Ezért néz ki minden app ugyanúgy: végtelen tartalmak, reklámtenger és dopaminfüggőség – a válasz a pszichológiában rejlik
A közösségi médiától a társkeresőkön át egészen a detoxappokig mára szinte minden alkalmazás ugyanarra az elvre épül: a felhasználói figyelem végtelen fenntartására. Az eredeti funkciók háttérbe szorultak, helyüket algoritmusvezérelt dopaminhurkok vették át, ezek pedig kipróbált pszichológiai trükkökre épülnek – nem véletlenül tűntek el a megkülönböztető jegyek a platformokon.
Az elmúlt években szinte észrevétlenül következett be az alkalmazások egységesülése. Legyen szó közösségi médiáról, videómegosztóról, társkeresőről vagy akár munkahelyi szoftverről, a működési logika ugyanarra a sémára épül:
folyamatos inger, gyors visszacsatolás, megszakítás nélküli használat.
A TikTok, az Instagram, a YouTube, az X, a Bluesky vagy a különböző társkereső alkalmazások eltérő felülettel és célcsoporttal dolgoznak, de funkcionálisan egyre kevésbé különböznek egymástól. Mindegyik feedalapú, algoritmus által vezérelt, és mindegyik arra törekszik, hogy a felhasználó minél hosszabb ideig az alkalmazásban maradjon.
Ez a modell erősen emlékeztet a szerencsejáték-iparban régóta alkalmazott mechanizmusokra. A változó jutalmazás, a folyamatos „hátha most” élmény, valamint az egyszerű, ismételhető interakciók – görgetés, húzás, koppintás – mind azt a célt szolgálják, hogy a felhasználó ne lépjen ki. A különbség mindössze annyi, hogy itt a fizetés nem pénzben, hanem figyelemben és időben történik.
Különösen látványos ez a társkereső alkalmazások esetében. Az ismerkedés, amely eredendően személyes és társas folyamat, mára szerencsejátékká változtatott rendszerré vált. Az arcok és profilok végtelen sora, a gyors döntések és az azonnali visszajelzések pontosan ugyanazt a viselkedést ösztönzik, mint a végtelen görgetés a közösségi médiában. A hangsúly nem a kapcsolódáson, hanem az aktivitáson van.
Óriási pénzek az addiktív közösségi médiahasználatban
Gyakori magyarázat, hogy a technológiai cégek kifogytak az új ötletekből. Valójában azonban nem erről van szó.
Az iparág megtalálta azt az üzleti modellt, amely a lehető legnagyobb és legstabilabb bevételt biztosítja: az elköteleződés maximalizálását. Ebben a rendszerben az alkalmazás eredeti célja másodlagossá válik, a fő mérőszám a képernyőn töltött idő.
A TikTok ebben mérföldkövet jelentett. Az alkalmazás szinte teljesen megszüntette a tudatos tartalomválasztást, és az algoritmusra bízta a döntést. A felhasználó megnyitja az appot, és az azonnal kiszolgálja a feltételezett érdeklődési körnek megfelelő tartalmat. A Vice szerint a modell annyira hatékonynak bizonyult, hogy a versenytársak gyorsan átvették.
Ennek következménye, hogy ma már szinte minden alkalmazás fokozatosan levetkőzi eredeti funkcióját, és feeddé alakul.
Legyen szó szórakozásról, kapcsolattartásról vagy akár munkáról, a rendszer ugyanaz:
- folyamatos ingeráramlás;
- megszakítás nélküli használat;
- algoritmikus optimalizálás.
A felhasználók közben abban a hitben élnek, hogy az alkalmazások „ismerik” őket. Valójában nem személyes megértésről van szó, hanem statisztikai mintázatokról, kulcsszavakról és valószínűségekről.
Az algoritmus nem tudja, mire van szükségünk – csak azt, mire reagáltunk korábban.
Az eredmény egy rendkívül hatékony, ugyanakkor erősen vitatható rendszer. Gazdaságilag működik, emberi szempontból azonban egyre több kérdést vet fel. A digitális tér nem eszközként funkcionál, hanem környezetté vált, ahol a cél már nem a használat, hanem a bennragadás.
Lebukott a Facebook: évek óta tudják, hogy árt, de eltemették a bizonyítékot – most előkerültek a megrázó adatok
A vállalat nem tette közzé az eredményeket, sőt leállította a vizsgálatot. A Meta saját kutatása bizonyította, hogy a Facebook használata rontja a felhasználók mentális egészségét – derül ki egy amerikai periratból.
