„Baklövés igazgatóváltásokat erőltetni”
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a VilággazdaságLassan fél éve, hogy a fővárosi és a megyei kórházak állami tulajdonba kerültek. Május 1-jétől a városi intézmények is beállnak a sorba. Mi az elmúlt hónapok legfontosabb tanulsága?
A kincstári finanszírozás és gazdálkodás rendkívül hátrányos az intézmények számára. Piaci környezetben működő, tízmilliárdos költségvetésű intézményekről van szó, amelyeknek a vevői és a szállítói oldalon is létkérdés az alkalmazkodás a piaci körülményekhez. A kincstári rendszer azonban rugalmatlan és drágább is, hiszen mindenért fizetnünk kell, miközben a megversenyeztetett kereskedelmi bankok jelentős engedményeket, sőt szükség esetén likviditási hiteleket kapnak. Az a véleményünk, hogy a kincstárat nem OEP-pénzből kellene finanszírozni.
Mi a javaslatuk? Kerüljenek ki a kórházak a MÁK rendszeréből, és központi közbeszerzéssel válasszanak ki számukra egy kereskedelmi bankot, ahogyan például energiaszolgáltatót és gyógyszerbeszállítót?
Ez is lehet megoldás. De ha már közbeszerzések, véleményünk szerint itt sem lehet mindent egyformán kezelni. Három kategóriát kellene elkülöníteni. A gyógyszeralaplista esetében előnyös lehet, ha az egész országra, az összes állami kórházra központosított közbeszerzést írnak ki. Más szolgáltatásokat – például a mosatást – térségi szinten kellene kezelni, de az élelmezési alapanyagok beszerzését továbbra is az intézményekre kellene bízni. Ez a javaslatunk egyébként nem áll messze a GYEMSZI elképzelésétől.
A központosított közbeszerzés mellett az intézményrendszer átalakításától vár megtakarítást a kormány. Reálisan?
A struktúraátalakítás még nem kezdődött el, tehát az idén ebből biztosan nem lesz megtakarítás. Most érkeztünk el abba a fázisba, amikor tudomásul kell venni: az átalakítás nem csak egészségpolitikai kérdés. Sok helyütt a kórház a legnagyobb munkáltató, és nem csupán közvetlen alkalmazottai révén. A szakmai és a politikai érdekek közötti anomália feloldására azt találták most ki, hogy nem zárnak be intézményt, egyesek viszont úgymond funkciót váltanak. A ma még több osztállyal működő kis kórházak némelyike krónikus vagy rehabilitációs intézményként, némi egynapos sebészeti ellátással és szakrendelővel működik majd. Mivel azonban a finanszírozási rendszer nem igazán támogatja ezeket az ellátási formákat, nehéz bűvészmutatvány lesz ügyesen kivitelezni. Nem beszélve arról, hogy más kórházba kell irányítani a betegeket, ehhez oda kell majd pluszpénzeket irányítani. A gépeket, eszközöket csak-csak át lehet vinni, de ugyanakkora személyezettel képtelenség lenne ellátni jóval több pácienst. Bölcs önmérsékletre vall, hogy a nehézségeket az államtitkárság felismerte, és miközben az államosítást felgyorsította, az átszervezések tekintetében egy kicsit visszavett a tempóból.
Korai volt tehát azt remélni, hogy jócskán lehet már az idén spórolni az átalakításokkal?
A politikusok minden eddigi egészségügyi reform esetében konzekvensen elkövették azt a hibát, hogy azt hitték, ha kész a terv, az azonnal meg is valósítható. Másik naivitiás azt remélni, hogy bármilyen reform minden esetben és mindenki számára pozitív eredményekkel jár, miközben természetesen pénzt lehet vele megspórolni. Ez jól hangzik, de kivitelezhetetlen. Az, hogy jelenleg nincsenek nagyobb balhék, az többek között az egészségügyi államtitkárság kommunikációját dicséri, és nem utolsó sorban azt, hogy folyamatosan tárgyal és konszenzusra törekszik az intézményvezetőkkel.
Azokkal, akiknek a helyzetét igen csak megnehezíti, hogy nem tudják, meddig vezethetik kórházukat...
Jogilag nem támadható, de fölösleges, kockázatos és előnnyel biztosan nem jár ez a lépés. Olyan ez, mintha az olimpiára készülő vízilabdacsapat kapitányi pozícióját hirdetnék meg a verseny előtt. Nagyon nem szerencsés egy ekkora átalakítás közben bizonytalanná tenni a kórházak vezetőinek helyzetét, mert ez azt feltételezi, hogy így akarják kikényszeríteni a lojalitásukat. Ez olyan baklövés, amit eddig nem lett volna szabad elkövetni.
Pályakép
Az 59 éves Rácz Jenő nemcsak sebész-traumatológusként, egészségügyi szakmenedzserként, de a Veszprém Megyei Kórház főigazgatójaként és nem utolsó sorban egykori egészségügyi miniszterként is mikro- és makroszinten is jól ismeri a magyar egészségügyet. A Magyar Kórházszövetség elnöki teendőit 2010 áprilisa óta látja el, mandátuma jövőre jár le.
