Gyógyítók prioritásra várva
Miközben az egészségügy menedzsmentje támogatja az intézményrendszer átalakítására készült Semmelweis-tervet – országjárása során Szócska Miklós egészségügyért felelős államtitkár is meggyőződött erről –, egyelőre nem tudni, honnan lesz pénz a megvalósítására. Ugyan a tervezett változtatások – többek között a gyógyításban előforduló párhuzamosságok megszüntetése, az ésszerű betegutak meghatározása, az integráció, az erőforrások koncentrációja, a közös közbeszerzések – önmagukban is eredményeznek némi megtakarítást, ám az elmúlt években kivérzett kórházaknak, rendelőintézeteknek lényegesen több kellene. Tény persze, hogy az államtitkár beiktatásakor azt mondta: 2010 a túlélés fél éve volt, 2011 pedig a fenntartható átrendeződés éve lesz.
Sokat várt az ágazat az Új Széchenyi-tervtől is, amely 298 milliárd forintot szán az egészségüggyel kapcsolatos beruházásokra, fejlesztésekre és felújításokra. Az egészségipar innovációjára 31 milliárd forintot meghaladó összeget fordítanak – a fogászati turizmus a múlt héten már kapott egymilliárdot a büdzsé rendkívüli kormányzati intézkedések előirányzatából, ám a gyógyintézményeknek szánt életmentő forintok egyelőre késnek.
Így a rendszer pótolhatatlan mecénása továbbra is az egészségügy háttéripara, ugyanis a beszállító cégek viselik a hónapról hónapra tolódó kifizetetlen számlák nyűgét. Némileg segített ezen a helyzeten, hogy az Országgyűlés tavaly év végén 27,5 milliárd forintot szavazott meg arra, hogy az Egészségbiztosítási Alap (EA) 2007-es költségvetésének szufficitjéből a kórházi beszállítók számláit kiegyenlítsék, ám mára már ismét duzzad az adósság. Ám félő, hogy a két hónapja nyilvánosságra hozott Széll Kálmán-terv miatt szűkülnek ezek a csatornák. Ugyan még nem döntött a kormány az e tervben kilátásba helyezett gyógyszerközkiadások csökkentéséről, de nem valószínű, hogy változtat a Brüsszelnek elküldött programon, hiszen az az állami költségvetés rendbetételét célozta meg. S ennek egyik célpontja az Egészségbiztosítási Alap gyógyszerköltségvetése, amelyet a következő években 120 milliárddal kívánnak csökkenteni, elsősorban a gyógyszercégek adóinak növelésével. Ez ellen nemcsak ők emelték föl a szavukat, de az orvostársadalom és a betegszervezetek is megfogalmazták kétségeiket az ellátás sérülékenysége miatt.
Ám a makrogazdasági folyamatok irányítói gyakran hangoztatják, hogy indokolatlanul sok gyógyszert fogyasztanak a magyarok. Ezzel szemben tény, hogy a legfejlettebb országokat tömörítő OECD adatai szerint a kétszáz euró/fő/év értékű fogyasztás a negyedik legkisebb összeg az EU-ban, pedig a lakosság egészségi állapota rossz. Az egészségügy 4,2 százalék körüli GDP-részesedése pedig 1-1,5 százalékkal alacsonyabb a visegrádi országok átlagánál. A kormány szerint a gyógyszerkassza szűkítése miatt nem nőnek a betegek terhei. Ezt egyebek mellett a generikus készítmények (lejárt szabadalmi védettségű kémiai gyógyszerek) előtérbe helyezésével és a hamarosan dömpingszerűen másolható olcsóbb biotechnológiai szerek alkalmazásával érné el, ám szakemberek szerint a különféle takarékossági intézkedésekkel legfeljebb 50-60 milliárdot spórolhatnak. Egyébként ha 2015-ig fennmarad a gyógyszercégek 20 százalékos különadója és egyéb ezzel kapcsolatos terhe, az EA gyógyszerkasszájának 35-40 százalékát az iparág állja majd. (Megjegyezzük, a bankok válságadója 0,5 százalék a korrigált mérlegfőösszegre vetítve.)
