A Gazprom csővezetékén a Csendes-óceáni Szahalin szigetről jut el a gáz az oroszországi Vlagyivosztok kikötőjéig, majd onnan Japánba, Kínába és Dél-Koreába juthat, a projekt megvalósítása függvényében. Kezdetben a belföldi igények kielégítésére lesz elegendő gáz, Putyin megfogalmazása szerint azonban ez jelentősen serkenti majd az üzleti életet, hiszen a gázzal előállított energia jóval olcsóbb lesz. A miniszterelnök az olcsóbb energiától új termelő egységeket és több munkahelyzet vár - írja a The Moscow Times.
Amikor pedig a csővezeték kapacitása a kezdeti 6 milliárd köbméterről 30 milliárd köbméterre nő - ami a Gazprom várakozása szerint 2020-ban következik be -, az összeköttetés nemzetközi dimenziót nyer. Julian Lee, a londoni Centre for Global Energy Studies orosz elemzője szerint e csővezeték "a Gazprom és Oroszország gázexport-infrastruktúrájának fontos részévé válik."
A Gazprom becslése szerint a Szahalin-Vlagyivosztok vezeték 2020-as befejezésekor 15,8 milliárd dolláros költséget jelent. Az orosz óriásnak emellett hatalmas összegeket kell fordítania a térségben található új mezők kitermelésére, hogy ezzel kellő mennyiségű gázt biztosítson a vezeték számára. De a projekt legérdekesebb része az a terv, amely szerint a csővezetéket tovább építenék Észak-Koreán keresztül egészen Dél-Koreáig. A terv igen kockázatos, hiszen ebben az esetben Moszkva kitenné magát a kommunista rezsim szeszélyeinek, de Phenjan a Kremlin közlése szerint már jóváhagyta az elképzelést.
Ennek alternatívája egy LNG termelő bázis létrehozása Japánban, itt az orosz gázt alakítanák folyékony formába, amely aztán bármilyen módon (hajóval, közúton, vasúton) tovább szállítható a világ bármely pontjára. Ha ez a verzió valósul meg, a Gazprom évente 10 millió tonna LNG-t állíthatna elő, ami 13,7 milliárd köbméternyi vezetékes gáznak felel meg. Ehhez a megoldáshoz a Gazprom a Szahalin-2 mezőn kifejtett gázt használná, ezen a területen az orosz cég a Shellel, valamint a japán Mitsui és Mitsubishi céggel közösen dolgozik. A Gazprom jelenleg is elsősorban Japánba szállít LNG-t, de az orosz tankerek emellett Kuwaitba, Kínába, Tajvanra és Dél-Koreába is visznek folyékony gázt.
