A The Moscow Times szerint ez az első jele annak, hogy az arab ország új vezetői hajlandóak újratárgyalni a Kadhafi-éra alatt kötött szerződéseket. Noha Líbia állításai egy kisebb jelentőségű problémára összpontosulnak – arra, hogy a Gazprom elmulasztott fizetni a diákoktatásért –, a lépés jelzi, hogy milyen nehézségek várnak a globális energiavállalatokra a háború végével. Noha a NOC értésre adta, hogy fogadja a kártérítésre vonatkozó javaslatokat, a lépés mégis aláhúzza azt, hogy Líbia új vezetése kész fellépni bármilyen kötelezettségszegéssel szemben. Az olajtársaság közlése szerint mintegy hatvan líbiai egyetemi hallgató nem kapta meg a neki járó költségtérítést a Gazpromtól, az orosz vállalat nem kommentálta az állítást.
A líbiai olajtársaság vezetője reményét fejezte ki a helyzet rendezését illetően, kiemelve,hogy a kanadai Suncor, amelynek hasonló szerződése volt, már vállalta, hogy kártérítést fizet a háború során történt szerződésszegésért. A lapnak nyilatkozó, a NOC-hoz közel álló források ennek ellenére kiemelték, hogy az új líbiai kormányzat nem felejti el, hogyan cselekedtek a külföldi cégek a háború alatt. Líbia ideiglenes olajügyi minisztere a múlt héten megismételte az ország vezetője, Abdel Jalil által korábban tett ígéreteket, amelyek szerint a szövetségesek kedvező elbánásra számíthatnak, viszonzásul az általuk nyújtott segítségért.
A Gazprom, a Gazpromnyeft és a Tatnyeft energiaóriások több százmillió dollárt fektettek be Líbiában az olaj- és gáztermelésbe, a háború kezdete után azonban ki kellett vonulniuk az országból. A nyugati országok, különösen a NATO-tagok, amelyek döntő légi támogatást nyújtottak a felkelőknek, biztosítani akarják, hogy a vállalataik kerüljenek a legjobb pozícióba ahhoz, hogy líbiai nyersolajat termeljenek ki.
Az ENI, valamint a brit BP, a francia Total, a spanyol Repsol és az osztrák OMV mind jelentős termelők voltak Líbiában a harcok kirobbanása előtt, és a konfliktus végeztével vélhetően ők profitálnak majd a legtöbbet. Ugyanakkor az olyan amerikai vállalatok, mint a Hess, a ConocoPhillips és a Marathon, szintén kötöttek szerződéseket a Kadhafi rezsimmel, bár az Egyesült Államok olajimportjában Líbia kevesebb mint 1 százalékos aránnyal szerepel.