Sorfordítónak tartja az ágazatért felelős államtitkár az egészségügy humánerőforrás-helyzetének alakulását, hiszen ha nem javul a gyógyítás feltételrendszere, s nem jut pénz a megalázóan alacsony egészségügyi bérek emelésére, orvosok és szakdolgozók ezrei hagyhatják el az országot. A fiatal szakorvosjelöltek érdekvédelmi szervezete országjáráson tárta föl: változás nélkül 2013-ra 4000 szakorvos hagyja el a hazai egészségügyet. A munkakörülményeken javíthatnak ugyan az európai uniós források adekvát felhasználásával, ám ezekből nem lehet bért emelni.
Az egészségügyért felelős kormányzat mindenesetre tükröt tart az ország irányítói elé. Soha nem tapasztalt alapossággal feltérképezte az ágazat tárgyi és humánerőforrás-helyzetét, a betegforgalmat. Ennek birtokában tényekre alapozott forrásallokációra kerülhetne sor. Kérdés azonban, hogy ez a valid kapacitástérkép mennyire képes befolyásolni a döntéshozókat, mikor lesz végre prioritás az egészségügy. Más országok tapasztalatai is igazolják: egészséges humánerőforrás nélkül nincs gazdasági növekedés.
Remélhetőleg az ágazat egészét érintő megoldási javaslatokról is szó lesz a Világgazdaság mai, XXII. egészségügyi szakkonferenciáján, amelyen Szócska Miklós államtitkár bevezető előadása mellett nagy érdeklődés kíséri Banai Péternek, a Nemzetgazdasági Minisztérium költségvetésért felelős helyettes államtitkárának és Palicz Tamásnak, a Humán Erőforrás Operatív Programok Irányító Hatósága főigazgatójának, de az összes szakmai szervezet vezetőjének az előadását. Ugyanis a szakmai programok megvalósításához többletforrásokra és kiegyensúlyozott Egészségbiztosítási Alapra van szükség.
Ágazati képviselők véleménye az egészségügy helyzetéről
Rácz Jenő, a Magyar Kórházszö-vetség elnöke„Jó diagnózist állított föl az egészségügyről, így a szakma is elfogadja a Semmelweis-tervet, amelynek célja az intézményi integráció, az erőforrások koncentrációja és a konszolidáció. S bár a kivitelezésben biztos lesznek viták, de haladéktalanul hozzá kell fogni a megvalósításához. A Széchenyi-terv kitörési pont az egészségipar számára, versenyképessé teszi az exportképes fogászatot. Ez kapcsolódik a gyógyintézményekhez, például az altatásban végzett szájsebészet révén. Fontos lenne a kórházak ki nem használt kapacitásainak mozgósítása a határokon átnyúló ellátásra. A Széll Kálmán-terv azonban lehűti a lelkesedésünket, hiszen a gyógyszerkassza 120 milliárdos csökkentése 0,5 százalékkal rontja az ágazat jelenleg 4,3 százalékos GDP-részesedését, amely e nélkül is 1-1,5 százalékkal rosszabb a visegrádi országokénál.
S ha romlik a gyógyszercégek pozíciója, bizonyára nem tolerálják a több tízmilliárdos kifizetetlen számláinkat, s visszalépnek a továbbképzések szponzorálásától, pedig a kötelező képzések költsége nincs benne az intézmények büdzséjében.”
Boncz Imre, a Magyar Egészség-gazdaságtani Tudományos Társaság elnöke
„Három nagy kormányprogram is érinti az egészségügyet, a Semmelweis-, az Új Széchenyi- és a Széll Kálmán-terv. Az első az ágazat átalakításának irányait szabja meg, de kérdés, hogy ezekre a célokra tudnak-e forrásokat mobilizálni a Széchenyi-tervből. A Széll Kálmán-terv az állami költségvetés konszolidációs programja, célja a pénzforrások átcsoportosítása. Ám az abban megfogalmazott gyógyszerkassza-szűkítés mértéke gátolhatja az előző két tervben megfogalmazott célok megvalósítását. Jövőre 83, az azt követő évben 120 milliárdot vonnának ki a tb gyógyszerköltségvetéséből, ami akkor viselhető el, ha az összegbe beleszámítják a gyógyszercégektől befizetett adót, annak összege tavaly meghaladta az 50 milliárd forintot. A gyógyszerkassza szűkítése amúgy hat a kórházakra is, mert ha a betegek a térítési díjak emelkedése miatt nem váltják ki az orvosságot, romló állapotuk miatt kórházba kerülnek. S csak akkor spórolhatna a fiskális politika, ha a kórházi ellátáshoz delegált készítményekhez nem rendelne többletforrást, az viszont az intézményen csattanna.”
