Hiányoznak az ösztönzők

A gyártók, a finanszírozók, a betegképviseletek és a jogalkotó más-más, akár racionális érvei nem egy irányban mozdítanák a piacot. Ezért akár jól is járunk a behúzott fékkel. Igen, de valóban jól jár-e a gazdaság? Mi a valódi cél? Csakis a gyógyászati segédeszközre szorulók rehabilitációja lehet az, de olyan szinten, amely megéri az államnak, s amely összhangban van az egészségpolitikával, és a cégek is megtalálják a hosszú távú számításaikat. Erre az összhangra hét éve nincs példa, 2002 volt az utolsó év, amikor mindegyik fél meghallgattatott és megállapodásra jutott beteg, finanszírozó és gyártó. Azóta nincs egyeztetés, nincs áremelés, s főként nincs olyan támogatható célkitűzés, amely mögé fel lehet és kell sorakozni a gazdaság előremozdítása érdekében.

Valamilyen „hungarikum” alapján összevontan gondolkodik a törvényalkotás a gyógyászati segédeszközökről és a gyógyszerekről. Pedig csak annyi közük van egymáshoz, hogy mindkettőt akár egyazon ember is alkalmazhatja. Teljesen más szabályozásnak kellene vonatkozni rájuk mind a támogatási rendszerbe történő befogadásnál (például nincsenek összehasonlítható hatóanyagok), mind a reklámnál, illetve forgalmazásnál.

Segédeszközbolt körülbelül 400 van az országban, szemben a 2500 patikával. Legtöbbjük családi mikrovállalkozás, mely semmilyen segítséget nem kapott az elmúlt években, csak terheket. Nem csoda, hogy sokan mentek csődbe, és a 40 százalékuk fizetési problémákkal küzd.

A 2007. évi ún. transzparens termékbefogadási rendszer bevezetése előtt nem vizsgálták át és nem revideálták a támogatotti körbe tartozó termékeket. Így előfordul, hogy egyazon csoportban oda nem illő, illetve a gyógyítás tekintetében nem egyenértékű eszközök vannak. Ennek ellenére az OEP ilyen csoportokban a legolcsóbb és sokszor a leggyengébb minőségű termékhez köti

a támogatás mértékét.

Sajnos a termékbefogadási rendszer – gyógyszer-analógiára elkészítve – nem ösztönöz a korszerű, hatékony gyógyászati segédeszközök befogadására. Az egyetlen irányadó az ár. Minél alacsonyabb, annál jobb. Semmilyen szempontrendszer nincs beépítve a terápia hatékonyságának a segédeszköz-kiadáson túlnyúló figyelembevételére.

A rendszer nem ösztönzi a „megbízható” beszállítókat, semmilyen döntési eljárásban nem preferálja őket. Ugyanolyan bürokratikus köröket kell megfutni annak a cégnek is, amelyet már húsz éve ismer az OEP, minősített beszállítói státusszal rendelkezik, valamint az ISO szabványainak is megfelel.

Örökös fekete bárány a jogalkotó szemében a házhoz szállítás. Nem mintha nem ez lenne a legkönnyebb módja az eszközök eljuttatásának a krónikus betegekhez – akik a segédeszköz-használók között többségben vannak. Senki sem gondolhatja komolyan, hogy a 270 darab inkontinenciapelenkát vagy a szobai kerekes széket a nyugdíjas viszi majd a helyi közlekedési eszközön haza.

elképzelés az irányról.

Jóbai Zsolt-->