Laboratóriumi, ultrahangos, de szemészeti konzíliumra is sor kerülhet, mert a szemfenék erei sokat elárulnak arról, hogy mióta tart és milyen súlyos a hipertónia.

Népbetegségről lévén szó nagyon fontos a szűrés. A nemzetközi ajánlásoknak megfelelően ma az ország legtöbb helyén, évente legalább egyszer valóban megmérik a fiatalok vérnyomását.

A terápia beállítása szakorvosi feladat. Ám azt tudni kell, hogy a kezelés igen konzervatív, tehát ebben a korban a gyógyszereknek sokkal kisebb szerep jut. Nagyon fontos a Magyarországon népbetegségnek számító fiatalkori elhízás elleni küzdelem, a zsírszegény étrend, a rendszeres sport, de a stresszoldás is. Fontos ezt egy olyan országban hangsúlyozni, ahol a serdülők többet merednek a komputer képernyőjére, mint amennyit rendszeren mozognak.

A szerző gyermekgyógyász, kardiológus