Christophe Gourlet, a Sanofi-Aventis/Chinoin vezérigazgatója
„Az egészségügyi rendszer szükségszerű átalakításához elengedhetetlen az öszszefogás, de ez csak kompromisszumok mentén képzelhető el. Mindenkinek engednie kell elképzeléseiből. Ez igaz a gyógyszeripari szereplőkre és a kormányzatra is. Előszeretettel hangsúlyozzák többen, hogy a változtatások a betegek érdekében történnek. Ezt én nem így vélem, különben Magyarország egészségügyi mutatói nem lennének ennyire tragikusak. Elérhetők lennének például hazánkban is új készítmények, amelyek más országokban már a gyógyítást szolgálják. Sokakkal ellentétben nem gondolom, hogy a gyógyszerkasszát kurtítani kellene, hiszen az egészségre fordított kiadások európai viszonylatban alacsonyak. Inkább a hatékonyság növelésére kell fókuszálnunk, ebben a gyógyszeripari cégeknek is van felelősségük. Évek óta mondjuk, hogy a cél a megfelelő készítmény biztosítása a megfelelő betegnek, a megfelelő időben, legyen szó olcsóbb generikus vagy innovatív készítményről. Partnerek vagyunk abban, hogy a hatásos készítmények közül az olcsóbb fogyasztását ösztönözzék. De van, amikor az olcsó végül többe kerül.
Papp Magor, a Magyar Rezidens Szövetség elnöke
„Türelmesen vártunk az eltelt egy évben, s ameddig volt mozgástér, igazodtunk a kormányzat egészségügyi dolgozókkal kapcsolatos terveihez. Mára azonban kiderült, hogy nincs a kormány fókuszában az ágazat. Pedig olyan elképesztő folyamatok zajlanak a háttérben, közel a felszínhez, amelyek 2013 végére cunamiszerűen feltörnek és átsöpörnek az ellátórendszeren. Sürgős beavatkozás nélkül ugyanis olyan mértékű orvos elvándorlással kell számolni, amilyen még nem volt Magyarországon. A tavalyi ezret meghaladó külföldi munkavállalás négyszerese várható két és fél év alatt, ennek következtében leállhat az ellátórendszer. Már évek óta csak vegetál az egészségügy, olyan szabálytalanságokkal tud eleget tenni az alapvető feladatainak, amelyeket senki sem mer feltárni. Szakorvosi felügyelet nélkül dolgoznak a rezidensek, s nem ritka a 60-70 órás szolgálat. Ám tévednek, akik úgy gondolják, hogy széthúzás van az ágazatban dolgozók között. Országjárásunk során bebizonyosodott az egyet akarás a professzortól a kezdő orvosig és a szakdolgozókig, ami hatalmas erő.””
„Jó diagnózist állított föl az egészségügyről, így a szakma is elfogadja a Semmelweis-tervet, amelynek célja az intézményi integráció, az erőforrások koncentrációja és a konszolidáció. S bár a kivitelezésben biztos lesznek viták, de haladéktalanul hozzá kell fogni a megvalósításához. A Széchenyi-terv kitörési pont az egészségipar számára, versenyképessé teszi az exportképes fogászatot. Ez kapcsolódik a gyógyintézményekhez, például az altatásban végzett szájsebészet révén. Fontos lenne a kórházak ki nem használt kapacitásainak mozgósítása a határokon átnyúló ellátásra. A Széll Kálmán-terv azonban lehűti a lelkesedésünket, hiszen a gyógyszerkassza 120 milliárdos csökkentése 0,5 százalékkal rontja az ágazat jelenleg 4,3 százalékos GDP-részesedését, amely e nélkül is 1-1,5 százalékkal rosszabb a visegrádi országokénál.
S ha romlik a gyógyszercégek pozíciója, bizonyára nem tolerálják a több tízmilliárdos kifizetetlen számláinkat, s visszalépnek a továbbképzések szponzorálásától, pedig a kötelező képzések költsége nincs benne az intézmények büdzséjében.”
