Sok elavult radiológiai gép

Az elmúlt években számos, zömében EU-forrású radiológiai beruházás valósult meg, mégis a képalkotó diagnosztikai eszközökre mind minőségi, mind pedig mennyiségi értelemben „inhomogenitás” jellemző. Míg egyes területek kiemelten jól ellátottak, más régiókban kapacitásproblémákkal kell megbirkózni, miközben egyszerre van jelen a 30-40 éves technológia és a legmodernebb eszközök.

A hagyományos radiológiai és ultrahanggéppark megfelel a mennyiségi követelményeknek, azonban a készülékek nagy hányada elavult. Egymillió emberre még mindig fele-harmada CT vagy MRI jut, mint az európai átlag, miközben a jelenlegi finanszírozás anomáliáiból fakadóan ezek sem működnek teljes kihasználtsággal.

A képalkotó diagnosztika színvonala döntő módon képes befolyásolni a betegellátás hatékonyságát, meghatározó annak költségvonzata tekintetében, és nem utolsósorban jellemzi annak minőségét. Ugyanakkor az egészségügyi kiadásoknak a népesség öregedéséből fakadó növekedése, párhuzamosan az egészségügyi ellátórendszerben elkölthető források csökkenésével, kihívások elé állítja a világ szinte valamennyi társadalmát, így hazánkat is. Egyre nagyobb feszültséget okoz az ellátórendszerekben a technológiailag lehetséges és a fenntartható módon finanszírozható szolgáltatások körének összehangolása. Mindeközben a jó színvonalú radiológia kialakítása és fenntartása önmagában is tőke- és munkaerő-igényes, ezért komoly kihívásokkal kényszerül szembenézni a magyar egészségügyi ellátórendszer.

Ezért a fejlesztések minden egyes elemének illeszkednie kell egy átgondolt, hosszú távú koncepcióhoz, amely az egészségügyi reformok és költségvetési megszorítások időszakában is kiállja a szakmai igényesség és a fenntarthatóság próbáját. Szigorú szakmai protokollokra van szükség, az erőforrásokat diagnosztikai cent­rumokba célszerű koncentrálni, a finanszírozásban pedig elengedhetetlen a reális költségek és az amortizáció figyelembe vétele.

A szerző a GE Hungary Kft. HealthCare üzletág divízióigazgatója

A röntgentől az ultrahangon át az MRI-ig

A képalkotó diagnosztika (radiológia) klinikai értelemben a gyógyító tevékenység integráns része. Az elnevezés összefoglalóan azokra a technikákra és eljárásokra utal, amelyek segítségével az emberi testről (vagy annak bizonyos részeiről) klinikai vagy tudományos célból képeket alkotunk. Első évtizedei alapvetően a klasszikus röntgenológiai eljárások fejlődéséről szóltak. Ezt követően születtek meg a részben vagy teljesen eltérő fizikai elven alapuló eljárások, mint az ultrahangvizsgálat (UH), a számítógépes rétegvizsgálat (computer tomographia, CT), illetve a mágneses rezonancia képalkotás (magnetic resonance imaging, MRI). A radiológia fejlődése szorosan összefügg az informatika forradalmával, illetve eredményeinek integrálásával az orvosi képalkotó eljárásokba.