Kitörési pont lesz az SZKT

A Széll Kálmán-terv (SZKT) és a konvergenciaprogram célja olyan területeket találni, amelyek kitörési pontot jelentenek az államadósság csökkentésére és a gazdaság élénkítésére – mondta Banai Péter, a Nemzetgazdasági Minisztérium költségvetésért felelős helyettes államtitkára. A magyar adósságszolgálat ugyanis 1000-1100 milliárd forint, vagyis annyit költünk évente adósságfinanszírozásra, amennyit az egészségügyre. A magyar államadósság finanszírozása tehát rendkívül drága. Ha az SZKT és a konvergenciaprogram megvalósul, csökkenhet az államadósság és az államháztartási hiány, a makropálya pedig meghatározza az egészségügyre fordítható forrásokat is – jelentette ki. A konvergenciaprogram teljesítése egy optimistább és egy óvatosabb pályán képzelhető el. Az optimistább tervezés 2014–15-re 4-6 százalékos gazdasági növekedést feltételez, az óvatosabb verzió szerint ez 3 százalék. Ám nem lehet elfelejteni az előző évtizedet. 2002-ben 52,5 százalék volt az államadósság, ez jelenleg 80 százalékot meghaladó. A kormány célja pedig az, hogy 2015-re 65-70 százalékos szintre csökkentse azt. Elmondható, hogy a 2000-es évek első felében indult az eladósodás, ennek konszolidálása 2007–08-ban megkezdődött, de jött a gazdasági-pénzügyi világválság, így az államháztartás fenntarthatósága miatt szükség lett az IMF segítségére.

Ha az államháztartás és az egészségügyi kiadások összefüggéseit vesszük górcső alá, úgy nem kerülhető el az a tény, hogy az állam ebben az évben 600 milliárd forintot ad az Egészségbiztosítási Alapnak kiadásai finanszírozására. Ennek oka, hogy csökkent a befizetett járulékok mértéke és összege. A biztosítási rendszert tekintve kétféle iskola van, az egyik szerint az egészségügyet a biztosítónak saját bevételeiből kell finanszíroznia, ám ehhez vissza kellene hozni a tételes egészségügyi hozzájárulásokat és növelni a tb-járulékot, ez viszont gátolja a foglalkoztatás növelését. A másik iskola szerint az államnak kell finanszírozni a biztosítási rendszert.

A kormány egyébként az eladósodás csökkentése érdekében dolgozta ki a Széll Kálmán-tervet, amely hét területet érint. Cél a foglalkoztatás és a munkaerőpiac bővítése, a nyugdíjrendszer reformja, a közösségi közlekedés rendbetétele, a felsőoktatás átalakítása, az állami és az önkormányzati finanszírozás rendbetétele, az Államadósság-csökkentő Alap befizetései és a gyógyszerkassza kiadásainak mérséklése.

A kormány a rendkívül alacsony foglalkoztatási rátát szeretné növelni, célja a mostaninál egymillióval több foglalkoztatott munkához juttatása. Olyan ösztönzési rendszert készítünk, amelyben a segélyeknél többet kap a közmunkát vállaló, ám aki belép a munkaerőpiacra, ennél is jobb jövedelemhez jut. Elkerülhetetlen a nyugdíjrendszer reformja, benne a különféle nyugdíj-korkedvezmények áttekintése.

A felsőoktatás és a gyógyszerkassza finanszírozásának átalakítása közvetlenül érinti az egészségügyet – fejtegette Banai Péter. A felsőoktatási rendszert össze kell hangolni a gazdasággal, és a munkaerőpiac igényeihez kell igazítani a képzési rendszert. A reform célja a reáltudományos és műszaki diplomák arányának növelése s megtakarítás elérése az államilag támogatott létszám csökkentésével és a kiüresedett kapacitások felszámolásával.

Ha a gyógyszer-takarékosság bázisát nézzük, az látható, hogy amíg 2000 előtt 300 milliárd volt az egészségbiztosító gyógyszerköltségvetése, az idén 343,5 milliárd. Nemzetközi összehasonlításban Magyarország sokat költ e célra, olyan struktúrában, amikor az egészségügyi kiadások mértéke a GDP-t tekintve alacsony.

A jövőről szólva Banai Péter elmondta: gőzerővel folyik a munka a foglalkoztatás bővítéséről. Tény, hogy a Brüsszelnek küldött konvergenciaprogram 2060-ig szóló fenntarthatósági táblázata 5,9 százalékos célértéket jelölt meg 2015-re az egészségügy GDP-részesedését illetően, de ez egyfajta előrejelzés, nem teremt kötelezettséget. Ám van egy másik szempont is: ha az államháztartás hiányát nem csökkentjük, európai uniós forrásokat vonnak el tőlünk, és ez érinti az egészségügyet is. Tehát amikor az ágazat többletforrás iránti igényéről van szó – ami érthető, különösen a dolgozók rossz jövedelmeit ismerve –, nem hagyhatók figyelmen kívül a makrogazdasági folyamatok. Igaz, hogy az egészségügyben dolgozók tarthatatlan helyzetben vannak, de az is tény, hogy rendbe kell tenni az államháztartást. Amint ez utóbbi megfelelő pályára kerül, akkor javul az egészségügyi ágazat helyzete. VG