Boncz Imre, a Magyar Egészség-gazdaságtani Tudományos Társaság elnöke
„Három nagy kormányprogram is érinti az egészségügyet, a Semmelweis-, az Új Széchenyi- és a Széll Kálmán-terv. Az első az ágazat átalakításának irányait szabja meg, de kérdés, hogy ezekre a célokra tudnak-e forrásokat mobilizálni a Széchenyi-tervből. A Széll Kálmán-terv az állami költségvetés konszolidációs programja, célja a pénzforrások átcsoportosítása. Ám az abban megfogalmazott gyógyszerkassza-szűkítés mértéke gátolhatja az előző két tervben megfogalmazott célok megvalósítását. Jövőre 83, az azt követő évben 120 milliárdot vonnának ki a tb gyógyszerköltségvetéséből, ami akkor viselhető el, ha az összegbe beleszámítják a gyógyszercégektől befizetett adót, annak összege tavaly meghaladta az 50 milliárd forintot. A gyógyszerkassza szűkítése amúgy hat a kórházakra is, mert ha a betegek a térítési díjak emelkedése miatt nem váltják ki az orvosságot, romló állapotuk miatt kórházba kerülnek. S csak akkor spórolhatna a fiskális politika, ha a kórházi ellátáshoz delegált készítményekhez nem rendelne többletforrást, az viszont az intézményen csattanna.”
Christophe Gourlet, a Sanofi-Aventis/Chinoin vezérigazgatója
„Az egészségügyi rendszer szükségszerű átalakításához elengedhetetlen az öszszefogás, de ez csak kompromisszumok mentén képzelhető el. Mindenkinek engednie kell elképzeléseiből. Ez igaz a gyógyszeripari szereplőkre és a kormányzatra is. Előszeretettel hangsúlyozzák többen, hogy a változtatások a betegek érdekében történnek. Ezt én nem így vélem, különben Magyarország egészségügyi mutatói nem lennének ennyire tragikusak. Elérhetők lennének például hazánkban is új készítmények, amelyek más országokban már a gyógyítást szolgálják. Sokakkal ellentétben nem gondolom, hogy a gyógyszerkasszát kurtítani kellene, hiszen az egészségre fordított kiadások európai viszonylatban alacsonyak. Inkább a hatékonyság növelésére kell fókuszálnunk, ebben a gyógyszeripari cégeknek is van felelősségük. Évek óta mondjuk, hogy a cél a megfelelő készítmény biztosítása a megfelelő betegnek, a megfelelő időben, legyen szó olcsóbb generikus vagy innovatív készítményről. Partnerek vagyunk abban, hogy a hatásos készítmények közül az olcsóbb fogyasztását ösztönözzék. De van, amikor az olcsó végül többe kerül.
Papp Magor, a Magyar Rezidens Szövetség elnöke
„Türelmesen vártunk az eltelt egy évben, s ameddig volt mozgástér, igazodtunk a kormányzat egészségügyi dolgozókkal kapcsolatos terveihez. Mára azonban kiderült, hogy nincs a kormány fókuszában az ágazat. Pedig olyan elképesztő folyamatok zajlanak a háttérben, közel a felszínhez, amelyek 2013 végére cunamiszerűen feltörnek és átsöpörnek az ellátórendszeren. Sürgős beavatkozás nélkül ugyanis olyan mértékű orvos elvándorlással kell számolni, amilyen még nem volt Magyarországon. A tavalyi ezret meghaladó külföldi munkavállalás négyszerese várható két és fél év alatt, ennek következtében leállhat az ellátórendszer. Már évek óta csak vegetál az egészségügy, olyan szabálytalanságokkal tud eleget tenni az alapvető feladatainak, amelyeket senki sem mer feltárni. Szakorvosi felügyelet nélkül dolgoznak a rezidensek, s nem ritka a 60-70 órás szolgálat. Ám tévednek, akik úgy gondolják, hogy széthúzás van az ágazatban dolgozók között. Országjárásunk során bebizonyosodott az egyet akarás a professzortól a kezdő orvosig és a szakdolgozókig, ami hatalmas erő.””-->
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.