Pénzalap: járulék vagy adó?
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a VilággazdaságFinanszírozások. Három kórháztípus ismert a nemzetközi porondon, a szocialista, a német rendszerű, valamint az amerikai szisztéma – mondta Boncz Imre, a Magyar Egészség-gazdaságtani Társaság elnöke, a Pécsi Orvostudományi Egyetem docense a kórházi gazdálkodás anyagi környezetéről szólva. Mindhárommal megismerkedhetett a magyar felnőtt társadalom a televízió jóvoltából, 1978-ban a Kórház a város szélén, 1985-ben A klinika, 1996-ban pedig a Vészhelyzet sorozatból. A magyar kórházi palettán mindhárom típus megtalálható, Sova főorvostól Brinkmann professzoron át Ross doktorig.
A hazai egészségügyben az intézmények bázisfinanszírozását a teljesítmények szerint járó elszámolás váltotta fel. Jelenleg a teljesítményvolumen-korlátot (tvk) alkalmazza az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP). E szerint előre meghatározott gyógyítási keretet fizet csak a kórházaknak, az azt túllépők saját veszteségükre fogadják a betegeket. A rendszer nem megfelelő, mert a progresszivitás elvét nem kezeli, így elsősorban a klinikák és a gyermekkórházak kerültek rossz helyzetbe. Érthető tehát, hogy nem örvendett nagy népszerűségnek. Ám tavaly próbálkozott a biztosító az úgynevezett lebegő finanszírozással, ez azonban elértéktelenítette a gyógyítási alapdíj öszszegét, kiszámíthatatlan volt a kórházak számára. Így tértek vissza ismét a tvk szerinti fizetésre.
A tiszta teljesítményfinanszírozás a kórházakhoz helyezi a kockázatokat, így többségük adósságot halmoz föl. Ám a korlát nélküli finanszírozás esetében az OEP nem képes fizetni a túlzott teljesítményeket, amelyeket a kórházak határoznak meg. Eközben az egészségbiztosítási járulékok már nem fedezik a rendszer működtetését. Tény az is, hogy az egészségügyi járulék csökkentésével tetemesen visszaesett az Egészségbiztosítási Alap (EA) járulékbevétele, ezt pedig az államnak kell kipótolni az adókból. Elsősorban 2007-ben és 2008-ban nyílt nagyra az olló az EA bevételei és kiadásai között, az idén 100 milliárd forint körüli lesz a hiány.
Az elnök a deficit okait firtatva elmondta: az elmúlt 15 évben harmadára csökkent az egészségbiztosítási járulék. Amíg 15 éve 23 százalék volt a mértéke, most 8-8,5 százalék. Ám ugyanazok fizetik a járulékot, mint akik az adót, csak kétféle pénzalapról van szó. Egyébként pedig a miénkhez hasonló biztosítási rendszerben is megjelennek az állami pénzpótlások. Nem akadémiai, gazdaságpolitikai kérdés, hogy járulék- vagy adóalapú legyen az egészségügy finanszírozása.
A kórházak helyzetéről szólva elmondta: úgy próbálnak élni, ahogy tudnak, mindenhol igen szoros a humánerőforrás-gazdálkodás, központosított beszerzésekkel vásárolják az eszközöket, a gyógyszereket, szigorú költségkeret-gazdálkodást vezettek be, a feleslegessé vált telephelyeket felszámolták. Az adósságállományt pedig a számlákkal való zsonglőrködéssel próbálják kézben tartani, nem ritka a 90, 120 napos fizetési határidő sem. Megfigyelhető továbbá a gazdálkodási forma megváltozása, több kórház költségvetési szervből gazdasági társasággá alakult. Van, ahol működtetőváltásra is sor került, az önkormányzat helyett befektető magánvállalkozás vette át az intézményt, de előfordult, hogy leváltották a kórházigazgatót is.
Az intézmények további centralizációja is megfontolandó, de nem hagyható figyelmen kívül, hogy a makrogazdasági hatások az egészségpolitikában is érvényesülnek. Fontos elvárás, hogy átlátható és kiszámítható legyen az egészségpolitika, s hogy öszszehangolják a szükségleteket a kapacitásokkal és a finanszírozással. VG
